Vagy: "senki más, csak én". Énrajtam kívül nincs ember se a saját táboromban, se az ellenzékben (ott végképp nem), aki az országot megint a haladás élvonalába lendítené. Aztán: az ellenzék olyan kereskedő, aki nem fedi fel az áruját. Végül: elkövettem hibákat, és fáj, hogy "az emberek hirtelen úgy érezték, nem azoknak az oldalán állok, akik közepes vagy szerény jövedelemmel rendelkeznek. Holott én soha nem akartam másutt lenni, mint a keményen dolgozó családok oldalán. És mostantól fogva nem is leszek másutt."

Követhető? Itt a sorvezető. Gordon Brown idő múltán "Bokrosból Medgyessy/Gyurcsány" lett. Szolid és takarékos pénzügyminiszterből gátlástalan költekező. Nagy-Britannia makrogazdasági mutatószámai ma minden más vezető európai hataloménál roszszabbak, ideértve a költségvetés eladósodását is. Húsz százalék a különbség népszerűségben a konzervatívok és az ő Új Munkáspártja között. De tele van önbizalommal, pártja meg összezár mögötte. Segít neki, hogy a toryknak nincs programjuk válságkezelésre. Azt mondja, egyszerre piacbarát és emberbarát, de a mai válság közepette az óceán mindkét oldalán unos-untalan ismételt szólamok mellett ( a gátlástalan piaci erők megfékezése, a banki/pénzügyi tevékenység átláthatóvá tétele, a spekulációs megajövedelmek viszszaszorítása stb.) látnivalóan "bal felé" próbál kitörni maga és pártja szorongatott helyzetéből. (Arra látszik menni Obama, de még Sarkozy is...) Megszüntetjük a gyerekszegénységet. Ingyeninternet egymillió hátrányos helyzetű családnak. Fokozott segítség azoknak, akik nem képesek fizetni az energiaszámlájukat. Ingyenóvoda minden rászoruló gyereknek. Több és még több pénz az általános és ingyenes orvosi ellátásba. Az öregeknek kivált nem lesz félnivalójuk a növekvő költségektől stb.

Mindez természetesen megvalósítható, de csak növekvő eladósodás árán. Az ilyen összefüggésekkel krízispillanatokban nemigen szokás törődni. A populizmusnak megvan a maga (Brown által is elvárt) osztaléka, de "eszmei mondanivaló" gyanánt nem is ez az érdekes. Hanem az, hogy ma, amikor a bérből és fizetésből élők - a miniszterelnök mondandójától függetlenül - tudják, hogy a válság terheit valakinek meg kell fizetnie, és ezek a valakik ők lesznek, egy vezető nyugat-európai baloldali párt jóvátétel gyanánt kötelességének érzi, hogy ajánljon valami kézzelfoghatót a rászoruló többségnek. Ez Gordon Brown "baloldali fordulatának" végső értelme.

A mondatokat, amiket elmondott, hallottam már Tony Blairtől. Emlékszem: "Nagy-Britannia lesz az az ország, ahol a legjobb megszületni, élni és megöregedni" - olyan széles lesz a közületi gondoskodás. Csak akkor, ennek már lassan évtizede, a szigetország Európa irigyelt gazdasági éllovasa volt. "Belenyomhatta" a jóléti programokba, amit az első ember ígért. Tették, mert tehették. Ma, fájdalom, épp fordított a helyzet, és Gordon Brown tényleg nem árulta el, mi az újbóli felfutás receptje, azaz: hol vannak a források?