A rossz szomszédság nem török átok

Csehországban született nagyanyám sosem bocsátotta meg Ferenc József császárnak, hogy őket kifelejtette a birodalom átszervezésekor. Szerinte az Osztrák-Cseh-Magyar Monarchia lett volna igazságos, mert a magyarok furcsa népség. Zamatos bécsi tájszólásban magyarázta el, hogy miben is rejlik e furcsaság: ha két magyar találkozik, háromféle véleménye van bármiről, és lóhalálában sietnek feljelentést tenni egymás ellen mindenféle hatóságnál.

Bár csodálkoztam a tömör magyarságjellemzésen, óvakodtam rákérdezni, hogy akkor minek ment férjhez egy tősgyökeres magyarhoz. Sejtettem, hogy abban a birodalomban, ahol nagyon sokféle nemzetiség élt együtt kutya-macska viszonyban, ennél jóval vegyesebb rokoni kapcsolatok is keletkezhettek...

Mindez a napokban jutott eszembe, amikor a rádióhírekben azt hallottam, hogy a tavalyihoz képest jelentősen emelkedett az APEH ellenőreinek munkáját támogató feljelentések száma.

Igazi magyar átok... Már az Árpád-házi királyok óta végigkíséri ezeréves államiságunk hétköznapjait - az utóbbi egy-két évszázadban már az írásbeliség és a technika fejlődésével párhuzamosan egyre több dokumentummal alátámasztva -, hogy bizony békétlenek, irigyek és feljelentgetők vagyunk. Minden rendszer és éra kiépítette a maga információs hálózatát: a Monarchia, Horthy, Szálasi. És utána is: Rákosi avagy Kádár János regnálása sem nélkülözte az "önkéntes hazafiak" napi feljelentéseit.

E hírszolgáltatás ellenértékei a kortól függően változatosak voltak: kinek pénz, kinek állás, jobb beosztás, naturális juttatás, egyszerű bosszúállás, avagy bűntől való szabadulás volt a vezérlőmotívuma, s csak nagyon kevesen vállalták a besúgószerepet meggyőződésből, esetleg a játékos bújócska adrenalinszintje miatt.

A történelmi évszázadok homályából három kiemelkedő időszakot lehet e láthatatlan frontvonalon kiemelni: 1944, 1950-1956, és 2006-tól napjainkig. A Gestapo 1944-ben eldicsekedett azzal, hogy Európa németek által leigázott egyetlen országában sem kaptak annyi feljelentést, mint Magyarországon. Az ÁVO nem dicsekedett 1950-1956 között, de a korabeli bűnügyi statisztikákat elnézve legalább annyi feljelentést kaptak.

A harmadik időszak, 2006-tól máig gyökeresen különbözik minden előző kurzustól. Ugyanis nem viszi a pénzt, hanem hozza. Míg az előző rendszerek szinte mindegyike politikai félelmei és vélt vagy valós ellenfelei miatt használta (és alkalomadtán fizette) hálózatát, addig a mai rendszer inkább az ősi átok erejét használva fejti ki tevékenységét: anonimitást is biztosítva, ingyen(!) lehet feljelenteni rokont, barátot, szomszédot, régi haragost, és bárkit, akinek van kalapja vagy akinek nincs. Hatásos fegyver. Igaz, néha nem jön be a vagyonosodási vizsgálat, de minél több a feljelentő (és a vizsgálat) a nagy számok törvénye alapján, meg hogy a sok kicsi sokra megy, bőven jönnek azok a milliárdok, melyek eddig elkerülték a magyar állam feneketlen kútját.

Nagy ötlet volt ráérezni szegényedő világunkban a mindenkiben ott bujkáló irigységre, és feljelentésre buzdítani a népet az úszómedencés újgazdagok ellen, akik gázártámogatott energiával fűtik a vizet meg a télikertet - gyakran - minimálbérből. Aki ezt kitalálta, valami nagy kitüntetést érdemelne.

Ez egy igazi, nagy magyar csoda. A világon elsőként sikerült egy immateriális, lelki rossz tulajdonságokból összeállított együttesből kézzelfogható anyagot, pénz csinálni, igen csekély ráfordítással. Most már csak a közmondást kéne hatóságilag megváltoztatni, esetleg egy népszavazással egybekötve. Ugyanis a rossz szomszédság már nem török átok, hanem magyar... Amíg török volt, vitte a pénzt, most meg termeli.

Hajrá! Csak így tovább! Néhány év múlva Európa leggazdagabb országai közé kerülhetünk, hacsak a költségvetés el nem herdálja a terven felüli milliárdokat...

A szerző újságíró

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.