A média szerepének és erejének tudatára ébredt. Negyedik hatalmi ágként történő emlegetése nem a rangsorban elfoglalt helyét jelzi. A XXI. század elején a média nagyobb hatást fejt ki az emberek mindennapi életére, mint a törvényhozó, a végrehajtó vagy akár az igazságszolgáltató hatalom. A hagyományos írott sajtót megelőző audiovizuális médiánál gyorsabban fejlődnek már az internetes médiumok. Bár ezek egyelőre a magyar társadalom kisebbségét érik csak el, de ez a kisebbség a fiatalok körében többséget, a társadalomra befolyást gyakorló személyek körében pedig döntő többséget jelentenek. Nem kétséges, hogy a média minden elképzelést felülmúló befolyása a következő években, évtizedekben a várakozásokat is meghaladó mértékben fog növekedni, éppen ezért a Nemzeti Kör megvizsgálta a média helyzetét hazánkban.

1990 előtt Magyarországon nem volt sajtószabadság, ennek következtében a társadalom évtizedeken át csak korlátozottan juthatott hozzá információkhoz, véleményekhez. A lélekromboló cenzúrától eljutottunk a lelket még inkább pusztító öncenzúráig. Az eredmény beteg lelkű társadalom lett. A sajtószabadság hiánya eredményezte azt is, hogy a nemzet 40 évig elmulasztott megbeszélni olyan kérdéseket, amelyek a mai napig nyomják a lelkünket, s hogy a szabad sajtó nélkül szocializálódott médiamunkások sok esetben ma sem tudják kiheverni akkori beidegződéseiket.

1990 után hirtelen felnyíltak a szabad véleménynyilvánítás zsilipjei, és az addig eltitkolt, elhallgatott információk tömege szakadt rá az nemzetre. A hirtelen jött sajtószabadsággal sokan nem tudtak mit kezdeni, közlőként és fogyasztóként sem. A szabad sajtó mind a mai napig sokszor kerül összeütközésbe más emberi jogokkal, a szabad véleménynyilvánítás sokszor végződik hamis tények közlésével vagy valós tények hamis színben történő feltüntetésével, ami megengedhetetlen. Sok közéleti szereplő keresi igazát a bíróságokon a sajtóban megjelent véleményekkel szemben, ami az emberi jogok téves szemléletét tükrözi. Ugyanakkor nem egy közszereplőről a véleménymondást meghaladó hamis tényállítások jelennek meg, s a bírósági gyakorlat nem segíti e jelenség felszámolását, a megítélt kártérítések alatta maradnak a tapasztaltabb demokráciákban megszokottaknak, nincs visszatartó erejük. Némely médium a nevetséges szankciókat eleve beszámítva hozza nyilvánosságra valótlan állításait.

A bulvár térhódítása az értékvesztést, a silányságot hozta a média világába. Sokszor alantas témaválasztása és stílusa kihasználja az emberi gyengeséget, megszerzi a fogyasztó gondolkodása feletti irányítást napi álhírekkel, szellemi rágógumival, selejtes gondolattalansággal. A bulvár fogyasztókat von el a klasszikus médiumoktól, amelyek ennek hatására bulvárosodnak, a folyamat egyre kártékonyabb irányba halad.

A médiában dolgozók a szellem emberei, akiknek feladata lenne értékek közvetítése és hiteles információk biztosítása, az európai és a magyar kultúra védelme és gazdagítása az általuk működtetett nagyhatású tájékoztatási eszközök révén. Az értelmiségnek feladata van, mintát és mértéket adni az ezzel nem rendelkezőknek, a szellem erejével erősíteni a gyengéket, az elesetteket, a keresőket és a leszakadtakat. A médiumok nagyon sok esetben ennek ellenkezőjét teszik. Az igénytelen fogyasztókhoz közelítenek, nem őket kívánják felemelni, hanem magukat alacsonyítják le. Az olvasottsági-nézettségi-hallgatottsági mutatók a siker meghatározói, melyhez az út az értéktelenségen keresztül vezet. Nem kerülhető meg az értelmiség és jelesül a médiaértelmiség felelősségének felvetése. A médiumokon keresztül a politikai és a gazdasági szereplők célja termékeik iránt a választók megnyerése, s miután a termékek gyakran gyenge minőségűek, a cél a manipuláció, a fogyasztók megfosztása a józan ítélőképességtől. Sajnos, a média túlnyomó többsége nem arra törekszik, hogy tények, ismeretek és józan vélemények közlésével elősegítse az állampolgárok döntését, éppen ellenkezőleg, olyan helyzetet teremt, hogy a vásárló, választó, fogyasztó állampolgár manipuláltan válasszon akár politikai pártot is saját érdekei ellenében. A médiumok elsöprő többsége rombolja tudatunkat, ízlésünket, hozzájárul emberi erőforrásaink és versenyképességünk romlásához, az ország szellemi vagyonvesztéséhez.

Szinte nincs olyan médium, amelyiket jó szívvel közszolgálatinak nevezhetnénk, s amelyik lehetővé tenné a manipulációmentes információközlést. A törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalmat a társadalom tagjai kétféle módon ismerik meg: vagy úgy, hogy közvetlen kapcsolatba kerülnek vele, vagy a médián keresztül. A média tehát a másik három hatalmi ág tevékenységét saját szűrőjén keresztül juttatja el a társadalomhoz, így az állampolgárok többsége e szűrőn át ismeri meg a sokszor már csak virtuális valóságot. Miután korunk médiája technikai eszközei segítségével minden eddigit meghaladó lehetőséget ad a közlő személyek kezébe a magyar társadalom befolyásolására, a nemzet szellemi értékeit őrző és továbbfejlesztő értelmiségnek, a politikával foglalkozóknak, a médiában dolgozóknak társadalmi konszezusra kellene jutni a média működtetésének némely alapelvében. Ezt a konszenzust kellene rögzíteni egy olyan kódexben, mely a sajtószabadság messzemenő érvényesülésével kijelöli azokat a jogi és morális kereteket, amelyeket a hazai médiumok nem léphetnének át. Általános elvekről és nem cenzori eljárásokról van szó. Olyan médianyilvánosságot kell létrehozni, amely önnön erejével kényszeríti ki a közösen elfogadott szabályok betartását.

A médiumok működésének anyagi alapját a reklám adja, s a reklám nem az értékeket értékeli, hanem a fogyasztók számát. Ezért kell olyan jogi szabályozás, amely a reklámbevételek egy részét közös alapba irányítja, és meghatározott szabályok szerint elosztja a reklámértékkel kevésbé bíró, de jelentősebb értékközvetítő médiumok között. Ennek az alapnak az irányítására megfelelően kiválasztott, a politikai hatalomtól független grémium hivatott.

Minden nemzetnek olyan a médiája, amilyet elfogad. Ha Magyarország nem tud nagyon gyorsan előrelépni e téren, akkor nem leszünk felemelkedő nemzet. Felemelkedő nemzethez nem csak gazdasági, de mentális fejlődés is szükséges, a nemzet mentális egészségére pedig az ország médiája van a legnagyobb hatással. A megoldás - mint minden más társadalmi, politikai kérdésben - a nemzet értelmisége kezében van. A szekértáborok építésének kora lejárt, most már a szekértáborok bontásának, a nemzet megsegítésének jött el az ideje.