Vannak persze más megoldások is a békés, boldog öregkor szavatolására a jólétinek mondott államokban. Ahogy nálunk is. A törvények megmondják a nyugdíjkorhatárt, megszabják a járadék kiszámításának és értékőrzésének a módját, a munkában állók adójából vagy járulékából meg kifizetik az ellátást. Ráadásul ha éppen úgy hozza a politikacsinálók kedve vagy érdeke, egy kis többletjuttatással akár meg is fejelhetik, mint történt nálunk az elmúlt tíz évben nemegyszer. Az pedig az elmúlt 60 év során úgy élesben - Európában - soha nem fordult elő, hogy a gazdaság nem termelte meg azt a pénzt, amire a nyugdíjígérvények szóltak.

Ám most mintha elérkezett volna az igazság pillanata. Ott is, ahol közvetlenül fonódik össze a majdani nyugdíj az aktív kori megtakarításokkal, és ott is, ahol a "gyerekek" befizetései fedezik a "szülők" járadékát. Eddig leginkább elméleti síkon folyt a vita. Mi garantál biztosabb, tisztes szintű megélhetést időskorra: az, ha törvények szabályoznak, vagy ha a tőkepiac határozza meg a nyugdíj-megtakarításokat? A rohamosan növekvő átlagéletkor mellett épeszű dolog-e az a számtalan kiskapu, ami az idősebbek munkából való kiválását segíti?

Nos, most alkalmuk lesz a politikusoknak is elmélázniuk azon, mi nyújt nagyobb biztonságot az inaktív évekre: az összeomló tőkepiac, vagy a járulékfizetőket megtizedelő recesszióba zuhanó gazdaság? Nálunk a nyugdíjkerekasztal számára éppen most készült el annak pontos szimulációja, mi a következménye, ha a jelenlegi nyugdíjszisztéma változatlanul fennmarad. Mit mondjak, cseppet sem megnyugtató a végeredmény.

Ám - miként a kínaiak mondják - a válság lehetőség is. Itt az alkalom a társadalmakat szembesíteni azzal, hogy a mai nyugdíjrendszerek "feltalálása" óta alapvetően megváltozott a világ. Fél évszázada az átlagéletkor Európában úgy 60 év körül volt, és egy-egy család két-három gyereket nevelt. A mai 65 évesek - túlnyomó részük nemcsak nálunk, hanem a jóléti államok mindegyikében már nyugdíjban van - még vagy tizennyolc évre számíthatnak, miközben a majdani nyugdíjukat megtermelő "utánpótlás" lassan elapad. A szakmunkásként nyugdíjba ment ember pedig tíz év múlva úgy akar élni, mint az akkori szakmunkás. Ahogy a mai nyugdíjas számára is természetes a színes tévé, az autó, sokaknak a komputer vagy az utazás, szükség esetén a CT-vizsgálat vagy a legkorszerűbb gyógyszer.

Mi lesz, ha nem születik elég gyerek? - vetette fel valaki Adenauernak, amikor bevezették a mai nyugdíjrendszert Németországban. A nagy kancellár nem is értette a kérdést, mondván: az emberek mindig fognak gyereket szülni... Nos, úgy tűnik, ebben tévedett. Ennek pedig konzekvenciái vannak: vagy tovább dolgozunk, és több gyereket nevelünk, vagy búcsút mondunk az igényeinkkel lépést tartó nyugdíjnak.