A józan többség nevében

Féljünk-e az ellenzék győzelmétől? - teszi fel a kérdést Solymosi Frigyes (szeptember 4.), de a feltett kérdésre nem válaszol. Úgy látszik, az akadémikus úr ránk bízza a választ. Én így tudnék válaszolni:

Először is, nem félnék az ellenzék győzelmétől, mert az ellenzék (mint gyűjtőfogalom) nem fog győzni. A Fidesz viszont győzhet. A Fidesz magában tehát nem az ellenzék, annak csak egy, a legnagyobb tagja. És ha a Fidesz győzne, akkor más mai ellenzéki párt aligha jutna be a parlamentbe. A Fidesz győzelme tehát nem az ellenzék győzelme lenne. Másodszor: talán nem okozok Solymosi Frigyesnek sem valami nagy meglepetést, ha azt írom, hogy - természetesen nem személyemet, hanem - az országot féltem nem az ellenzék, hanem Orbán Viktor győzelmétől.

A dicsérő elemek közül, amelyekkel
S. F. Orbánt illeti, én csak az ambíciót tartom olyannak, amellyel valóban egyetlen pártvezető társa sem tud versenyezni. De kvalitásban nem tenném az első helyre, mert a népszónoki tehetség nem azonos a kvalitással. Talán nem sértem meg Marosán György emlékét, de nekem Orbán fellépéseinél a teljesen más szöveg mellett ugyanaz a hordó tűnik fel. Az egy oldalról érkezett hallgatóságra gyakorolt hatás egységesen frenetikus mindkettőjük esetében. "Eddigi munkáját és korábbi kormányfői ténykedését" viszont jól minősítette a két elbukott választás.

Kiemelném azonban Orbán Viktor hatalom utáni vágyát. Egyszerű hívei örülnek ennek, vezető társai nem biztosan, a józan többség - más okok mellett - ezért sem ültette a miniszterelnöki székbe. Magam úgy vélem, hogy a miniszterelnöki funkció is azok közé tartozik, amelyeknél az emberi adottságok nagyobb jelentőségűek a következményeiket tekintve, mint a politikai-szakmai képességek. Orbán eddigi közszereplései, miniszterelnöki megjelenése sajnos nem a szerénységet, a nép szolgálata iránti alázatot mutatták. Minden ember génjeiben hordozza az adottságait. Van, akiről kiderült már, hol vannak a lehetőségeinek a határai. Orbán egyszer már kapott az élettől lehetőséget. Megbukott. A jogos félelem az, hogy a magyar demokrácia még mindig gyenge ahhoz, hogy a kormányfői pozícióban ne lehessen bukás után ismételni.

Dénes Lajos

Orosháza

Lila pötty

Szépen levezeti Solymosi Frigyes az ország irányításának közeljövőjét (Féljünk-e az ellenzék győzelmétől?, szeptember 4.): 1. az ország helyzete rossz; 2. a jelenlegi kormánypárt nem elfogadott; 3. csak a Fidesz elég nagy és elég támogatott; 4. akkor pedig csak Orbán Viktor lehet a kormányfő. Kristálytiszta, nem? Szeretem az ilyen objektív megközelítéseket az érintett politikussal kapcsolatban, aki, "ambíciója, kvalitásai, eddigi munkája és korábbi kormányfői ténykedése alapján" az előbbi logika mentén a legalkalmasabbnak tűnik.

Csak azért van néhány enyhén lila pötty is ebben a patyolatmúltban és -jelenben, még ha a lassan a múlt ködébe vesző, nagy, eszmei pálfordulását nem is említjük. Például hogy a jeles embernek meghatározó szerepe volt és van az eltérő nézeteket valló társadalmi csoportok, politikusok és magánszemélyek közötti gyűlölködés kibontakoztatásában és abban, hogy ez hétköznapjaink részévé vált. Ő az a politikus, aki céljai érdekében a demokratikus intézményrendszer és szokásjog bármely elemét hajlandó megkerülni, figyelmen kívül hagyni, maga alá gyűrni. Ő az, aki a Fidesz támogató körében meggyűlöltette Gyurcsányt (szemben a baloldalt támogatókkal, amely kör nem hajlandó apró szépséghibának tekinteni Orbán lila pötytyeit, és ezért utasítja őt el). Volt a történelemben - nem is oly rég - egy-két példa rá, hogy zseniális politikusok hatalmas ambícióval, remek kvalitásokkal világbirodalmakat építettek, amelyek sok évig fennmaradtak, csak hát utána szépen bedőltek, mert kiderült, hogy a zseniális embernek apró jellemhibái voltak, amelyekre kezdetben mindig legyintett a rajongótábor.

