A kábítás művészete

Nagyon jól jött Gyurcsány Ferencnek a pénzpiaci világválság. Megmentheti kormányát a bukástól. A miniszterelnök ismét előadja önmaga fontosságát a válságból kivezető út megtalálásában, elterelve a figyelmet arról, hogy az ország enélkül is - és miattuk - egyébként is a csőd felé haladt.

Hogyan is fog profitálni és nyerőként kikerülni az általuk gerjesztett válságból? Első lépésként előadja, hogy az ország a nemzetközi válság miatt végveszélyben van. A következőkben mindent leépít és mindenkit megszorít, és befagyasztja a béreket, nyugdíjakat, kiadásokat és amit csak lehet. Ilyen mértékben természetesen ezekre nem lenne szükség, de már ravaszul készül a következő választásokra. A választások előtt gyorsan felszabadítja a megszorításokból felhalmozódó milliárdokat, és oszt belőle mindenkinek, de főként az ingadozó választóknak. Beindítja nagy hirtelen a gazdaságot, a beruházásokat, emeli a béreket és a nyugdíjakat. A csődhelyzetnek éppen a választások előtt vet véget, beindul az élet, és ezt a Gyurcsány-kormány a saját sikereként kiabálja az emberek fülébe, akik a megszorításoktól szabadulva persze elhiszik, és rá fognak szavazni. Az emberek most sem fogják fel, hogy ők csak Gyurcsányék játékszerei, és megint jól bedőltek a trükkjeinek.

Természetesen addig is rengeteg blöffje, ötlete és elterelő manővere lesz: nemzeti összefogást hirdet, nemzeti csúcsot hív össze, együtt érez mindenkivel. Mindezek kiválóan tálalva nagyon jól hangzanak. Az emberek a tenni akaró, az emberekért és a nemzetért szenvedő politikust látják benne. Miközben a média segítségével minden más kritikus hangot elnyom, kiforgat és letámad. Végül pedig az ellenzéket teszi minden baj okozójának és felelősének.

A nemzeti csúcs újabb komolytalan szemfényvesztés és népbolondítás, semmi értelme nincs. A kormány által gerjesztett nehéz helyzetben mindenki Gyurcsánynak fog hinni, és a nemzet megmentőjének fogják tekinteni. Most még inkább hisznek neki, mert a végén kapnak is valamit.

Nagyjából ez a jól kiagyalt forgatókönyv, és Gyurcsányéknak egyáltalán nem nehéz megvalósítaniuk.

A baloldali független sajtónak bizony fel kellene nyitnia az emberek szemét, hogy ilyen ne történhessen meg. Nálunk azonban minden fordítva van, mert a sajtó nem a hatalmon lévőket, hanem az ellenzéket bírálja. Mi, baloldaliak viszont ebből nem élünk meg!

Nagy József

Budapest

Széttárt karok

Harmadik köztársaságunk történetében nem volt még ilyen rossz a külső gazdasági helyzet. Ebből az aspektusból nézve édes mindegy, hogy ki kezdeményez egy nemzeti csúcstalálkozót, amelynek nyilvánvalóan szimbolikus jellege van.

Mindezt végiggondolva megdöbbentőnek tartom Sólyom László köztársasági elnök álláspontját, aki azt találta mondani (képletesen) burnuszban, hogy a "demokrácia nem így működik", meg azt, hogy ez a forma "nem alkalmas a felelősség tisztázására". Utóbbi kijelentésével még egyet is értek: nem felelőst, hanem megoldást kell keresni. Ezért hökkentett meg az államfő reakciója, aki remélhetőleg pártatlanul tudja értékelni belpolitikai stílusunkat, és el tudja választani a kommunikációt a valóságtól.

És nem akarom itt a megválasztás, a kéz nem nyújtás, a bazsarózsa és az októberi emlékműavatástól való tartózkodás bizarr, lejáratott lemezét felrakni. Éppen elég ez az eset bizonyítéknak.

De hát az egyszerű ember nem tehet semmit, csak széttárja a karját, és megállapítja: köztársasági elnökünk szerint így működik a demokrácia.

