A tegnap kezdődött Ergenekon-pert a török sajtóban az "évszázad bírósági ügyének" nevezik. Az ügyben számtalan, számunkra ismerősen abszurdnak látszó elem van. A török állam e perben azzal vádolja 86 polgárát, hogy azok merényletekkel, tervezett gyilkosságokkal zűrzavart, végső soron katonai hatalomátvételt akartak kiváltani, hogy ezzel távolítsák el a politikai iszlámban gyökerező kormányt.

A kormány magát sikeres reformistaként tünteti fel, amely Nyugatra, az EU-ba vinné az országot. Ellenfelei szerint mindez álca, a kormánypárt visszavinné a törököket a szellemi Keletre, lerombolná a XX. században felépített világi, modern államot. A fő jele ennek az volt, hogy a női fejkendőviseletet engedélyezték az egyetemeken. Ez is egészen abszurd, hiszen miért ne köthetné be a fejét, aki akarja. Igen ám, de a válasz az, hogy a folyamat ezután megállíthatatlan, s nem sok kell majd a kötelezővé tételhez, hogy a török nőket viszszaparancsolják, ha nem is a hárembe, de a hátsó traktusba. Egyébként jó részük most is ott van.

A politikai iszlám elleni fellépés egy táborba vonta a felvilágosult nyugat-törökországi urbánus rétegeket, a katonai csoportokat, a turáni eszméket hirdető vakon nacionalistákat és a szélsőbalosokat. Őket mind megtalálni a vádlottak között. A mérsékelt muzulmán kormánypártot pedig majd' enynyire tarka tábor támogatja.

A jelek szerint ez utóbbi csoport van többségben, a régi elit kifáradt. Ráadásul jelszavuk, a modernség, hovatovább kizárja, hogy a katonai erőt, a kreatív bíráskodást, s más hasonló eszközöket használjanak. Ezt ugyanis nem kedveli az áhított Európa. Törökország kompország. Földrajzi és politikai hajóhíd Kelet és Nyugat között, hol az egyik, hol a másik oldal felé sodródik. Azt látjuk, a politika eszközei gyakorta átlépik az európai jó ízlés határait. (Az Ergenekon-per bizonyítékait állítólag törvénytelen lehallgatásokkal, sőt kínzással hozták össze.) Feltehetően a társadalom sem tudja, vegyes identitásának melyik felét válassza. A parlamentarizmus eszközeivel fellépő vallásos tradíciót, vagy a politikai
és nemzeti alapú, gyilkosságtól sem visszariadó "világi modernitást".

A török per máris európai belügy. És világpolitikai. És a Közel-Keleté is. Közel van a Kelet.