Hogy őszinte legyek, nem nagyon szimpatizálok a hírbiznisznek ezzel a titkosszolgálati terrénumával. A szolgaságot sem kedvelem általában, de a titkosszolgaságot különösen nem. Nem is tudom, hogy belátom-e a szükségességét, de - mondjuk - tudomásul veszem a létezését. Az élet egyik nagy adományának tartom viszont, hogy nem kell őket szeretnem. Nagyjából ezzel az érzéssel fogadtam a legújabb lehallgatási ügyet. Nagy derűvel észleltem hát, amikor az egyik civil műveleti ember azonnal bejelentette, hogy a Fideszre megy ki a játszma. Hát persze, a Fideszre is. Egy jó elemzőnek ez egy nagy kínai hetipiac, ahol mindenki megtalálja a magának valót.

Aztán különös dolog történt. A többhetes összügynöki pacsmagolásba Demeter Ervin szakpolitikus, a szakpolitika ifjú mestere belenyilatkozta, hogy végső soron ez az egész Csányi Sándorra megy ki, mégpedig azért, mert ő lenne az egyik favoritja a miniszterelnöki posztnak - ha éppen szakértői kormány kezdene kerekedni. Ez érdekes. Az ember ingatja a fejét: ez az Ervin, ez megint előrébb jutott eggyel. Szakértői kormányt vizionál, hogy ne mondjam, stratégiát fest föl. Ráadásul pont ebben az operációban tudtuk meg, hogy ő mindig jelent Orbán Viktornak. Most azonban valószínűleg csak az eligazítás elején lehetett ott. A jelszót tudta, a magyarázatot már nem találta el.

Orbán Viktor végül pontosan elmagyarázta a frakciónak: nem a Fidesz a célpont, hanem Csányi, ez igaz, de nem holmi szakértői kormányocskák lehetősége miatt, hanem mert érdekeltsége van a Molban. Az egész mögött ugyanis az oroszok állnak. Nehogy azt higgyük, hogy itt egy egyszerű Gyurcsány-
Szilvásy-vircsafttal állunk szemben, akik rutinszerűen őt macerálják. Nem, a Világligában vagyunk: a Putyin-Gazprom-
FSZB-Laborc-ÖMV-csapat akarja itt a nemzetet vagy éppen egész Európát elsöpörni, melyet csak az egyszerűség és a jól érthetőség kedvéért személyesítünk most meg Molként és Csányi Sándorként.

Hát, nem jöttek rá gyorsan.

Azon túl, hogy ebben a kontextusban nem is lehet olyan jó Csányi Sándornak lenni, azt hiszem, szellemi lapos kúszásnak hatna, ha tényeket kezdenénk sorolni, melyek nem passzolnak az Orbán-Demeter-ideába. Ez akkora ostobaság ugyanis, hogy azt még Orbán szabad szemmel is látható oroszfóbiája sem támasztaná alá. Mintha inkább a tét emeléséről lenne szó. Ha nagyobb a tét, talán törpülnek ugyanazok a részletek. A nemtelenségek, az ostobaságok.