Tősér István

Miskolc

Nekik csak térkép e táj

A BKV mindent megtesz, hogy javítsa a fővárosi tömegközlekedést. Sajnos évtizedes késésben van a megváltozott közlekedési igényekhez képest.

Aki teheti még, jó előre megtervezi a menekülést, és a zajos belvárosból, főútvonalakról csendes, tiszta levegőjű, kertvárosias lakóhelyre költözik. A BKV meg jó néhány fővárosi, kerületi politikus a "jót akarunk tenni" jegyében utánuk küldi azt, ami elől menekülnek, a nagyváros zaját.

Legalább két érdek feszül egymásnak. Az egyik az alapvetően természetjogi alapokon nyugvó alkotmányos jog a csendes, nyugodt, tiszta levegőjű lakóhelyhez ragaszkodó emberek érdekvédő joga, a komfortosabb, nagy zajjal, kipufogógázokkal, új közlekedési veszélyforrásokkal járó buszokat igénylő lakosoké. Ők többnyire nem a buszok járta utcákban laknak. A tömegközlekedési változásoknak ők a haszonélvezői, míg a most tiltakozók egyértelműen elszenvedői. Fleck Zoltán négygyermekes családapa sok száz tiltakozóval együtt fontosabbnak tartja a csendes, zöld, budafoki felsőváros érintett utcáinak nyugalmát, mint a házuk előtt dübörgő buszokat. Joggal és jogszerűen kifogásolta alapos cikkében (Demokrácia: megálló, augusztus 30.) azt az eljárási rendet, amivel a helyi önkormányzat az érintett utcákra ráerőszakolta gondoskodó, környezetromboló járatait.

Az augusztus közepén szerveződő lakossági összefogás az utolsó előtti pillanatban kérte a helyi önkormányzat mindenben illetékesnek mutatkozó kiskirályait, hogy várjanak a változtatásokkal. Az alpolgármester azt üzente a tiltakozóknak, hogy majd megszokják. Nem fogjuk megszokni sem a környezetszennyezést, sem az antidemokrata kiskirályságot! Aztán a némethes mintájú importált ejtőernyős képviselő, Sebes Gábor úr kioktatna, még a tiltakozás jogát is megkérdőjelezné az érintettektől (Demokrácia: a kocsi megy tovább!, szeptember 20.).

Róluk írhatta Radnóti, hogy nekik csak térkép e táj. Az értelmes, többfordulós párbeszéd helyett üzengetnek, fenyegetnek, listáznak, nyilvántartanak, levelekre nem válaszolnak, és a monitorozás idejére még gyermekeket, időseket is több száz méter gyaloglásra biztatnak (ami egyébként nagyon egészséges), hogy menjenek a busszal egy megállót a jobb monitorozási adatok érdekében.

Szeptember 6-án elindultak a buszok. A szeptember 4-re összehívott, megkésett és tendenciózusan félreszervezett városházi lakossági fórum után egyoldalas levelet juttattunk el a városvezetést csalárd eszközökkel gyakorlókhoz. Több, kompromisszumos javaslatot tettünk, például húszfős midibuszokra, és folyamatosan javasoljuk a párbeszédet.

Az eddigi városvezetési akciózás keretében különösen fölháborító az a populista, bolsevik eljárás, amikor az érintett utcákban egyébként nem létező többségre hivatkozva kívánja javítani a tömegközlekedést. Tudunk róla, hogy a főváros más területein is vannak félretervezések.

Konstruktív, kompromisszumos javaslatokat is tettünk, és továbbra is azt gondoljuk, hogy bármilyen közlekedési megoldást hatástanulmányoknak kell megelőzniük, és döntések csak az érintett lakosság bevonásával, a sokrétű érdekek figyelembevételével szülessenek. Ha torz is a magyar demokrácia, szerencsére az így-úgy megválasztott képviselők mellett az önszerveződő csoportok képviselőit is megilletik a képviseleti jogok. És a kisebbség képviselete legalább olyan közügy, mint a vélt többségé.

Tudjuk, hogy kellenek a buszok is, csak az a kérdés, hol, hogyan, mikor és kinek az érdekében.

