A szerző stratégiai kommunikációs tanácsadó

A válság elsődleges oka a transzparencia hiánya az üzleti életben, különösen a pénzügyi szektorban, a vállalatok - és megint: különösen a pénzügyi szektor - zárt, majdhogynem feudális működése. A pénzügyi szektor olyan pénzügyi eszközöket alakított ki és használt (a derivatívokat), melyek teljesen kivonták az ezen eszközök mögött álló kockázatokat az érintettek látóköréből. Ez olyan sikeres volt, hogy a kockázatok nem csupán a szabályozók, az ügyfelek és a nyilvánosság előtt maradtak rejtve, de saját maguk előtt is. Ezért szűnt meg a bizalom, hiszen az átláthatatlanság - Király Júlia szavával: a mérgezettség - olyan mértékűvé vált, hogy senki nem látja, hol, milyen és mekkora kockázat van.

E folyamat megértéséhez kissé érdemes hátrébb lépni. A huszonegyedik századi késő modern társadalom három fő jellemzőjében különbözik a korábbi időszakoktól. A liberális demokráciákban fékek és ellensúlyok rendszere biztosítja, hogy egyetlen társadalmi csoport se szerezhessen egyeduralkodó pozíciót, a kisebbség érdekeit sokan és sokféleképp védik. Ezek a keretek minden egyéb érdeken felül állnak, megváltoztatásuk konszenzussal lehetséges csupán. Az egyéneket és közösségeiket védő alapjogok - amennyiben ütköznek az élet szervezésének egyéb, alacsonyabb rendű szabályaival - kikényszeríthetők. Egy másik fontos jellemző az értékek pluralizmusa: az én értékeim, meggyőződéseim létjogosultsága éppen olyan, mint a tieidé, és ha ezek szembekerülnek egymással, arra kényszerülünk, hogy megtaláljuk a mindkettőnk által elfogadható, közös lehetőséget. Ha ez nem sikerül, akkor értéksemleges, bürokratikus eljárásokat hívunk segítségül, melyek biztosítják, hogy egyikünket se érjen végzetes sérülés. És végül társadalmunkban az információ szabad áramlását interaktív és sokszintű média teszi lehetővé, fontosnak tartjuk, hogy mindenki - ha igényli - részese lehessen az információ szabad áramlásának. Tehát a mai nyugati világot a liberális demokrácia, az értékpluralizmus és az interaktív, sokpólusú média jellemzi.

A modern vállalatokat nem ezen értékek mentén szervezték. Azokban nincs liberális demokrácia: nincsenek vagy csak minimális mértékben vannak fékek és egyensúlyok; nincs értékpluralizmus - a vállalati értékvilágot nem az érintettek sokféle értékrendszere, hanem egy központi akarat diktálja -, nincs interaktív, sokpólusú média - az egycsatornás, hierarchikus kommunikáció a jellemző. A kor, amelyben ez a vállalati modell született, a tizenhetedik századi abszolutizmus, fejlettebb formájában a felvilágosult abszolutizmus. Az elmúlt századokban sokan és sokféleképpen kritizálták e berendezkedést, és kísérleteztek a leváltásával. Én nem a modern üzleti világ kritikusa vagyok, hanem olyan tanácsadó, aki szeretné, hogy a késő modern vállalatok erejüket és lehetőségeiket felismerve a társadalom innovatív motorjai legyenek. A bankok és a pénzügyi intézmények a vállalatok átlagához képest is zártabban működnek, a hatalom külsőségeinek megjelenítésével - márványpaloták, szigorú egyenviselet, vezetői magánemeletek, saját nyelvezet stb. - még tovább erősítik a zártság, a hierarchikusság képzeteit. A mostani válság jó példa és jó alkalom arra, hogy - reméljük, forradalom nélkül - elinduljon a változás!

