Ukrajnai iskolák

Volodimir Ogrizko, Ukrajna külügyminisztere válaszolt levelemre (Nyílt levél Volodimir Ogrizkónak, Ukrajna külügyminiszterének, június 30.), amelyben hangot adtam az ukrán oktatási miniszter 461. számú, az ukrán nyelv oktatásának javításáról szóló, május 26-án kiadott rendeletével kapcsolatos aggodalmaknak. A Kárpátalján élő magyarság különféle szervezetei egybehangzóan úgy értelmezik a fenti rendeletet, hogy az fokozatosan ukrán nyelvűvé teszi az oktatást a nemzeti kisebbségek iskoláiban. A rendelet hatására sok szülő a magyar helyett máris ukrán iskolába íratja a gyermekét, mert az egyetemi felvételi vizsgák a jövőben csak ukrán nyelvűek lesznek.

A miniszter válaszában kategorikusan kijelenti, hogy a szóban forgó rendelet "nem szándékozik ukránnal váltani fel az oktatás nyelvét a nemzeti kisebbségek iskoláiban". Ezen felül biztosít arról, hogy nem fogja az anyanyelvi tanórák számát csökkenteni még a matematika, a kémia, a biológia és a fizika oktatásában sem, csak extra órákon fogják oktatni az ukrán nyelvet és irodalmat, valamint a természettudományi tárgyak ukrán szaknyelvét. Ogrizko miniszter úr célként jelöli meg, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai jobb esélyekkel vehessenek részt az egyetemi felvételi vizsgákon. Végül arról tájékoztatott, hogy az idei és a jövő évi egyetemi felvételi vizsgákon a nemzeti kisebbségek iskoláiból kikerültek még anyanyelvükön tehetik le a felvételi teszteket.

A miniszter udvarias gesztusát megköszönve, és örömmel nyugtázva, hogy Ukrajna alkotmánya garantálja és védi a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát, reményemet fejeztem ki, hogy a jövőbeli ukrán kormányok is a levelében foglalt ígéretekhez fogják tartani magukat, tehát tartósan fennmaradnak az ukrajnai magyar iskolák, az ukrán nyelvet pedig jól képzett tanárok, megfelelő segédeszközök birtokában fogják tanítani ezekben az iskolákban. Hangot adtam annak a véleményemnek is, hogy a magyar nyelven történő egyetemi felvételi vizsgák intézményét mindaddig fenn kellene tartani, amíg a kisebbségi, nem szláv anyanyelvű diákok ukrán nyelvtudása nem ér el olyan szintet, hogy egyenlő feltételekkel vehessék fel a versenyt ukrán kollégáikkal.

Jeszenszky Géza

Magyarország külügyminisztere

1990-1994

 

(Menet)renden innen és túl

Sajátos értékelést olvashattunk a Monorierdőnél történt tragikus vasúti balesetről a lap október 15-i számában (A mozdonyvezető okozta a vasúti katasztrófát). A MÁV szerint a balesetet a mozdonyvezető "szabályszegő magatartása okozta". Csak az. A cikk szerint Pilis állomásán október 6-án délelőtt menetrend szerint zajlott az élet. Az egyetlen rendhagyó eseménynek (sic!) az számított, hogy a ceglédi vasútvonal önműködő biztosítóberendezése Pilis állomáson, illetve Pilis és Monorierdő között háromnegyed tízkor felmondta a szolgálatot.

Tetszenek érteni? Minden a legnagyobb rendben, "csak" a biztosítóberendezés nem működik. Szeretném hinni, hogy nem minden magyar vasútvonalról mondható el, hogy ha a biztosítóberendezés nem működik, akkor ott az élet "menetrend szerint zajlik"! Úgy gondolom, hogy ilyen esetben rendkívüli helyzetről kell beszélni. A be- és kijárati jelzők állandóan vörös fényt mutattak, a térközjelzők meg nem működtek. Megtudhattuk azt is, hogy a mozdonyokon egy berendezés - piros jelzés mellett - ilyenkor automatikusan 15 kilométer/órára korlátozza a sebességet. De ha a mozdonyt hátra-, majd ismét előremenetbe kapcsolják, a lámpa fehérre vált, és a biztonsági berendezés kikapcsol. Az előírások szerint (?) ezt kell tenniük a mozdonyvezetőknek. Az IC mozdonyvezetője ezt nem tette meg, noha kellett volna, így vonata döcögött. A vizsgálat szerint azonban ez nem játszott szerepet a balesetben. Az őt követő vonaté viszont megtette - holott a vizsgálat szerint neki nem lett volna szabad. Gyorsított, majd utolérte az IC-t, és belerohant. Ráadásul a biztosítóberendezés hibája miatt a pilisi közúti átjáró is nyitva volt, miközben a vonatok - egyik lassan, a másik gyorsan - áthaladtak rajta. Kész csoda, hogy ott nem történt baleset.

