A történet tehát úgy kezdődik: Varsó arra ébredt, hogy... Ilyesmiket olvasok egyebek között: "A befektetők menekülnek, a zloty újabb mélypontokat rohamoz. Mi lesz ezután?" Vagy: "A zloty száll lefelé, a kamatok nőnek." Vagy: "Lengyelország a külföldi spekulációs alapok játékának áldozata." Ha nyitva lett volna a budapesti tőzsde, tartok tőle, hasonló sorokat lehetett volna olvasni a magyar sajtó internetes portáljain is. Mindenesetre csak azt tudom mondani, amit Tusk lengyel miniszterelnök, az ő pénzügyminisztere meg az ottani nemzeti bank elnöke: "Máma már talán nem hasad tovább... Csak azt tudnánk, mikor van a máma."

Vége hát azoknak a fütyölgetéseknek, hogy vannak a stabilitásnak kis szigetei, ahová nem ér el a válság. Van helyettük szembenézés azzal a fájdalmasan prózai ténnyel, hogy - tekintettel a receszszió sötétlő árnyára - a világban nem a részvényvásárlás, hanem a részvényeladás az uralkodó trend. S hogy a feltörekvő gazdaságoknak se a kötvényei, se a valutái nem kellenek. S a bankok részvényei annál is kevésbé, mert a hitelpiac befagyott, a bankközi hitelezés átmenetileg kiment a divatból. (Forrásokat a lengyel bankok a betétesektől várnak - ezért is ajánlanak manapság álomszerű kamatokat a lakossági megtakarítóknak, függetlenül attól, hogy a nemzeti bank hozzá nem nyúlt az alapkamathoz.)

Senki sem immúnis. A tegnapi "fekete péntek" délutánján ránéztem a prágai tőzsdeindexre: közel 12 százalékot veszített, háromszorosát annak, mint a lengyel. A Komercni Banka tizenkettőt. És megy lefelé, bár kisebb mértékben, a cseh korona is, a részvényindex meg egy év alatt megfeleződött. Dacára annak, hogy a cseh gazdaság úgynevezett makroadatai kiválóak.

A növekedési előrejelzéseket ilyenformán a csehek is keményen lefelé kerekítik, csakúgy, mint a lengyelek, bár a mérték nem olyan drámai, mint minálunk. De hogy a GDP növekedése ebben a régióban - csakúgy, mint egész Európában - erőteljesen lassul, az tagadhatatlan, s még Szlovákiára nézve is vannak rossz előérzeteim, miután egyik legnagyobb autógyártója, a francia PSA épp tegnap jelentette be termelésének drasztikus visszafogását. S ugyebár, ha kevesebb autóra van szükség, akkor kevesebb kapacitásra, munkaerőre is, márpedig tartok tőle, hogy a többségében állami tulajdonú autóóriás a leépítést nem odahaza, az iparvédő Sarkozy Franciaországában fogja elkezdeni.

A válságjelek sajnálatos módon sokasodnak. De némely honi megnyilatkozást olvasva elfog a derűlátás. Nekünk ugyanis van olyan politikusunk, aki ismeri a gyógyszert: meg kell szabadulni a pénzéhségtől és a mértéktelenségtől, továbbá fel kell szabadítani az ország energiáit. Lehet, hogy az orbáni gondolat lesz maholnap a legfontosabb exportcikkünk.