A demokrácia szégyene

Két évvel ezelőtt, az újabb választási kudarc után a Fidesz által felheccelt söpredék megtámadta a tévészékházat, és jelentős károkat okozott. Orbán Viktor akkor (Londonból) támogatásáról biztosította a vandálokat. Az ostrom "emlékére" ugyanez a söpredék ismét tüntetést jelentett be, és a Fideszhez közeli sajtó is "emlékeztetett" a dicső napokra. Az viszont nehezen magyarázható, hogy a közszolgálati tévék szinte emlékünnepségeket tartottak. Sőt mintha a kereskedelmi tévék is. Egyáltalán nem tűnt felemelőnek a híradókban ismét megnézni ennek a söpredéknek a randalírozását és a velük szemben álló rendőrök tehetetlenségre ítéltségét. Az a nap a demokrácia szégyene volt. Az Este című műsor is az akkori események tanulságával foglalkozott. Minek? Arról persze egy szó sem hallatszott, hogy bárki is elítélte volna a vandálok cselekedeit. Valóban, a baloldali sajtó gyakran szánalmasnak tűnik. Ha már olyan fontosnak tartották megemlékezni az akkori eseményekről, talán valami ítélet is elhangozhatott volna. Persze ahhoz egy kis gondolkodás, bátorság és tisztesség is szükséges lett volna. A múlt szombaton ez a söpredék ismét súlyos károkat okozott, rátámadt a rendőrökre is. Ugyanaznap cigányszervezetek tartottak demonstrációt jogaikért. A jobboldali söpredék által lenézett cigányok méltóságteljesen vonultak fel, semmiféle zavart nem okoztak.

Nem ártott volna a sajtóban példaképnek állítani őket a csürhe elé. Remek ötletnek tartom, hogy a Dunánál kimosták a történelmi piros-fehér csíkos árpádsávos zászlót, képletesen jelezvén, hogy megpróbálták azt a gyalázatot kimosni belőle, amelylyel a Magyar Gárda és a hasonló söpredék megbecstelenítette. Érdekes, ennek semmi visszhangját nem láttam vagy hallottam a médiában, természetesen a közszolgálati médiában, pedig ez elvárható lenne.

Révai György

Budapest

Levélféle újságíró

barátaimnak

Az országos csatazajban, amikor tartósnak gondolt struktúrák roppannak meg, kinek jut eszébe a civakodó felnőttek közt ijedten tébláboló gyerekek nemzedéke, akiknek tán meghatározó szocializációs mintájuk lesz a békétlenség, az agresszió meg a - bizonyos dolgok iránti - közöny.

Egyszerűen értetlenül állok a jelenség előtt: miért hallgatta el az írott és elektronikus sajtó az augusztus végi VII. Nevelésügyi Kongresszust? Pontosabb leszek: szakemberként illik tudnom a kongresszusi előkészületek píárjának fogyatékosságait. Ez elsősorban ennek kedves amatőrségében rejlett, amit persze erőforrásainak korlátozottsága is indokolt. 2006-ban 16 civil szervezet állt a kezdeményezés mögé, s ebből másfél év alatt 200 lett. Ezerfős hallgatóság gyűlt össze augusztus 25-én a Művészetek Palotájában a megnyitóra, s a felük tartott ki négy napon át a Műegyetemen, hogy végighallgassa a szekciók szóvivőit a köztársasági elnök társaságában.

Akár a megnyitó is sajtóesemény lehetett volna. Több akadémikus, egy gazdasági kamarai elnök, egy író mellett két miniszter, egy államtitkár kért szót, a gálaesten pedig a magyarországi gyerekkultúra teljes pompájában, multikulturalitásában szólalt meg. Ez a tarkaság, szakmai sokféleség az egész kongresszust végigkísérte.

Ezt kevesellte volna a média? A nagyhangú támadásokat és ellentámadásokat szerette volna közvetíteni - illően a nyár végére körvonalazódó csatazajhoz? Hiszen éppen ez hiányzott. Az Ajánlások csiszolása máig zajlik. A szerkesztőbizottság gondosan ügyel arra, hogy gondolat ne maradjon ki a tömörnek szánt szövegből, hogy a kongresszuson kialakult árnyalt kép tükröződjön. Kiegyensúlyozottság? Kiegyenlítés? Lehet, hogy épp ezért nem voltunk elég érdekesek a média számára? Számomra mindenesetre ez volt a legfontosabb. Ez volt a siker! Diskurzust folytattak emberi hangon különböző világnézeti, politikai platformokat, pedagógiai műhelyeket megjelenítő szakemberek. Egy asztal mellé ült a bölcsődés, az óvodapedagógus, a gyerekorvos, a szinigazgató, a barlangász, a tanító, a rajztanár, a koreográfus, a gyerekvédő, a gyermekjogvédő, a zeneszerző, az építészmérnök, a főiskolai, egyetemi oktató, a kutató és a műkedvelő ifjúsági vezető.

Egy dolgot akartunk: a magyar társadalom minden fontosabb csoportjának figyelmét felhívni a jövő nemzedékért viselt egyetemes felelősségére.

Trencsényi László,

a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke

Rólunk

l A lap szeptember 12-i címlapján, az MSZP és SZDSZ: olvad a jég című írásuk illusztrációjaként egy igen beszédes fotót közöltek. Ha semmit sem olvastam volna a két párt korifeusainak tanácskozásáról, ez a fénykép mindent elárult, mindent leleplezett. Móricz Simon nevét illik megjegyeznünk.

Vajda Győző

l Lenyűgöző a szeptember 20-i számukban közölt The New York Times oldal. Nagyon bízom abban, hogy a Népszabadság is hasonló kaliberű újsággá fejlődhet. Nemrégiben olvastam, hogy tárgyalások folynak a vasárnapi számról. Nagyon szeretném, ha vasárnaponként is kezembe kaphatnám kedvenc napilapom, mely tájékoztat a szombati eseményekről.

Sziklai Attila

l A Két hónapra leáll a nagy hadron-ütköztető című MTI-hírben (szeptember 22.) az áll, hogy az LHC 27 kilométerrel a föld alatt van. Ez így nem igaz! A valóságban a hossza 27 kilométer, és kb. 100 m mélyen van a föld alatt! A közölt adatot az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) szóvivője nem mondhatta!

Déneslaki Tibor

l Felháborítónak találom, hogy a szeptember 20-i chartás tüntetésről szóló beszámolójukból (A félelem ellen itt, a félelemért ott, szeptember 22.) éppen az a Horváth Aladár maradt ki, aki (Gyurcsány mellett) a gyűlés legjobb szónoka volt.

Fábri Ferenc

l Szabályosan közlekedve jutnak el a starthelyről a célhoz, írták önök az előkészületek során az idei Critical Mass rendezvény résztvevőiről. Hogy nem így történt, arról pedig egy szóval se tesz említést a témával a szeptember 23-i lapban foglalkozó tudósítójuk (Sok ezer biciklis, átlagos dugók). Mindkét riportképükről azonban egyértelmű, hogy a demonstráció résztvevői fütyültek a KRESZ-re. Mindkét fotón világosan látszik, hogy durván és sokszorosan megsértették a kerékpárosok párhuzamos közlekedésének a tilalmát. Ráadásul csomagtartón szállított utast is látunk, ami elképesztően durva és balesetveszélyes szabálysértés.

Válas György

A telefonügyeletre érkezett:

l Köszönet Kartal Zsuzsának az írásáért (Kiegyezés, szeptember 19.), és a Népszabadságnak is, amiért közölte.