A nemzeti csúcs ugyanis - legyenek bármily patetikusak is a megfogalmazott elvárások - nem igazán lett volna több egy kihelyezett parlamenti ülésnél, plusz jó néhány komoly szakember, ahol az egyik és a másik oldal tagjai fölmondják a leckéjüket, a kormány és az ellenzék is a magáét, csakhogy annál több lett, és ez javarészt Demján Sándornak köszönhető, aki önmagát is beleértve, közös szégyenre invitált mindenkit, aki az Akadémia asztalánál ült, majd nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem ez a helyzet az, amelyben adócsökkentést kell és lehet végrehajtani. Demján Sándor nagyvállalkozó, Magyarország leggazdagabb embere. Pontosan tisztában van a gazdasági folyamatokkal. Ha ő gazdasági kérdésekről beszél, arra muszáj figyelni. És természetesen a nagyvállalkozókat nem "fenyegette" az adócsökkentés, hiszen a kormány ezt most valóban nem akarta, mert álláspontja szerint épp ebben a válságos helyzetben kell az állami beavatkozás eszközeit megőrizni, és az adócsökkentés ezeket az eszközöket szűkítené, mégis: komoly pofon volt ez a Fidesznek, amely a retorikáját kizárólag az adócsökkentésre és természetesen a "Gyurcsánynak a csúcson kell távoznia" pökhendiségére építette. Demján fölszólalása után tudni lehetett, hogy akár igaza van, akár nincs, akár kell adócsökkentés, akár nem, ezt a csúcsot érdemi mondandó nélkül már nem lehet megmászni, de a fideszes beszélők ezt nem vették észre.

Érdemi mondandója volt viszont Dávid Ibolyának, aki rendkívül szigorú válságintézkedéseket sürgetett, igazolva, hogy pártját talán igen, de őt magát nem lehet leírni: válsághelyzetekben nagyon erős. Kérdés, megy-e ezzel az erővel valamire. A vele a CD-ügy óta nem túl baráti viszonyt ápoló Stumpf István máris úgy interpretálja a szavait, hogy az MDF elnöke bejelentkezett egy válságkormány élére. Mi megpróbáljuk inkább úgy, hogy Dávid Ibolya igyekezett komolyan vehető politikusként viselkedni, és ez sikerült is neki. Ugyanakkor egyre inkább érzékelhető a kormányfő és Fodor Gábor közeledése. Az SZDSZ elnöke ugyanis lényegében a kiadási plafonra vonatkozó javaslatuk felpuhítását kérte számon az MSZP-n, s Gyurcsány Ferenc ígéretet is tett, hogy majd beszél az övéivel, visszakeményítik módosító indítványaikat. Ha Fodor Gábor maga mögött tudhatja az SZDSZ-frakciót, akkor a kormányfő fellélegezhet: átmegy a költségvetés.

Mindez persze a Parlamentben is kiderülhetett volna, és mégsem: ott Demján Sándor nem szólhatna. Itt viszont igen, s kizökkentette a kereket, forgatott rajta egyet. A nemzeti csúcs így tölthette be azt a szerepet, amiért Gyurcsány Ferenc életre hívta. De nincs szükség újabb csúcsra. Tanulni kell ebből, visszamenni a Parlamentbe: ott is lehetne forgatni a keréken.