Azért a víz az úr!

A víz az úr - állapítja meg Ötvös Zoltán az augusztus 2-i, a Vásárhelyi-terv védelmében írt cikke címében.

Tényleg a víz az úr, ezért lenne érdemes elgondolkodni azon, hogy mi a helyes stratégia; szembeszállni mint ellenséggel, vagy a magunk oldalára állítva hasznot hajtatnunk vele. Nyertünk és vesztettünk már "árvízi csatát". A 2006-os "győzelem" 100 milliárd forintba került. A legnagyobb vesztes csatában Szegedet tette a földdel egyenlővé az 1879-es árvíz. Felmerült, hogy újjá sem építik a várost. Az akkori országgyűlésben komoly vita folyt, hogy a Vásárhelyi-féle gátas védekezésnek több kára van-e, mint haszna, pedig akkor még a talaj sófelhalmozódása nem is volt számottevő. Napjainkra az ország területének több mint tíz százaléka, 960 ezer hektár szikesedett el. A Vásárhelyi-terv tározói csak lokálisan és átmenetileg "csökkentenék az árvíz szintjét". A vízügy 80-100 cm-t ígér (450 milliárdért), miközben az elmúlt két évtizedben két és fél métert nőtt az árvízszint. A vízügy szerint tározókból "szárazság idején éltető vizet lehet nyerni". Ez nem igaz. Az Alföld vízhiányának megszüntetésére a teljes árvízi vízmenynyiségre szükség van. A tározók ennek csak egy kis részét őriznék meg, és az aszályos időszakig akár a vizük több mint fele is elpárologhat. Ha ezzel a vízzel öntöznénk, csak a szikesedést gyorsítanánk.

Helyesen írja a szerző: "pocsék helyzetben vannak a védművek". Hétszáz szakaszon vannak állékonysági problémák. Ezek helyett új gátakat építeni hihetetlenül nagy költséggel járna.

A több száz évig működő fokgazdálkodásnak nem a víz elleni harc volt az alapgondolata, inkább a hasznosítás. Jött az árvíz? A fokokon át árkok, patakok, erek, csatornák, holtágak, halastavak hálózatán keresztül szétterítették a vizet, az feltöltötte az altalaj vízkészletét, ezzel vészelte át a növényzet az aszályt. A Tisza vízszintingadozása így 3 méter volt a mai 13 helyett. Nem kellett se homokzsák, se fóliaterítés. Az elöntött réteken ívtak a halak, a Tisza vízrendszerének halbősége legendás volt. A víz levonulta után dús füvű ("kötésig" ért a fű) legelőkön (bio)szürkemarhák hatalmas gulyái legeltek. A fokok az ártéri öblözetek legmélyebb pontján voltak, így a fölös vizet (a fölös sókkal) és a belvizet visszavezették a folyókba, megemelve ezzel a kisvíz szintjét.

A Tisza vízgyűjtőjén a fokrendszert tovább is fejlesztették, hogy minél nagyobb területre teríthessék szét az éltető vizet. A Tisza vizét régi, elhagyott medrei felhasználásával az ország legcsapadékszegényebb területére is elvezették, ahonnan a Körösökön keresztül jutott vissza a Tiszába. A Hortobágy folyó hídja kilenclyukú, akkor szükség volt ennyire, ma csak egy "lyuk" alatt csordogál a víz. A Zádor folyó a "vízrendezés" miatt teljesen eltűnt, Karcag melletti, szintén kilenclyukú hídja (részben) ma is áll a pusztaság közepén.

A fokrendszert az Árpád-kori lakosság minden nagyobb erőfeszítés nélkül fenn tudta tartani, talán a mai munkanélküliségen is enyhíthetne a térségben, ha másként nem, hát hasznos közmunkaként.

A jelenlegi folyószabályozás átmeneti előnyei mára elfogytak, kárai évről évre súlyosbodnak, költségigénye folyamatosan növekszik. A Tisza és az Alföld ökológiai szemléletű rekonstrukciója elkerülhetetlen. Az unió környezetvédelmi és térségfejlesztési forrásait felhasználva gyorsan kell cselekednünk, hisz nincs sok időnk.

Czigler László

biológus

Csöbörből vödörbe

A MÁV Biztosító ügye több százezer autóst érintett, köztük engem is. Szerencsére kárt nem okoztam, így reméltem, hogy szerencsésen túljutok ezen a bizonytalan időszakon. Folyamatoson követtem a híreket, így július 31-én az elsők között tudtam új biztosítást kötni a Netrisk.hu segítségével. Az alkusztól kapott visszaigazolás szerint az UNION biztosítónál megkötött új biztosítás kockázatviselése augusztus elsejével indult, azzal a feltétellel, hogy 30 napon belül kiegyenlítem az első negyedév díját. Ezek után augusztus 11-én újabb e-mail érkezett a Netrisktől, melyben tájékoztattak, hogy a biztosítási szerződés megkötésre került. Vártam. Egészen szeptember 1-jéig, ami ugye már a 30. napon túl van, és a csekk megérkezésének hiányában ismét nem volt érvényes kötelező biztosításom. A helyzet tisztázása érdekében megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a Netrisk ügyfélszolgálatával. Sikertelenül: a telefonvonal folyamatos túlterheltségéről tájékoztattak. A következő lehetőség az UNION ügyfélszolgálata volt, ahol első hívásomra sikerült megtudnom, hogy augusztus 28-án dolgozták fel a szerződést, és hamarosan érkezik a csekk. Arra a kérdésemre, hogy szerződésem érvényes-e a fizetés hiányában, kitérő választ kaptam. Úgy tudom, hogy amíg a csekk nem kerül befizetésre, nem érvényes a szerződés, sőt elméletileg a késedelmes fizetés miatt
vissza is utasíthatják bármilyen esetleges későbbi kár rendezését.

