A helyzet azonban bonyolultabb a vízummal vagy nélküle kérdésnél. Ez utóbbi legfeljebb néhány tízezer reménybeli utazót érint, míg a szeret-nem szeret probléma egész társadalmakat foglalkoztat.

A minap jelent meg egy amerikai folyóiratban Charles Gati magyar származású amerikai politikakutató tanulmánya. Ebben erősen hibáztatja az elmúlt évek washingtoni kormányzatait, amelyek - fogalmaz - egyfajta Bahamaként kezelték Közép-Európát. Kipipálták, azaz úgy vették, mint olyan térséget, amely tartósan az USA szövetségese lett, véglegesen és állandóan az amerikai érdekkörbe került. Gati ezt azzal is bizonyítja, hogy az amerikai diplomácia csökkentett üzemmódban foglalkozik az egykori béketábor tagjaival, s az elnök rokonaival és üzletfeleivel tölti be a nagyköveti állásokat. Gati azt írja: tévesen ítélik meg a washingtoni politikai elemzők a térséget. 1. A közép-európaiak nyugati elkötelezettségüket ugyanis már az EU-hoz való tartozással, és nem Amerika-barátsággal élik meg. Az előző ugyanis közelebb van és jövedelmezőbb. 2. A térség társadalmaiban az elhúzódó átmenet olyan irányzatokat, hangulatokat, politikai erőket vetett a felszínre, amelyek a válságos jelenségekre populizmussal, nacionalizmussal, rasszizmussal - Amerika-ellenességgel válaszolnak.

Az USA-ban persze elborzadnak térségünk politikai hullámzásain, s eközben kényszerűen felismerik: a szerelemvesztés kölcsönös. Az unió új tagállamaiban is változott a hangulat. Gati azt írja, hogy felütötte fejét a jobboldali populizmus. Hozzátesszük, hogy a balos is - például Szlovákiában. A térségben egészen régi gyűlölségek kerülnek az internetre. Ahol ilyen a közbeszéd, ott az Amerika-ellenesség, na meg az Európa-ellenesség is természetes. Elég belenézni a magyar konszolidált és kevésbé rendezett jobboldal médiájába, hogy lássuk: a bódult mítoszok között az Amerika-gyűlöletnek kitüntetett helye van.

Felteszem, Gati is arra számít, hogy amint új lakó költözik a Fehér Házba, térségünk kapcsán változik az ottani politika is. Gyors módosulásra nem gondolnék, hiszen a terrorizmus elleni harc, az iraki és afganisztáni háború, a közel-keleti állapotok, az Oroszországgal való viszony mind fontosabb lesz az elintézendők dossziéjában.

Amerika a Bush-kormányzat évei alatt méginkább csak önmagára tekintő hatalom lett. Ha az USA globális politikája változik, akkor feltehetően változik az európai - benne a kelet-közép-európai - társadalmak kritikus Amerika-képe is. Az évek múlásával kevesebb lesz persze az illúzió. A térség lakói nem tekintenek már az Egyesült Államokra úgy, mint a szabadság mitikus birodalmára. A gátak, így az utazási akadályok lebontása viszont reálisabbá teszi a valóban szerethető és csodálható országot és lakóit is.