a szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja

Már két alkalommal is jó esélyük volt arra, hogy visszaszerezzék, illetve megtartsák a kormányrudat, de hibás helyzetmegítéléssel és taktikával a végén mégis vesztettek. Nézzük, mivel játszhatja el most esélyeit a Fidesz!

1. A hangnem. Azt már lassan megszokjuk, hogy a Fideszhez nagyon közel álló média egyes munkatársai folyamatosan a legsértőbb hangnemben írnak mindazokról, akiket nem szívlelnek. A megtámadottak köréből azok az "őskonzervatívok" sem maradnak ki, akik a régi rendszerben sem adták el magukat, akik kifogásolták, kifogásolják egyesek pusztító stílusát, akik időnként - a későbbi siker érdekében - rámutatnak a jobboldali pártok politizálásának azon elemeire, amelyeke hibásnak vélnek. Nem értem, hogy a balliberális közírók eszmefuttatásainak érdemi megvitatása, nézeteik cáfolása helyett, miért denunciálásra törekednek, esetenként még hamis vádakkal is illetve szerzőiket, nem törődve azzal, hogy az igazság a végén úgyis kiderül. Azt se értem, miért nem lehet a Fidesz talán legaktívabb kritikusának, Debreczeni Józsefnek állításaira (A diktatúra árnyéka, szeptember 20.) érdemben válaszolni. Vagy miért kell Demeter úrnak nyilatkozataiban a kiszivárgott "vádak" tételes és hihető megválaszolása, cáfolata helyett (vagy mellett), a Nemzetbiztonsági Szolgálat munkatársait "Szilvásy bandájának" titulálni. Demeter úr és tanácsadói talán azt gondolják, hogy igazuk bizonyításának ez a leghatásosabb módja? Annak csak örülni lehet, hogy a szocialista politikus nem követte ezt az utat: válaszában tartózkodott attól, hogy politikai ellenfelét bandavezérnek minősítse.

2. Az ellenségkép. Akik végigélték az állampárti uralom kezdeti szakaszát, emlékeznek arra, hogy a hatalom ellenségnek kiáltotta ki a volt tőkéseket, a kulákokat, az egyházat, a hivőket, a másképpen gondolkozókat, és életüket különböző eszközökkel próbálta megkeseríteni, a súlyosabb történésekről nem is beszélve. Azóta sok minden történt: de "ellenségek" most is vannak! A jelen írás szerzője sohasem tartotta elfogadhatónak, hogy a régi rendszer magas szintű tisztségviselői, kiszolgálói a demokráciában is hasonló pozícióba kerüljenek - ezt talán legszemléletesebben a 2002-es választás előtt a Kossuth téren tartott rövid megszólalása bizonyította. A demokráciában azonban a nép választ, és viseli döntésének következményeit. A kommunizmus és a kommunisták elleni csatát nem most, csaknem két évtizeddel a rendszerváltozás után kell megvívnunk, amikor a régi vezetőréteg már kiöregedett a politikából, amikor a korábban kisebb-nagyobb tisztséget viselők közül már sokan "megtértek", és a legnagyobb ellenzéki párt sikerét próbálják elősegíteni. Sajátságosnak tartom, hogy míg a jelenlegi kormányban nem lehet találni olyanokat, akik a rendszerváltozás előtt miniszteri, államtitkári tisztséget viseltek volna, ugyanakkor a legutóbbi jobboldali kormányban nemcsak az MSZMP volt tagjai, hanem egy volt miniszterhelyettes is helyet kapott. Hibás koncepciónak tartom, hogy mindazok hazafiasságát kétségbe vonjuk, akik - alappal vagy alaptalanul - félnek a jobboldal győzelmétől. Nem kirekeszteni kell őket a hazából, hanem vitatkozni kell velük, el kell oszlatni félelmüket, meg kell győzni őket képzelgéseik helytelenségéről. Nevetségesnek és elszomorítónak tartom, hogy az erre vállalkozó konzervatív közírókat kizárják a jobboldali médiából, mert tartózkodnak a ma már szinte kötelező, megalázó jelzők használatától. Mitől félnek, mitől félünk? Miért kell követnünk nekünk, konzervatívoknak az általunk oly gyakran kárhoztatott, idejét múlt módszereket?

3. A Fidesz és az MDF. A két jobboldali párt közötti viszonyt illetően legutóbbi elemzésemben (Féljünk-e az ellenzék győzelmétől?, szeptember 4.) - úgy tűnik - némiképp naiv voltam. Úgy éreztem, "a Fidesz vezetése tudomásul vette, hogy sokkal több kára származik abból, ha folytatja a 2006-os választás előtti kampányát a demokrata fórum ellen". A közelmúltban kirobbant lehallgatási botrány azonban látszólag cáfolja optimizmusomat. Nagyon szeretném hinni, hogy a Dávid Ibolya elleni mozgolódások - ha azokban a Fidesz egyáltalán bármilyen szerepet játszott - csupán a párt meggondolatlan politikusainak akciói. A fiatal demokraták népszerűsége olyan magas szinten van, hogy a választás megnyeréséhez nincs szüksége arra, hogy az önállóságát megtartani igyekvő MDF-et olyan szoros (!) partneri kapcsolatra késztesse, mint amilyet a KDNP-vel vagy az MDF-ből kilépett Lezsák-csoporttal létrehozott. És arra sincs, hogy emiatt olyan, a népszerűségét egyáltalán nem növelő támadásoknak tegye ki magát, mint a 2006-os választás előtt. A fent jelzett törekvésnek - a Dávid Ibolyával szembeni ellenséges érzelmeken túl - csupán egyetlen magyarázata lehet: az MDF jelenlegi önálló politizálásának megváltoztatásával, a párt esetleges betömörítésével meg lehetne szerezni azt az öt- vagy hétszázalékos szavazótábort, amelyik különböző okok miatt idegenkedik a Fidesz támogatásától, de semmiképpen nem szavazna a baloldali pártokra. Ebben az esetben jó esély lenne a legközelebbi választáson a kétharmados többség elérésére, ami óriási lehetőséget és hatalmat biztosítani a jobboldali kormánynak. Jómagam nem osztom a baloldali értelmiségiek félelmét a Fidesz hatalomra kerülésétől, bízom abban, hogy szóhasználatuk megváltozása mellett, messzemenően betartják a demokrácia szabályait is, és semmilyen vonatkozásban nem működnek együtt a szélsőjobboldali, radikális mozgalmakkal. Az azonban, hogy én miben hiszek, nem sokat számít. Tartok viszont attól, hogy az MDF elleni újabb, kívülről jövő, teljesen hibás és fölösleges akció félelmet kelt a szavazókban, és csökkenti a jobboldal esélyeit.

A lakosság társadalmi békére vágyik. Azt szeretné, ha az ország vezetésére elhivatottságot érző polgártársai nem egymás megsemmisítésére törekednének, nem mindenáron a hatalom megtartása és megszerzése lenne az elsődleges céljuk, hanem egymás nézeteinek megvitatása mellett az ország előrelépésén fáradoznának. Ha tovább folytatódik a jelenlegi ellenségeskedés és ez a legközelebbi ciklusra is átterjed, akkor nem sok reményünk van rá, hogy gyermekeink, unokáink sorsa belátható időn belül jobbra forduljon.