Olyan ez a történet, mint a viccbeli Pista bácsi repülős kalandja, aki a pilóta minden trükkjénél egyre csak azt mondogatja, na, erre számítottam, és akit aztán csak az hoz ki a sodrából, amikor a gép a hátára fordul. Mert arra még ő sem számított, hogy a végén minden az arcába csurog majd. Aki csak egyszer is utazott vasúton az elmúlt években, vagy akár csak egyszer is megfordult valamelyik pályaudvarunkon, és látta, amit látott, nem látta, amit sajnos nem láthatott, az Pista bácsihoz hasonlóan szinte semmin se csodálkozik. Szinte, mondom, mert lehet, hogy nincs mit csodálkozni azon, hogy a biztosítóberendezés felmondja a szolgálatot, és azon se, hogy a masiniszták nem az előírások szerint vezetik a vonatokat. Nyilván rendjén való, hogy a biztosítóberendezést a menetirány-kapcsoló ide-oda kapcsolgatásával kell/lehet hatástalanítani, és az is, hogy a sorompó szabad utat jelez járműveknek, gyalogosoknak, miközben a vonat a masiniszta kedve szerint átdöcög vagy éppen átszáguld a kereszteződésen.

Azon a ponton azonban már a vasúttársaság repülője is hanyatt fordul, és képünkbe fröcsög a MÁV minden piszka és szennye, amikor ezek a történések "menetrend szerintinek" minősíttetnek, és azt akarják velünk elhitetni, hogy mindez "normális", a magyar vasút pedig "biztonságos üzem".

Sebes Andor

Budapest

 

Öt kérdés

Bayer Zsoltnak a Magyar Hírlapban megjelent, nagy vihart kiváltott - A medence partján című - antiszemita cikkéről Deutsch Tamás, a Fidesz elnöki kabinetjének vezetője a minap azt mondta a közszolgálati televízióban: van benne egy vállalhatatlan mondat. Ezt meg is mondta Zsolt barátjának. (Azóta is azon gondolkozom, hogy ebben az elsőtől az utolsó szóig gyűlölködő-uszító-gusztustalan cikkben vajh' melyik volt az az egy vállalhatatlan mondat.)

A cikk előzményei közé tartozik - egyebek mellett - B. Zs. Magyar Nemzetben már korábban megjelent cikke (Moralisták, farizeusok...), amelyben a mohácsi csata elvesztéséért II. Lajos kincstárnokát, Fortunatus Imrét (Slomo ben Efrajim) teszi felelőssé, hogy aztán széles ívű okfejtéssel egészen Surányi Györgyig terjessze ki az analógiát. A legújabb fejlemény az október 8-i Magyar Hírlap-beli cikke (A lepke szárnya), amelyben egyebek között arról ír, hogy a "...a brooklyni zsidó pénzügyesek... mérhetetlen pénzsóvársága, telhetetlensége és felelőtlensége összeomlásba sodorta az amerikai pénzügyi világot. S persze ezen keresztül az egész földtekét."