Janzsó János

budafoki lakos

rólunk

Köszönettel nyugtáztam előfizetésem megújítására vonatkozó ajánlatukat. Bár a Népszabadságot tartalmas, sokoldalú, szélsőségektől mentes újságnak tartottam, mégis szüneteltettem rendszeres járatását. Ennek egyik oka: többször előfordult, hogy nem kaptam meg az újságot, főleg a szombati számokat. A másik: az újság terjedelméhez képest az olvasók véleménye kevés helyet kapott a lapban, igaz, az utóbbi időben némi változást tapasztalok, ezért szeretnék ismét az újság előfizetője lenni.

Maller Béla

Az ördöglakat-találkozó egyik résztvevőjeként nagyon örülök, hogy a Népszabadság is foglalkozott a rendezvénnyel (Könyv és portál szól az ördöglakatról, október 14.). Tényleg minden elismerés megilleti a szervezőt, Székely Mártont, nemcsak az ördöglakatok miatt, hanem a faluban végzett tevékenységéért. Csak a pontosság kedvéért jegyezném meg, hogy a cikkben szereplő könyvet nem ő, hanem én írtam. A könyv pár hete jelent meg Ördöglakatok, pentominók és társaik címmel.

Gál Péter

Teljes egészében egyetértek Kis Tibor véleményével, amelyet a Nincs esély? című (október 15.) publicisztikájában fogalmazott meg. Amit Sólyom László - mint köztársasági elnök - művel, azt nehéz indulatok nélkül kommentálni. Az az ex cathedra stílus, amellyel rendszeresen jelzi tévedhetetlenségét, egészen biztosan nagyon sokunknál kiverte a biztosítékot.

L. András Gábor

A telefonügyeletre érkezett:

Kartal Zsuzsa (Mi: MSZP és SZDSZ, október 10.) azt fogalmazza meg, amit én is érzek az SZDSZ-szel kapcsolatban.

Kis János írása (A sodródás ellen, október 11.) nagyon sok jó gondolatot tartalmaz. Gratulálok.

A kábítás művészete

Nagyon jól jött Gyurcsány Ferencnek a pénzpiaci világválság. Megmentheti kormányát a bukástól. A miniszterelnök ismét előadja önmaga fontosságát a válságból kivezető út megtalálásában, elterelve a figyelmet arról, hogy az ország enélkül is - és miattuk - egyébként is a csőd felé haladt.

Hogyan is fog profitálni és nyerőként kikerülni az általuk gerjesztett válságból? Első lépésként előadja, hogy az ország a nemzetközi válság miatt végveszélyben van. A következőkben mindent leépít és mindenkit megszorít, és befagyasztja a béreket, nyugdíjakat, kiadásokat és amit csak lehet. Ilyen mértékben természetesen ezekre nem lenne szükség, de már ravaszul készül a következő választásokra. A választások előtt gyorsan felszabadítja a megszorításokból felhalmozódó milliárdokat, és oszt belőle mindenkinek, de főként az ingadozó választóknak. Beindítja nagy hirtelen a gazdaságot, a beruházásokat, emeli a béreket és a nyugdíjakat. A csődhelyzetnek éppen a választások előtt vet véget, beindul az élet, és ezt a Gyurcsány-kormány a saját sikereként kiabálja az emberek fülébe, akik a megszorításoktól szabadulva persze elhiszik, és rá fognak szavazni. Az emberek most sem fogják fel, hogy ők csak Gyurcsányék játékszerei, és megint jól bedőltek a trükkjeinek.

Természetesen addig is rengeteg blöffje, ötlete és elterelő manővere lesz: nemzeti összefogást hirdet, nemzeti csúcsot hív össze, együtt érez mindenkivel. Mindezek kiválóan tálalva nagyon jól hangzanak. Az emberek a tenni akaró, az emberekért és a nemzetért szenvedő politikust látják benne. Miközben a média segítségével minden más kritikus hangot elnyom, kiforgat és letámad. Végül pedig az ellenzéket teszi minden baj okozójának és felelősének.

