Drága fúrás ez is, de legalább az egész világ részt vesz benne. És senki sem látja a végét. Zuhanás közben mindenki sötétben kapkod kapaszkodóért. De ami néha a kezünkbe akad, az ugyanúgy esik velünk a semmibe, mint mi. Ma nincs öregebb egy tíz perccel ezelőtti elemzésnél. Amit egy hete lehetetlennek hittünk, azt ma kézenfekvőnek találjuk.

Csütörtök este tippelgethettünk: az OTP-fiókokban lesznek-e sorok a pénztár előtt vagy a brókercégeknél az olcsó OTP-részvényért. Tegnap kiderült, egyik helyen sem verekszenek az ügyfelek. A csütörtöki OTP-részvénynél viszont van olcsóbb: a pénteki.

Azok a gyógyszerek, amelyekkel ezt a gazdasági járványt meg akarják fékezni, ideig-óráig sem képesek enyhet adni. Ebbe a járványba az is belehalhat, aki nem is beteg. Elég, ha mások elhiszik róla, hogy az, és máris halott. A többiek pillanatok alatt agyonverik páni félelmükben. Az is gyanús, aki nem gyanús. Leginkább pedig az, akiről hevesen bizonygatják, hogy nem az. Minden a feje tetejére áll. Több ez már, mint bizalomhiány. A piacot fortélyos félelem igazgatja. Félelem a másiktól, akiről a kézfogás előtt nem tudhatjuk, pestises-e. Ez a járvány alighanem úgy szűnik majd meg, hogy kitombolja magát. Az eddig alkalmazott hagyományos gyógymódokkal legföljebb tompítható a fájdalom, elhúzható a végkifejlet. Nem segített a ráolvasás, az infúzió és a húsleves, eret vágtak - mindhiába. Mi, magyarok ebben a haláltáncban legföljebb a C-vitamint tudjuk bevenni. A csodagyógyszert még nem találták fel - és talán nincs is.

A pénzvilág beteg, de majd életre kel - legyengülve és megváltozva. Addig azonban még sok dollárnak, eurónak, forintnak kell elfüstölődnie. Olyan pénznek, amely valójában soha nem is létezett. Csak papíron vagy a számítógépek monitorján. A járvány természeténél fogva azok közül is áldozatokat szed, akik erre a legkevésbé szolgáltak rá. Az igazságot ne a tőzsdeválság idején keressük.

Egy jó hírem azért van: most két napig zárva lesznek a tőzsdék. Használjuk ki az alkalmat, kapcsoljunk túlélő üzemmódba, és menjünk el halászni. Legalábbis az izlandiaknak összeomlott bankrendszerük államosított romjain ezt tanácsolja a miniszterelnökük. Nem jött be nekik ez a bankárkodás, vissza inkább a gyökerekhez: vizük van, haluk van, bizalommal tekinthetnek a jövőbe. De mi mit csináljunk? Nyilazzunk hátrafelé? Nem hátrálhatunk Etelközig.

Az a szegényeknek sem jó, ha a gazdagok hirtelen elszegényednek. Aki nem százmilliókkal dobálózik, annak az is fáj, ha tízezerrel kevesebb lesz a nettója. Tanult kollégáim szerint egy indiai tanács azt mondja: ha a völgyben az oroszlánok egymásnak ugranak, az okos majmok felmennek a hegytetőre, és megvárják, amíg a nagyvadak kivéreztetik egymást, majd lemennek, és ők lesznek a völgy királyai. Jó tanács, csak az a baj, hogy nekünk az oroszlánok véres harcát közvetlen közelről kell túlélnünk. Ebből azért nem néz ki akkora királyság.