Pedig nemzetközi összehasonlításban Magyarország a dobogón áll: elsők között ír ki pályázatokat, fizet ki számlát, készül el programokkal. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség már akkora, mint egy minisztérium, több mint ötszáz alkalmazottja van - és nekik csak az elvi iránymutatás a dolguk. Arra, hogy a pályáztatás jól működjön, 23 közreműködő szervezetet tart fenn az állam - több ezer ember foglalkozik ezzel. És folyamatosan próbálják gyorsabb munkára bírni őket.

Bajnai Gordon 2006-ban egy gyorsító csomaggal mutatkozott be fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztosként. A határidők betartását, egyablakos ügyintézést, a pályázatok kezelésében részt vevő szervezetek számának csökkentését, akciócsoportot, majd elektronikus pályázati rendszert ígért. Az év elején aztán a kiemelt építési beruházások esetében gyorsítottak: 30 jogszabály módosítása van folyamatban. A pályázati feltételeket mostanában hetente egyszerűsítik - úgy hírlik, újabb akciók is jönnek.

A pénz azonban sokszor az ablakban marad.

Ennek két oka lehet. Elképzelhető, hogy az uniós pénzeket osztó intézmények hálózata leginkább abban érdekelt, hogy "jól kommunikálható" eredményeket mutasson fel, és nem abban, hogy gyorsan ossza a pénzt. Így leszünk elsők olyan pályázatok kiírásában, amelyekből egyelőre kevés megvalósuló fejlesztés látható. Így történhet meg, hogy egy panaszos ügy kivizsgálása még mindig hónapokig tart.

Meglehet, a potenciális pályázók nem tudják, mit is tegyenek, milyen fejlesztések lehetnek valóban életképesek, hosszú távon fenntarthatók - ez azonban nem feltétlenül csak az ő hibájuk. Hiszen állami feladat elmondani: mire, hogyan lehet és érdemes pályázni.

A visszaeső világgazdasági teljesítmény és a csökkenő ütemű magyar növekedés mellett a jól felhasznált közösségi források jelentik szinte az egyetlen reális esélyünket a fejlődésre. Hiszen csak a következő másfél évben 1800 milliárd forint értékű építőipari fejlesztést generálhatnak ezek a támogatások - egy olyan szektorban, amelynek szereplői attól tartanak, hogy a pénzügyi világválság következtében jövőre a foglalkoztatottak 30 százalékától meg kell válni. Ha megkezdődnek az ígért fejlesztések, ha sikerül felhasználni azt az 1800 milliárdot, lényegesen kevesebben maradnak állás nélkül.

Ha valamikor, most aztán tényleg ki kéne már tolni a versenyautót.