Violaszín pecsét alatt - ezt a címet adta novellájának Cipőfűző a megújult Nolblogon. http://cipofuzo.nolblog.hu

Lovászné Etelka házmesterként hősiesen söpörte a visszhangos józsefvárosi lépcsőházat, és megadóan nyitotta-zárta a kaput a későn jövőknek. Szorgalmasan írta férjének a leveleket, és havonta kétszer érkezett sok-sok mongol bélyeggel terhelt légiposta-boríték Ulánbátorból. Ilyenkor tempósan kezet mosott, majd a fiuk fekete keretes mellképére nézett, mely a falon lógott, mintha a rég halott Zoltántól várná a választ: ki merje-e bontani a levelet? Ó, jól emlékezett ő arra az esős októberi délutánra, amikor a szeretettel és reménnyel teli levelezőlapot, amit a frontra küldött, "a címzett elhunyt" pecséttel kapta vissza.

Ha kinyitotta a levelet, és meglátta férje szálkás betűit, tanulatlanságról árulkodó írását, kicsordult a könny a szeméből, és eszébe jutott az esküvőjük napja...

Amikor elolvasta férje levelét, megtörölte a szemét, átöltözött és bekopogott Julihoz a szomszédba. A két nő együtt vitatta meg a világ eseményeit, a piac pletykáit és a ház híreit egy billegő sámlin ülve. Öreges kacagásuk messzire hallatszott a józsefvárosi csendben.

Egy nap a levélben ez állt: "Holnap érkezem. Örökké a Tied: Nándor." Etelka akkor nagy gonddal készülődött, hogy férjét méltóképpen fogadja. Letörölte Zoltán portréjáról a port, az ócskábbik kötényét kötötte vaskos derekára, súrolt és mosott napestig. Mikor elvégezte munkáját, elégedetten ült le egy székre, és elsimított arcából egy ősz hajtincset. Másnap ugyanott ülve várta, virágos kötényben, szappanillatúan, hogy Nándor bekopogjon. Várt egész délelőtt és egész délután. Ott ült még másnap is.

Harmadnap hajnalban csöngettek. Etelka felugrott a székről, és amennyire köszvényes lábai engedték, kiszaladt a kaput kinyitni. Alig állt már, három napja nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Egy férfi állt a kapuban. Nem Nándor volt. Etelka szótlanul beengedte és hagyta, hogy könynyei végigfolyjanak megfáradt arcán.

Vasárnap pedig kiment a temetőbe, hogy friss virágot tegyen Nándor sírjára.