De ki megy oda, ahová mindenki mehet? Kevesen, hiszen akkor az egésznek nincs valódi tétje. A lehető legszélesebb összefogáshoz a lehető legkisebb közös nevezőt találták meg összekötő kapocsnak az alapítók: az alkotmány szövegét és a politikaellenes közhangulatot. Az alkotmányra hivatkozni elsőre szép gondolat, másodikra viszont meglehetősen üres. Magyarországon, az álszentek országában, az összes antiszemita, rasszista, homofób elmondja, hogy ő nem antiszemita, nem rasszista, nem homofób. "Mutassák azt az alkotmányt, hol kell aláírni?" - szól az is, aki szerint a nagyorrúak, a köcsögök és a dakoták meghúzhatnák már végre magukat. Mindennap ezt a maszatolást látjuk, ez rombolja az értékeket, de a Tarka magyar! nem a maszatolók és az értékrombolók ellen lépett fel, ami ugyan megosztó lenne, bár hasznos, hanem általában a kirekesztés ellen, ami helyes, de nagy mozgósító ereje láthatóan nincs.

A keretek tisztázatlansága és a hamisságok miatt alakult úgy, hogy egy hónap alatt a két demokráciavédő rendezvényen együttesen kevesebben vettek részt, mint a kerékpáros felvonuláson. Talán azért, mert utóbbit nem autósok szervezték, és a petíciójukat nem íratták alá velük. Ezzel szemben az egyik civil mozgalmat a miniszterelnök irodáiból szervezték, a másikat ugyan valóban civilek hozták létre, de azért elmentek a politikusokhoz is. Így történt, hogy a drogliberalizáció hívei együtt írtak alá azzal a pártelnökkel, aki Európa legszigorúbb drogtörvényét léptette hatályba, és a mai napig tartja az álláspontját. A melegszervezetek meg együtt írtak alá azzal a pártelnökkel, aki az élettársi viszonyra vonatkozó új szabályozást az Alkotmánybíróságon támadja. Igen, kiderült, a schwarzbácsizó és weisznéniző képviselő a 70/A paragrafus őszinte támogatója. Nem beszélve a 2006-os rendőri túlkapások kivizsgálásának elmaradását a mai napig nehezményező emberi jogi szervezetekről, amelyek együtt írtak alá a rendőrséget felügyelő kormány vezetőjével. Az erőszak ellen hirdetett megmozdulásba azokat is bevonták, akik az erőszak terjedéséért közvetve vagy közvetlenül felelőssé tehetők, cserébe nem tettek különbséget köztük a felelősség mértékében. És ez is maszatolás. Mert nem igaz, hogy a kirekesztésért, a szélsőjobb karanténból való kiengedéséért, ebből következően az utcai erőszakért a különböző politikai vezetőket egyforma felelősség terheli.

Lehet azt mondani, hogy egy tüntetésen, ami politikai értékekről, az alkotmányról, a társadalomról szól, ne vegyenek részt politikusok, bár elég bizarr lenne. Lehet azt is mondani, hogy a politikusoknak úgyis annyi rendezvényük van, ez most egy olyan esemény, amely csak a civileké. De akkor nem lett volna szabad egy aláírás erejéig sem felkeresni őket. Így aztán nem marad más, mint a sikertelenséget a rossz időre és a politikusokra fogni.