Mindezek alapján öt kérdést szeretnék feltenni Deutsch Tamásnak: 1. Milyen alapon jelenti ki, hogy ezek nem antiszemita írások? Mi ennek a kritériuma? Valóban el kell jutni Julius Streicher Der Stürmerben megjelent írásainak stílusához, mondanivalójához, hogy azokat antiszemitának tartsuk? 2. Miután előszeretettel szőnek be népi mondásokat beszédeikbe, megkérdezem, mi a véleménye a Madarat tolláról, embert barátjáról népi bölcsességről? 3. 2006 februárjában sajtóértekezletet hívott össze, amelyben a választási kampány során felbukkant MSZP-szlogent (Van egy ország. Van egy ember. Van egy program) a hitleri Ein Volk, ein Reich, ein Führer jelszóval összevetve elmondta, hogy a szlogen megjelenése után rokonai telefonáltak. Azt mondták, hogy rettegnek, és valamit kellene tenni ebben a helyzetben. Kérdésem: B. Zs. cikkei és a Fidesz vezérkarának mellette való látványos kiállása után is telefonáltak-e rokonai, s ha igen, mit mondtak? 4. Költői kérdés a): Mint holokauszt-túlélő kérdezem, hogy a Fidesz B. Zs. írásaival kapcsolatos, a legfinomabb fogalmazásban is óvatosnak mondható állásfoglalásainak motivációjában van-e szerepe annak, hogy a választási matematika szerint a mi csoportunk elriasztásának kisebb jelentősége van, mint egy esetleges keményebb hangvételű állásfoglalással a jobboldali radikálisok magukra haragítása. 5. Költői kérdés b): Ha megpróbálja magában szétválasztani a pártpolitikust az embertől, saját morális értékrendje, igazságérzete és jó ízlése alapján is elfogadhatónak tartja az idézett írásokat?

Görög Sándor

c. egyetemi tanár, az MTA rendes tagja

 

Arculcsapás

Ez év augusztusában unokáinkkal ellátogattunk az ópusztaszeri Nemzeti Parkba. Meg akartuk mutatni a Feszty-körképet, hogy ők is büszkék lehessenek arra, hogy nekünk ilyen csodálatos ritkaságunk van, és ilyen gyönyörű kiállítást teremtettek köré. Amíg várni kellett a bebocsátásra, megnéztük a parkban, a jurtákban lévő kiállítást. Bár ne tettük volna, mert arculcsapásként éltük meg, amit ott láttunk.

Az 56-os forradalomról volt kiállítás. Néhány nevezetes személy hatalmas fényképe volt kiállítva, és mindegyik alá egyetlen mondatot írtak. A felháborodás miatt nem is emlékszem mindegyik képre, de arra igen, hogy ott volt Mansfeld Péter, Tóth Ilona és Mindszenty József arcképe. A hercegprímás képe alatt ezt olvashattuk: "Zsidókat mentett, mentett volna magyarokat is, ha a zsidók hagyták volna."

Levegőt nem kaptunk a megdöbbenéstől. A mai napig az jár a fejemben, hogy egy ilyen helyen lévő kiállításon hogy szerepelhet ilyen állítás?! Gondolom, sok iskolás gyerek kirándul oda, hogy gyönyörködhessen a Feszty-körképben. A kiállítás szervezői gondoskodnak arról, hogy jó korán találkozhasson az iskolai tanuló az antiszemitizmussal.

Hogy lehet ilyen felháborító, hazug, nyíltan antiszemita mondatot kiírni egy országosan egyedülálló kiállításon?!

Sóskuti Tamásné

Budapest

Vissza a felelősséghez

Érdeklődéssel olvastam Vai Zita levelét (Az utókor felelősségéről, október 8.), melyben keményen kritizálja Bächer Iván cikkét (Karácsony Benő, szeptember 6.).

Nem kívánok részletekbe menően vitába szállni, mivel a szerző "gyakorló irodalmár"-ként határozza meg magát, és ezzel én nem tudok, nem is akarok versenyre kelni. Csak annyit kívánok megjegyezni, hogy képtelen voltam értelmezni leveléből a következö részletet: "...úgy általában sose beszélhetünk felelősségről, annak kizárólag akkor van értelme, ha valaki vállalja is". Ha ezt elfogadnánk, akkor azonnali hatállyal megszüntethetnénk a jogállam minden nyűgét polgártársaink, köztük Vai Zita számára is. Komolyabbra fordítva, Vai Zita mondata azt jelentené, hogy soha, semmilyen tettünkért nem lehetnénk felelősségre vonhatóak, ha nem valljuk be a felelősségünket.

Mi lenne a rengeteg munka nélküli bíróból, ügyvédből, rendőrből és más igazságügyi dolgozóból? Többek között mi lenne egy gyakorló irodalmárból, mivel hiába vártam, tudtommal Bächer Iván a mai napig nem adta meg a zöld lámpát Vai Zitának a felelősségre vonáshoz vitatott Wass Albert felé irányuló kritikus megjegyzései ügyében.

Peter Scott

gyakorló olvasó