Amiben egyetértünk, az az, hogy "Nem lehet egyszerre igent mondani Nagy Imrére és Kádárra. Ez a két hagyomány történelmi értelemben összeegyeztethetetlen, politikai és morális tekintetben pedig kibékíthetetlen." (Gyurcsány Ferenc: Szembesítés, Népszabadság, 2007. január 26.) "Az évforduló egyértelmű, tiszta beszédet követelt: forradalom, vagy ellenforradalom; '56 vagy Kádár" (Sólyom László ünnepi beszéde október 22-én a Műegyetemen).

Amiben nem értünk egyet, az a nemzet egységének értelmezése. Gyurcsány Ferenc nemrég azzal a céllal hívott össze nemzeti csúcsot, hogy mutassuk meg most, a válság idején: "egységesek vagyunk". Ezért tartotta volna fontosnak, hogy a nemzet egységét megtestesítő köztársasági elnök részt vegyen a csúcson. Az elnök úgy gondolta, hogy a nemzeti egységet más szinten és más formában kell keresni, de hogy keresni kell, abban a miniszterelnökkel nagyon is egyetért. Sólyom már idézett ünnepi beszéde szerint "az októberi forradalom... nagy ajándéka: a nemzeti egység. Ez az az örökség, amelyre oly nagy szükségünk van, s amely a legfontosabb, ha '56 mai tanulságairól és folytatásáról beszélünk". Hiába munkált "sok-sok eltérő indíték, cél, eszmevilág" a forradalom követeléseiben, "a mélységes egység nem tört meg".

Az államfő és a kormányfő fantomot kerget. A nemzet egység lehet, de egységes nem. Lehet a Magyar Köztársaság állampolgárait tömörítő egység, lehet a magyar identitású embereket befogadó egység - a nemzet fogalom értelmezésétől függően. Ezeket az egységeket nem kell keresni, ezekre nem kell törekedni, ezek adottak. Ami viszont nem adott, az nem is lehetséges. Nem lehetséges, hogy egy ország összes állampolgára, vagy mindenki, aki adott nemzeti azonosságtudattal rendelkezik, valamilyen értékközösséget alkosson. Ilyen nincs, soha nem is volt, amióta a nemzetek elvesztették törzsi jellegüket és önálló egyénekből állnak. Azóta minden nemzet heterogén, mindenféle világnézet és értékrend képviselői megjelennek benne. Azóta csak egyféleképpen lehet törekedni arra, hogy a nemzetből értékközösséget csináljunk: kirekesztéssel és a törzsi szellem visszaidézésével. A magyar identitású kommunista, neonáci, anarchista, nacionalista, internacionalista éppúgy magyar, mint a magyar identitású konzervatív, liberális, szociál- vagy bármilyen demokrata. Ha a kirekesztést elkezdjük a széleken, ugyanazzal a logikával folytathatja bárki középen. A liberálisok vagy a szociáldemokraták nemzetidegenségéről éppoly gyönyörű elméleteket ismerünk, mint, mondjuk, a kommunistákéról.

'56-ban sem volt nemzeti egység. Önmagukat magyarnak tudó, tehát magyar emberek álltak a forradalommal szemben is. Magyarok voltak azok is, akik megkönnyebbülve fogadták a forradalmat eltipró vörös hadsereget. Magyarok voltak a pufajkások, a vérbírók. A magyarságuk tényét tekintve érdektelen, hogy mit gondolunk róluk, és az is, hogy mekkora kisebbséget alkottak mekkora többséggel szemben.

A mi lapunkat olvasók és írók között vannak szép számmal, akik Gyurcsánnyal, Sólyommal és sokunkkal ellentétben úgy gondolják, lehet egyszerre igent mondani Kádárra és Nagy Imrére. Gondolhatjuk róluk, hogy ők nem lehetnek a forradalom értői és örökösei. De azt nem gondolhatjuk, hogy nem lehetnek magyarok.