szociológus, Demos Magyarország

A koalíciós kompromisszumokból kiszabadulva mindkét párt tisztábban képviselheti saját értékeit, ideológiáját és mutathat fel ezek alapján szakpolitikai alternatívákat a választóknak. Ez a karakteresebb politizálás növelheti az SZDSZ támogatottságát. Megjegyzem, ez az elképzelés, a liberalizmus következetes képviselete volt az a program - szemben az ultimátumos üzengetés politikájával -, amellyel Fodor Gábor megnyerte a megismételt elnökválasztást. (Természetesen nem azért, mert én is éppen ezt tartottam ésszerűnek.) Nyáron azonban a Fodor körüli tanácsadó csapatban és az SZDSZ vezetőségében radikális koncepcióváltás történt, és az én kritikám ennek szólt. Szerintem már az is komoly hiba volt, hogy az SZDSZ cselekvési programot követelt a kormányfőtől, ahelyett hogy a karakteres liberalizmus jegyében saját elvárásait fogalmazta volna meg. De ez csak az előszele volt az új koncepciónak, amelynek címe és tartalma is mindössze egy mondat volt: "Gyurcsány mondjon le - vagy legyen akár előre hozott választás!" Én ebben a "programban" nem látom a liberális karaktert. Azt sem gondolom, hogy Fodor erre kapott volna az SZDSZ-es szavazóktól vagy a küldöttgyűléstől mandátumot. Az autonómia kísértésének nem kell ellenállni - de elég pocsék az az autonómia, amelynek annyi a tartalma, hogy "Gyurcsány mondjon le!"

Azt is máshogy látom, hogy a szocialisták miként reagáltak az SZDSZ frontális támadására. Ha a fontosabb szocialista vezetőket nézem (Gyurcsány, Lendvai, Kiss Péter, Szekeres), mind a megegyezés szükségességéről beszéltek liberális barátaikkal - ez talán nem olyan szörnyű nagy attak. Azok a megszólalók, akik nehezményezték Fodor ultimátumát - Bauer Tamás, Kis János, Radnóti Sándor - talán nem nevezhetők "szocialista nehézfiúknak".

És természetesen azt sem gondolom, hogy a "kormányt nem lehet kritizálni", hogy az SZDSZ vagy az "ellenzék egésze antidemokratikus" lenne, vagy hogy a "kispártok dolga a nagypártok mellé való felzárkózás". Ezek szamárságok, amelyekkel lehet, hogy András találkozott itt-ott a közbeszédben - de hogy nem nálam, az biztos.

Abban tehát egyetértünk Andrással, hogy az SZDSZ-nek önálló, karakteresen liberális politikát kell folytatnia. Abban nem, hogy ennek az a legmegfelelőbb módja, ha politikánk egyetlen megjelenő kulcskérdésévé a volt koalíciós partner miniszterelnökének lecserélését tesszük. András utalt a Fidesz politikájára a 90-es évek elején-közepén. Ez valóban sikeresnek mondható az önállóság megőrzésének szempontjából. De nekem úgy rémlik, hogy a Fidesz se Kis János, se Pető Iván, se Boross Péter lemondását nem követelte. Emlékeim szerint az önállóság fenntartásának és a politikai szavazótábor növelésének a módja - még ha egy ízlésem ellen való pálfordulással is - a szorgos aprómunka volt. Aktív politikai jelenlét, érdemi szakpolitikai javaslatok, szervezeti építkezés, ideológiai keret megfogalmazása, sok-sok munka, küszködés. Talán érdemes lenne az SZDSZ-nek is ezen az úton elindulnia. Most különösen, hogy ezt a "Gyurcsány mondjon le!" programot ad acta tette a történelem és Kis János. Kis pénteki interjúja (Megegyezésre ítélve, szeptember 12.), azt hiszem, ráébresztette Fodor Gábort és tanácsadói körét, hogy rossz irányba indultak el. Visszalépve a startmezőre, újra kezdhetik június 7-től, az SZDSZ legutóbbi közgyűlésétől. Egy eltékozolt nyár után, és némileg megrogygyant hitelességgel.

Kedves Szabadai Viktor! (A fürdővíz és a gyerek, szeptember 17.) Ha azt mondom valakire, hogy úgy szereti az embereket, mint Jézus Krisztus, abból nem következik, hogy az illetőt lezsidózom, pláne nem, hogy szeretném keresztre feszítve látni. Az állítás egy viszonyra, nem a személy tulajdonságaira vonatkozik. Abból az állításból, hogy valaki oly régen sóvárogja a hatalmat, mint Gollam a "drágaszágot", semmilyen módon nem következik, hogy Fodor Gábort "paranoiás gnómnak" nevezi. Egyébként Fodort igen szép szál, nyalka, derék férfinak tartom - de ez tökéletesen érdektelen. Nem szokásom ugyanis senki testi adottságaival élcelődni.

Az antiszemitizmussal, a cigányellenességgel, rasszizmussal és az agresszív kirekesztéssel szembeni fellépésre, megszólalásra, attól tartok, túlságosan is sok alkalmunk lesz a jövőben is. Ostobaságnak tartanám, ha azon kezdenénk veszekedni, ki képviseli igazabban, helyesebben ezeket az értékeket. Itt minden lépés jó lépés. És valóban: ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel - és ha lehet, egymást se öntsük le a szennyes lével.