Azt azonban Solymosi Frigyes is jól tudja, hogy a jelenlegi népszerűség nem a Fidesznek, hanem Orbánnak szól, és ha most hirtelen nem lenne, akkor pártja gyorsan kicsi lufivá zsugorodna. Aminek hatalmas veszélye, hogy a megmaradt harcostársak kétségbeesésükben oda fordulnának, ahol évek óta epedve várják a polgári párt jelenleginél egyértelműbb hívó szavát, és összenőne, ami összetartozik. Az pedig tényleg katasztrófa lenne az ország számára. Bár ez az összeborulás a jeles vezér kormányfővé válása esetén sem eldobandó forgatókönyv.

Koós Gábor

Zirc

Nem csak Gyöngyösön

A lap augusztus 30-i számában jelent meg Lencsés Károly írása Büntetett a gyöngyösi többség címmel. Azt hiszem, nem mondok újat, ha leírom: nem egyedi esetről van szó. Csak éppen egy országosan is jelentős befektetés elmarása miatt most a legnagyobb politikai napilap címlapjára kerülhetett egy önkormányzati többség törvényes, de aggályos lépése. Ám ha kisebb településről, helyi ügyekről van szó, az ilyesmi alig kap nyilvánosságot.

Fóton idén januárban zsuppolta ki a másként gondolkodókat a többség. A dolog pikantériája, hogy ezt az MSZP mellett a kettészakadt helyi Fidesz pártban maradt képviselői is megszavazták, így ma Fóton nem bizottsági tagok azok, akik nem tartoznak a két nagy párt valamelyikéhez. Ám itt nem ér véget a fóti történet, és érdemes idézni az augusztus 30-i cikkből Kolláth György alkotmányjogászt: "e ponttól ugyanis nincs megállás: a többség minden településen ťlevadászhatjaŤ a kisebbségben levőket."

Idén májusban a fóti többség ezt meg is tette. A három alpolgármester közül kettőnek - éppen azoknak, akiknek a város irányítására a polgármester felfüggesztése miatt joguk lenne, és akik természetesen nem tagjai a két nagy pártnak - minden jogkörét elvonta, azaz kitessékelte a polgármesteri hivatalból. És hogy a magyar valóság se essen messze a várostól! Az illetékes közigazgatási hivatal hiába szólította fel a képviselő-testületet a törvénytelenség megszüntetésére 15 napon belül, a többség figyelmen kívül hagyta azt, így éppen négy hónapja várjuk, hogy majd valamikor dönt az egyébként is gyorsaságáról híres magyar bíróság. Hogy közben kétmilliárdos kötvényt bocsátott ki a város, utalásokat és szerződéseket kellett aláírni? Közpénzről lévén szó, ez a kis önkormányzati balhé egyetlen bankot vagy partnert sem zavart.

Lövétei István alkotmányjogászt is idézhetném a szombati cikkből, de felesleges, mert Fóton - és tartok tőle, hogy még néhány településen - ez nem segít. Jelenleg egy önkormányzati többség - jöjjön az létre választói akaratból vagy mutyis alkuk nyomán - azt tesz, amit akar, döntéseiben senki meg nem akadályozhatja, azokért senki felelősségre nem vonhatja.

Bajnai Zsolt

fóti civil önkormányzati képviselő, aki januárban inkább lemondott bizottsági tagságáról

A jogalkotás "botlásai"

Bodolai László ügyvédnek a Népszabadság augusztus 27-i számában, e- mint egyszerű címmel megjelent cikkének szinte minden szavával egyetértek, kiegészíteni szeretném csupán.

Az idősebb ügyvédekhez tartozván bennem is némi szorongást keltett az
e-cégeljárás bevezetése, noha 18 éve számítógéppel dolgozom. De számot kellett azzal vetnem, nincs más út, mint az elektronizáció a jogi eljárásokban is. Nem akarok riogatni, szerintem ebben még az elején tartunk (lásd földhivatali, igazgatási stb. eljárások). De több tucat elektronikus cégeljárás lefolytatása után állítom, az átgondolatlan és a gyakorlatot jószerével figyelmen kívül hagyva bevezetett új rendelkezések ellenére köszönöm, még megvagyunk, nincs itt a világvége! A politika bizonyára még nem mérte fel, de a jogalkotás által előidézett lehetetlen helyzetet csak a gyakorlati szakemberek (bírók, ügyvédek, közjegyzők) helytállása mentette meg (ha megmentette). Igaz, vannak határidő-túllépések, keringő e-mail végzések, érthetetlen elutasítások, rossz és folyamatos frissítésre szoruló szoftverek stb. De én továbbra is azt gondolom, az ügyfél számára a cégeljárás tényleg olcsóbb, gyorsabb - mifelénk az egynapos határidő tényleg egynapos - és egyszerűbb lett. (Ezen pozitív hatások persze nem egyszerre állnak elő, idő kell hozzá.) Tehát az újítások nem rossz irányúak.