Mindez rámutat a társadalmi felelősségvállalásként megismert üzleti gyakorlat lényegére. Sokan azt gondolják, hogy a társadalmi felelősségvállalás (CSR: Corporate Social Responsibility) a vállalat alapműködésén kívüli tevékenység: jó ügyek támogatása, mecenatúra, környezettudatosabb működés. Nos, nem. A társadalmi felelősségvállalás a vállalat működése által érintettek - fogyasztók, ügyfelek, munkavállalók, közelebb és távolabb élők, szabályozók, hatóságok stb. - értékeinek, érdekeinek, vágyainak és reményeinek beépítése az üzleti működésbe. A társadalmi felelősségvállalás valójában: felelős működés. A felelős működés pedig nem elsősorban vélt igények, elvárások teremtette tartalom - környezettudatosság, kultúraszeretet, egészséges életmód - menedzselése és támogatása, hanem a mai társadalomban meglévő demokrácia, értékpluralizmus és kommunikációs szabadság érvényesítése a vállalatok világán belül. E szabadságtól lesz majd a tartalom épp olyan, amilyet az érintettek fontosnak tartanak. Tegnapelőtt AIDS és éhezés, tegnap környezettudatosság, ma átláthatóság, transzparencia. Mindez azért is fontos, mert akik e társadalmakban élnek, ilyen vagy olyan újságot olvasnak, plázába vagy templomba járnak, gyereket nevelnek vagy szinglik, zöldben vagy városban élnek, ők az érintettek, a munkavállalók, a szabályozók, ők élnek a gyárak mellett, ők a tulajdonosok, az ügyfelek, a beszállítók. Ők azok, akik elvárják, hogy ne két világban éljenek, egy nyitott, szabad demokratikusban és egy zárt, titokzatos feudalistában. A társadalmi felelősségvállalás annak a módja, ahogy a vállalatok megnyílhatnak, fokozatosan bevonhatják az érintetteket a működésbe, átláthatóbbá, demokratikusabbá, nyitottabbá tehetik működésüket. És mindezt úgy, hogy megőrzik működőképességüket, továbbra is jelentős társadalmi és gazdasági értéket állítanak elő, sőt egyre inkább a jobb életminőség felé vezető út kreatív motorjai maradjanak. Az üzleti élet számára ez a huszonegyedik század legnagyobb kihívása.

A mostani válság jelzés, hogy ez így nem mehet tovább. A vállalatok és különösen a pénzügyi szektor feudális működése nem tartható fenn. Mert - éppen úgy, mint a tizenkilencedik század forradalmai idején - az egyre nagyobb társadalmi befolyást szerző érintettek már egyre kevésbé fogadják el, hogy ne legyen beleszólásuk a jövőt meghatározó kérdésekbe. Ez ma az üzlet, a gazdaság világa és nem a közvetlen hatalompolitikáé. A válság: lehetőség arra, hogy e változás ne robbanással - pusztulással, értékvesztéssel -, hanem fokozatosan, mindenki bevonásával és az értékek megőrzésével menjen végbe. Ehhez két dolog kell: a válságban érintetteknek fel kell ismerniük az okokat; ki kell kényszeríteniük, hogy a megoldás velük együtt, az ő bevonásukkal szülessen meg. Céljuk egy olyan új vállalati modell felé vezető átmeneti intézményrendszer kell hogy legyen, amely kikényszeríti az érintettek bevonását elsősorban az ellenőrzés, a hitelesítés, a reputáció, az értékelés és a teljesítménymérés területén. Az érintettek egyik fontos csoportjának, az adófizetők pénzével gazdálkodóknak pedig új intézmények létrehozásával, új szabályozó rendszerek bevezetésével feltételekhez - a fentiek teljesüléséhez - kell kötniük a megsegítő csomagokat. A válság jó dolog. Sokak együttműködésére, közös gondolkodására - vagyis mindannyiunkra - szükség van ahhoz, hogy az új gazdasági és társadalmi rend megszülessen. Az okos vállalatok, bankok e folyamat élére állnak, nyitott, szabad és barátságos vállalatokat teremtenek. Olyanokat, mint a Google, a Virgin, itthon a Graphisoft, a Kürt. Jobb ez, mint ha valaki megmondaná, hogyan legyen.