Ez a történet nem egyedi, és a magyar cégek ügymenetét ismerve nem is lep meg, de felmerül a kérdés: ha én az elsők között, még július végén indítottam az átszerződést, mi lesz azzal a több tíz-, netán százezer emberrel, akik ezt az utolsó pillanatokra hagyták? Balesetek sajnos biztosítási státusra tekintet nélkül történnek, így ismét nagy esély van arra, hogy a "MÁV-osok" egy része új csapdába essen a biztosítók útvesztőjében.

Nagy Attila

Budapest

Dübörgés éjjel és nappal

Örvendetes, hogy Kovács Lajos foglalkozott a lapban azzal, hogy mekkora zajártalom terheli három éve Budapest és környéke lakóit az abszurd légtérhasználat miatt. Az ő cikkére reagált Sebes Andor az augusztus 25-i számban (Szárnyaszegetten, Olvasói levelek), akinek a véleményével, egy dolgot kivéve, tökéletesen egyetértek. Egyszerűen nem igaz, hogy "a csepeliek kárára pont a leggazdagabb budai kerületek tudták ťkilobbizniŤ, hogy másfelé menjenek a repülők..."

II. kerületi lakosként állíthatom: szó sincs arról, hogy felettünk ne járnának iszonyatosan alacsonyan és hangosan szálló repülőgépek. Errefelé is bőven jönnek, méghozzá folyamatosan, rendszerint olyan alacsonyan, hogy szabad szemmel is látható, milyen társaság gépéről van szó. Ráadásul nemcsak nappal, hanem sokszor késő éjjel és hajnalban is. Olykor éjjel, álmomból riadok fel arra, vagy hajnalban arra ébredek, hogy úgy érzem: mindjárt ránk zuhan egy repülőgép! Mindez nem Ferihegy közelében történik, hanem legalább 25 kilométerre a repülőtérről, a II. kerületben.

2005. május 12-e óta új légtérhasználati rendszer van érvényben, ennek következtében erőteljesen növekedett a zajártalom a főváros felett, ráadásul olyan helyen is, amely meglehetősen messze van Ferihegytől. A 2005-ös rendelet óta sokkal alacsonyabban szállnak el a repülőgépek - bizony, itt, a II. kerületben is.

Egyébként más nagyvárosokban - biztonsági okokból is - igyekeznek úgy szervezni a repülőforgalmat, hogy a gépek ne a városok fölött, hanem azokat elkerülve közlekedjenek, a biztonsági okok mellett igyekeznek kevésbé terhelni az ott lakókat. Bármennyire megnőtt is az utóbbi években a repülőtéri forgalom, kizárt dolog, hogy ne lehetne a gépeket másfelé irányítani.

Bizony, egyetértek Sebes Andorral, a környéken rengeteg lakóval együtt nekem is elegem van ebből a helyzetből, ahogy annak is örülök, hogy közben "a nagy testű túzok remekül érzi magát Kiskunlac-házán", ahogy kellő iróniával írja. De jó volna, ha az ember is számítana végre! Mert egyáltalán nem tekinthető normálisnak, hogy egy erős lobbi ilyen mértékben terhelje kétmillió ember életét.

Engel Zsuzsanna

Budapest

Minden jót, SZDSZ!

Az élet számtalanszor bebizonyította, hogy egy békés válás jobb, mint egy megromlott házasság bármi áron történő folytatása. Jó lenne, ha a szocialisták és a szabad demokraták vezetői megszívlelnék ezt. Eddig volt, és ne tovább. Indulatok és vádaskodások nélkül lássák be, nem valók egymáshoz. Voltak közös célok, bizonyos kérdéseket hasonló nézőpontból közelítettek meg, de mostanra az utak szétváltak. Kívánjunk az SZDSZ-nek sok sikert a szingli életükhöz, avagy egy új családhoz. Az MSZP-sek pedig vegyék tudomásul, hogy az utat most egyedül kell tovább folytatniuk. Nem baj, ha nem leszünk mindig győztesek! Az életben mindenütt, hát még a politikában, tudni kell emelt fővel veszíteni. A Gyurcsány Ferenc vezette MSZP ezt most megteheti. Jó úton haladnak. Van még mit javítani, de a célt el lehet érni. Most egy kis szünet következik a hatalom gyakorlásában. Tudomásul kell venni, hogy ma Magyarországon a másik oldalon vannak többen, de higgyük el, mi vagyunk a jobbak. Ne küldjünk ellenfeleink közül senkit sehova, ne gyalázkodjunk, hanem szisztematikusan képviseljük értékeinket.

Ne tagadjuk, megöregedtünk egy kicsit. Nevelődjék hát ki egy új baloldali generáció. Az ország érdekében is sikeres kormányzást kívánva az ellenfeleinknek, küzdjünk nemes eszközökkel, hogy mihamarabb újra győztessé váljunk.

Csató Sándor

nyugdíjas, Budapest