Hankiss Elemér szociológus szerint túlköltekezési szokásaink a dzsentrihagyományokból és a szegénység pazarlásából vezethetők le. Tudunk-e ezen egyik napról a másikra változtatni egy örökkön álmodozó, ahogy a szociológus fogalmazott, délibábos országban? A félelemből eredő rögtönzött életstratégia sokaknál egyelőre addig terjed, hogy már most elkezdtek lisztet, cukrot, sőt gyógyszereket felhalmozni. A távlatos gondolkodás és az önkéntes belátás képessége az igazi hiánycikk. Hiába próbálták meg például a munkaügyi központok, a pályaválasztási tanácsadók rávenni a tizenéves gyerekek szüleit a Nyugat-Dunántúlon: a szerényebb képességűeket semmiképpen se gimnáziumba írassák, hanem szakközép- vagy szakiskolákba, ahol keresett szakmákat tanítanak meg nekik. A munkaerőpiac nem tudta kikényszeríteni a változásokat. A győri önkormányzat most politikai konszenzussal jelentősen csökkentette a gimnáziumi osztályok számát, s bizonyos teljesítményekhez kötötte az oda történő bejutást. Amit jó szóval nem tudtak, azt szabályozással érik el, amelyet később az érintettek valószínűleg majd köszönettel fogadnak.

Azért vannak kedvező példák is. Egy kisebb cég első embere hetente kétszer utazik Győrből Pestre. Úgy találta, emiatt nem éri meg saját autót fenntartania: olcsóbb, ha megegyezik egy taxissal. Ráadásul a taxi gyorsabb, mert a fővárosban a buszsávot is használhatja.