Nem mostam össze a törvénytelen lehallgatásokat a törvénytelennel, miként a magán-titkosszolgálat körüli ellenzéki politikusokat sem az ügyben érintett kormánypártiakkal. Azt állítottam, úgy tűnik, két aggasztó jelenséggel állunk szemben: a Fidesz politikusainak referáló magán-titkosszolgálattal és egy olyan kormányzatival, melyet a politika befolyásolására használnak fel. (Debreczenivel szólva: logikus feltételezés, hogy a titkosszolgálatoktól jutott el valamiképp Dávid Ibolyához egy - a politikai életet erősen befolyásoló - lehallgatott telefonbeszélgetés, amely egyszerre volt alkalmas arra, hogy diszkreditálja az MDF elnökének politikai riválisait, és kellemetlen helyzetbe hozzon egy - mint a beszélgetésből kitetszik - feltehetőleg kellemetlen dolgokkal is foglalkozó bankvezért. Érdektelen, hogy a lehallgatott fideszes politikusok szexről, a báránybrízfőzés mikéntjéről, avagy időpontokról beszélgetnek, magánbeszélgetéseket nem szokás kiszivárogtatni.)

Téved kedves vitapartnerem, amikor úgy ítéli meg, egynemű jelenségként írtam a két pártról. Úgy fogalmaztam: "...A szocialistáknak elemi érdekük lenne az intranzigens szembenállás a Fidesz valamennyi antidemokratikus vonásával és módszerével. Ehhez képest, olykor mintha éppen a klónozásukra törekednének..."

Azaz éppenséggel a hasonulástól óvtam a szocialistákat, azt írtam, hogy amikor az ellenoldali rossz politika eszköztárával élnek, az sem nekik, sem az országnak nem jó.

Debreczeni fő állítása, mintegy érveinek esszenciája a dalszövegből kölcsönzött cím: "Maguknál vannak maguk?" Minthogy magam magam vagyok, a magam nevében felelhetem: igen.

És károsnak találom azt a szemléletet, amely kibomlik a szerző kérdése mögül: "tényleg nem sejtik, hogy a felületességükkel, a felkészületlenségükkel, a naivságukkal vagy épp a cinizmusukkal minek ágyaznak meg ebben az országban?". Debreczeni az általa felhalmozott jelzőkkel azokat kárhoztatja, akik úgy vélik, legyen bármily ellenszenves, antidemokratikus, rossz retorikájú, a kisebbségekkel és a Nyugattal barátságtalan egy esetleges majdani Fidesz-kormány, ez nem ok arra, hogy riválisainak elnézzük, ami a demokrácia szempontjából veszélyes.

Ez az elnézés ráadásul egyáltalán nem javítja ezeknek a riválisoknak az esélyeit.

Éppen elég régóta az a fő érv a szocialisták mellett, hogy ők a kisebbik rossz. Ez az érv egy idő után elveszi erejét. Mint írtam: "Ha a kormányzó párt vezetői sikerre vágynak, az másféle normaszemléletet, habitust és attitűdöt kíván."

Úgy látom egyébként, hogy a szocialisták közül is sokan gondolkodnak ezen.

Nem attól fog felemelkedni a szocialisták vagy a liberálisok csillaga, hogy a szabadelvű vagy szociáldemokrata gondolatkörrel szimpatizáló értelmiség csöndben marad, amikor megengedhetetlen politikát folytat valamelyik párt, attól félve, hogy máskülönben "megágyaz" a Fidesznek.

A helyes szemlélet a pártok és a politikusok versenyében ugyanaz, mint amit Bessenyei György az írókról fogalmazott meg, és a Holmi a hátoldalán hirdet:

"Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elött el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés. Ezt keresem én, azért gondolkodom néha irásomba. Tudom hogy a ki tzáfolni akarna, igyekezne hozzám szebb magyarsággal beszélleni, mint én szoktam. Harmadik jönne, ki mind kettönket felül kivánna haladni. A nemzet mulatná vélünk magát, s' nevetne mikor mi egy másnak előtte bosszúságokat mondanánk, de a tudomány, a magyarság azonba épülne."

Petri Lukács Ádám

újságíró