A nemzeti csúcs újabb komolytalan szemfényvesztés és népbolondítás, semmi értelme nincs. A kormány által gerjesztett nehéz helyzetben mindenki Gyurcsánynak fog hinni, és a nemzet megmentőjének fogják tekinteni. Most még inkább hisznek neki, mert a végén kapnak is valamit.

Nagyjából ez a jól kiagyalt forgatókönyv, és Gyurcsányéknak egyáltalán nem nehéz megvalósítaniuk.

A baloldali független sajtónak bizony fel kellene nyitnia az emberek szemét, hogy ilyen ne történhessen meg. Nálunk azonban minden fordítva van, mert a sajtó nem a hatalmon lévőket, hanem az ellenzéket bírálja. Mi, baloldaliak viszont ebből nem élünk meg!

Nagy József

Budapest

Széttárt karok

Harmadik köztársaságunk történetében nem volt még ilyen rossz a külső gazdasági helyzet. Ebből az aspektusból nézve édes mindegy, hogy ki kezdeményez egy nemzeti csúcstalálkozót, amelynek nyilvánvalóan szimbolikus jellege van.

Mindezt végiggondolva megdöbbentőnek tartom Sólyom László köztársasági elnök álláspontját, aki azt találta mondani (képletesen) burnuszban, hogy a "demokrácia nem így működik", meg azt, hogy ez a forma "nem alkalmas a felelősség tisztázására". Utóbbi kijelentésével még egyet is értek: nem felelőst, hanem megoldást kell keresni. Ezért hökkentett meg az államfő reakciója, aki remélhetőleg pártatlanul tudja értékelni belpolitikai stílusunkat, és el tudja választani a kommunikációt a valóságtól.

És nem akarom itt a megválasztás, a kéz nem nyújtás, a bazsarózsa és az októberi emlékműavatástól való tartózkodás bizarr, lejáratott lemezét felrakni. Éppen elég ez az eset bizonyítéknak.

De hát az egyszerű ember nem tehet semmit, csak széttárja a karját, és megállapítja: köztársasági elnökünk szerint így működik a demokrácia.

Tősér István

Miskolc

Nekik csak térkép e táj

A BKV mindent megtesz, hogy javítsa a fővárosi tömegközlekedést. Sajnos évtizedes késésben van a megváltozott közlekedési igényekhez képest.

Aki teheti még, jó előre megtervezi a menekülést, és a zajos belvárosból, főútvonalakról csendes, tiszta levegőjű, kertvárosias lakóhelyre költözik. A BKV meg jó néhány fővárosi, kerületi politikus a "jót akarunk tenni" jegyében utánuk küldi azt, ami elől menekülnek, a nagyváros zaját.

Legalább két érdek feszül egymásnak. Az egyik az alapvetően természetjogi alapokon nyugvó alkotmányos jog a csendes, nyugodt, tiszta levegőjű lakóhelyhez ragaszkodó emberek érdekvédő joga, a komfortosabb, nagy zajjal, kipufogógázokkal, új közlekedési veszélyforrásokkal járó buszokat igénylő lakosoké. Ők többnyire nem a buszok járta utcákban laknak. A tömegközlekedési változásoknak ők a haszonélvezői, míg a most tiltakozók egyértelműen elszenvedői. Fleck Zoltán négygyermekes családapa sok száz tiltakozóval együtt fontosabbnak tartja a csendes, zöld, budafoki felsőváros érintett utcáinak nyugalmát, mint a házuk előtt dübörgő buszokat. Joggal és jogszerűen kifogásolta alapos cikkében (Demokrácia: megálló, augusztus 30.) azt az eljárási rendet, amivel a helyi önkormányzat az érintett utcákra ráerőszakolta gondoskodó, környezetromboló járatait.

Az augusztus közepén szerveződő lakossági összefogás az utolsó előtti pillanatban kérte a helyi önkormányzat mindenben illetékesnek mutatkozó kiskirályait, hogy várjanak a változtatásokkal. Az alpolgármester azt üzente a tiltakozóknak, hogy majd megszokják. Nem fogjuk megszokni sem a környezetszennyezést, sem az antidemokrata kiskirályságot! Aztán a némethes mintájú importált ejtőernyős képviselő, Sebes Gábor úr kioktatna, még a tiltakozás jogát is megkérdőjelezné az érintettektől (Demokrácia: a kocsi megy tovább!, szeptember 20.).