Az ügyvédek - elsősorban az egyedül dolgozók - viszont tényleg nehéz helyzetbe kerültek: érteniük kell a joghoz, a cégjoghoz, a számítógéphez és az informatikához, az ügyvitelhez stb. Az ügyvéd gyakorlatilag átvett az államtól (bíróságoktól) feladatot azzal, hogy a cégügyek hitelességének helyévé vált, mert ő tárolja azokat az első példányú eredeti iratokat, amelyek a cégeljárások hiteles dokumentumai, és amelyek eddig a bíróságokon voltak.

Az ügyvéd felelőssége az egész eljárás törvényességéért és megalapozottságáért nagyságrenddel nagyobb lett a korábbiakhoz képest. És mit kapott cserébe? Egy igazságügyi tisztviselő szerint örüljön az ügyvéd, hogy van munkája, és kérje meg az árát az ügyféltől. Ez igaz, még ha kissé cinikus is. De a legtöbb ügyvéd tapasztalatom szerint a többletmunkát és a felelősséget nemigen tudja érvényesíteni a díjban, hiszen az ügyfél úgy tudja, csökkent a cégügyek költsége. Márpediglen neki az ügyvéd éppolyan költség, mint az illeték. Ez nem panaszkodás, hanem tények leírása, és az is biztos, nem kötelező ügyvédnek sem lenni meg cégeljárással foglalkozni. Ezért senki ne értse félre, amikor az ügyvéd háborog a jogalkotás "botlásain", nem az a baja, hogy többet kell neki dolgoznia ugyanannyi pénzért (ez se jó, persze), hanem az, hogy más hibájából nem tudja maradéktalanul jól kiszolgálni ügyfelét, nem tudja rendesen elvégezni a munkáját. És semmi kiutat nem lát. Nem látja, hogy a törvény-előkészítés igazán számít a gyakorlati szakemberek (bírók, ügyvédek, közjegyzők) segítségére és véleményére. Ha előbbre akarunk lépni az elektronizációban a jogi eljárások területén, akkor az igazságügyi tárcának mielőbb össze kell gyűjtenie a mostani gyakorlati tapasztalatokat, értékelni azokat, ha kell, többször is átbeszélni a gyakorlati szakemberekkel, és a módosításokat mielőbb a törvényhozás asztalára tenni.

A politika meg legyen szíves, ne presztízsszempontok szerint határozza meg a bevezetési határidőket! Én továbbra is optimista vagyok!

dr. Brúszel László

ügyvéd, Kecskemét

Mit (nem) csinál a MAG?

Pályázók réme címmel nemrégiben jelent az olvasói levelek között dr. Ábrahám László súlyosan elmarasztaló kritikája a Kutatásfejlesztési Pályázat és Kutatáshasznosítási Iroda (KPI) feladatkörét átvevő Magyar Gazdaságfejlesztési Központ (MAG) pályázatkezelői tevékenységéről.

Azt kell mondjam, hogy a National Instruments Hungary Kft. ügyvezetőjének kritikája a valósághoz mérten megszépítő udvarlás. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) már korábban is rettenetesen akadozva működött, aztán közpénzen, a pályázható alapok rovására, létrehoztak egy szuperszervezetet. A NKTH-MAG házaspár lényegében munka nélkül emészti el a költségvetési pénzeket. Újabb és újabb ügyintézők lopják most már nagyképűen, "projektmenedzserként" a közpénzt, de levelekre nem válaszolnak, telefont nem vesznek fel, az elintézendő dolgokat hónapokig fektetik.

Közvetlen környezetemből hallottam, hogy egy utolsó működési évének végéhez közeledő pályázat, melyről két hónap múlva be kellene számolni, még meg sem kapta az adott évre szóló pályázati támogatást, mert az előző évről beadott jelentését hat hónap alatt nem voltak képesek ellenőrizni. Az erre vonatkozó ismételt kérdésekre egyetlenegyszer sem válaszoltak. Emiatt a futamidő meghosszabbítását kellett kérni: erre sem jött válasz. Ellenben egy már kétszer beadott igazolás benyújtására küldtek felszólítást, nyilvánvalóan mindkétszer elhányták az iratokat. Máskor összecserélték ugyanazon munkahely befejezett és futó pályázatát. A tudomány nyög a pénzforrások hiánya miatt (különösen a társadalomtudomány, mely számára az idén már nem is hirdettek pályázatot); eközben ezek a bürokratikus szervezetek munkátlanul vagy hanyag munkával, állandóan átszervezve, folyamatos fluktuációval pocsékolják a pénzt, akadályozzák mások munkáját, ellehetetlenítik a tudományos kutatásokat.

Kérem Bajnai Gordont, figyeljen fel e jelenségre!

Dobszay László

Budapest

- Vettünk hot dogot a gyerekeknek, és ezzel fel is éltük a család tartalékait