A nehezen érthető, bonyolult, nem a múlthoz, hanem a jövőhöz kapcsolódó ügyekben viszont kifejezetten eredményes az együttműködés. Ebben a kormányzati ciklusban sem fogadják már el Romániában a kisebbségi törvényt; a partiumi keresztény egyetem finanszírozásának ügyéről pedig szó sem esett a közös kormányülésen. Ahogyan érzékelni lehetett, a romániai magyar kisebbség autonómiájára sem vesztegettek sok szót az újságírók távollétében. Gyurcsány Ferenc el is magyarázta a sajtótájékoztatón, hogy igaza van Markó Bélának: a magyar kormánynak és az anyaországi politikai szereplőknek nem feladatuk ebben tanácsot adni.

Egyelőre nyugvóponton van a verespataki aranybánya ügye is. A magyar közvélemény abban a hitben él, hogy hazánkra mindennél nagyobb környezeti veszélyt jelentene, ha ez egyszer megvalósulna; biztosan átszakadna a zagytározó gátja, idefolyna a sok cián, és megint vasvillával lehetne rakni a halakat a teherautóra. Addig jó, amíg Romániában bírósági eljárás folyik az aranyásó cég, a Rosia Montana környezetvédelmi hatástanulmányáról - addig ez az ügy biztosan nem terheli a kétoldalú kapcsolatokat.

Van közös európai uniós projektünk a román szomszéddal: náluk is, nálunk is tönkrement a szocialista nagyipar. Ez egyfelől igen rossz volt, mert milliószám kerültek utcára az emberek, másfelől viszont igen jó, mivel tisztább lett a levegő. Ezt azonban el kellene ismertetni az Európai Unió fejlettebb országaival, hogy nekünk ne a mostani állapothoz képest kelljen húsz százalékkal csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Az északi meg a déli autópálya ügyében nem sok mindent vethetünk egymás szemére: késik a beruházás ott is, itt is. Sőt, ki tudja, a globális pénzügyi válság miatt nem kell-e halasztani azt is, amit már elkezdtek - például az M43-as Szeged-Makó közti szakaszának felépítését. Ezek az utak azonban meglesznek előbb-utóbb - talán még újabb tömeges balesetekre sem lesz szükség Makó környékén ahhoz, hogy biztosan összeérjenek a fő európai közlekedési folyosók aszfaltmezői. Minden bizonnyal hosszú ideig a rózsaszín álmok világába tartozik viszont a Bécs-Budapest-Bukarest közti szuperexpressz felépítése, és sajnos a Constanta-Fiume vasútvonal újjáépítése is. A "kelet-európai TGV"-re aligha lesz elég pénz, a Szeged-Temesvár vasútvonal újjáépítésére szintén; annyi a különbség, hogy az utóbbi már működött egyszer, az Osztrák-Magyar Monarchia idején. Ha valahol egyszer fölszedik a síneket és fölrobbantják a hidakat, elég nehéz azokat újjáépíteni.

Mindezekhez képest ténylegesen áttörés a magyar-román energiarendszer összekapcsolása - nagy közép-európai lépés az egységes és biztonságos európai energiarendszer irányába. Mit ne mondjak, ez akkora dolog, hogy nemrégiben még Németh Zsolt, a Fidesz fő külpolitikusa is megdicsérte. De ha Magyarországon és Romániában többen értenék, miről van szó, biztosan nem lenne ebből sem semmi, hiszen végül is az energiapiacon ezentúl majd együtt sírhatunk vagy nevethetünk.