Róluk írhatta Radnóti, hogy nekik csak térkép e táj. Az értelmes, többfordulós párbeszéd helyett üzengetnek, fenyegetnek, listáznak, nyilvántartanak, levelekre nem válaszolnak, és a monitorozás idejére még gyermekeket, időseket is több száz méter gyaloglásra biztatnak (ami egyébként nagyon egészséges), hogy menjenek a busszal egy megállót a jobb monitorozási adatok érdekében.

Szeptember 6-án elindultak a buszok. A szeptember 4-re összehívott, megkésett és tendenciózusan félreszervezett városházi lakossági fórum után egyoldalas levelet juttattunk el a városvezetést csalárd eszközökkel gyakorlókhoz. Több, kompromisszumos javaslatot tettünk, például húszfős midibuszokra, és folyamatosan javasoljuk a párbeszédet.

Az eddigi városvezetési akciózás keretében különösen fölháborító az a populista, bolsevik eljárás, amikor az érintett utcákban egyébként nem létező többségre hivatkozva kívánja javítani a tömegközlekedést. Tudunk róla, hogy a főváros más területein is vannak félretervezések.

Konstruktív, kompromisszumos javaslatokat is tettünk, és továbbra is azt gondoljuk, hogy bármilyen közlekedési megoldást hatástanulmányoknak kell megelőzniük, és döntések csak az érintett lakosság bevonásával, a sokrétű érdekek figyelembevételével szülessenek. Ha torz is a magyar demokrácia, szerencsére az így-úgy megválasztott képviselők mellett az önszerveződő csoportok képviselőit is megilletik a képviseleti jogok. És a kisebbség képviselete legalább olyan közügy, mint a vélt többségé.

Tudjuk, hogy kellenek a buszok is, csak az a kérdés, hol, hogyan, mikor és kinek az érdekében.

Janzsó János

budafoki lakos

Rólunk

Köszönettel nyugtáztam előfizetésem megújítására vonatkozó ajánlatukat. Bár a Népszabadságot tartalmas, sokoldalú, szélsőségektől mentes újságnak tartottam, mégis szüneteltettem rendszeres járatását. Ennek egyik oka: többször előfordult, hogy nem kaptam meg az újságot, főleg a szombati számokat. A másik: az újság terjedelméhez képest az olvasók véleménye kevés helyet kapott a lapban, igaz, az utóbbi időben némi változást tapasztalok, ezért szeretnék ismét az újság előfizetője lenni.

Maller Béla

Az ördöglakat-találkozó egyik résztvevőjeként nagyon örülök, hogy a Népszabadság is foglalkozott a rendezvénnyel (Könyv és portál szól az ördöglakatról, október 14.). Tényleg minden elismerés megilleti a szervezőt, Székely Mártont, nemcsak az ördöglakatok miatt, hanem a faluban végzett tevékenységéért. Csak a pontosság kedvéért jegyezném meg, hogy a cikkben szereplő könyvet nem ő, hanem én írtam. A könyv pár hete jelent meg Ördöglakatok, pentominók és társaik címmel.

Gál Péter

Teljes egészében egyetértek Kis Tibor véleményével, amelyet a Nincs esély? című (október 15.) publicisztikájában fogalmazott meg. Amit Sólyom László - mint köztársasági elnök - művel, azt nehéz indulatok nélkül kommentálni. Az az ex cathedra stílus, amellyel rendszeresen jelzi tévedhetetlenségét, egészen biztosan nagyon sokunknál kiverte a biztosítékot.

L. András Gábor

A telefonügyeletre érkezett:

Kartal Zsuzsa (Mi: MSZP és SZDSZ, október 10.) azt fogalmazza meg, amit én is érzek az SZDSZ-szel kapcsolatban.

Kis János írása ( A sodródás ellen,

október 11.) nagyon sok jó gondolatot tartalmaz. Gratulálok