az SZDSZ Országos Tanácsának tagja

A kénköves pokol kétpártrendszerének nyársán elszenesedő Magyarországot vizionál arra az esetre, ha a liberálisok elutasítanák Gyurcsány Ferenc programtervezetét, és ennek következtében nemet mondanának az adótörvényekre és a költségvetésre.

"Persze ez a párt már túl van a fénykorán, kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább az övé. Azt gondolná az ember, ennyi idő elég ahhoz, hogy megbecsülje ezt a ťdrágaszágotŤ. Hogy beérjen mint vezető" - írja Dessewffy a liberális párt nemrégiben megválasztott elnökéről. Talán nem mindenki tudja: A gyűrűk urának egyik negatív hősére, Gollamra utal itt a szerző, aki hatalomvágytól vezetve, paranoiás gnómként, a gyűrű hatalmától elkápráztatott hobbitként jelenik meg az eposzban. Nos, ez a hasonlat a Dessewffy által is megidézett szélsőjobboldali tüntetéseken talán jófejségnek számíthat, bajtársi vállveregetés is járhat érte, de a civilizált közbeszéd hívei inkább elcsodálkoznak azon, hogy ilyen szavak folyhatnak ki egy sokak által komolyan vett "közpolitikai intézet" elnökének a tollából.

De térjünk a tárgyra. "Az SZDSZ-nek ma nincs komolyan vehető költségvetési, szakpolitikai javaslata" - áll az írásban fő érvként. Kiegészítve azzal, hogy az SZDSZ ellenzéki pártként egymásnak ellentmondó, "abszurd követelések" hegyeit zúdítja az állampolgárokra és a kormányfőre.

Ami a szerző szerint nem vehető komolyan, azt e ciklus elején, a kormányprogram megalkotásakor még a szocialista párt is nagyon komolyan vette és tárgyalási alapként fogadta el. Az SZDSZ által elutasított mostani kormánytervezetnek azonban a szakmai fogadtatása sem mondható biztatónak. "Finoman szólva is túlzott optimizmust tükröznek ezek a tervek, amelyeknek nem látom a realitását" - nyilatkozta Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young igazgatója. "A javaslatok nem segítik a növekedést, amire nagy szükség volna, mert romlik a magyar gazdaság külpiaci helyzete, a belső gazdaság pedig nem élénkül" - így véli Hegedűs Miklós, a GKI ügyvezetője. Békesi László pedig a Nap-keltében kijelentette: "a program alapvetően gyenge, irreális, a kitűzött célok elérésére alkalmatlan" - igaz, hozzáfűzte, hogy közgazdasági, gazdaságpolitikai értelemben néhány szándéka kétségkívül tisztességes. És még sokáig folytathatnám. Nyilván az idézettek és nem idézettek is valamennyien "az értelmes, kompromisszumos reformok kerékkötői".

Mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy egyetemi oktatóként, szociológusként, elnökként Dessewffy hisz abban, hogy a viták hasznosak, az érvek megfontolása előrébb visz, s hogy a - még meg sem kezdett - dialógus lezárása nem helyes.

Ám még mielőtt elvesznénk a részletekben, gyorsan az asztalra kerül egy másik lap is: a liberális antifasiszták sorra csatlakoznak a kormányfő által meghirdetett Magyar Chartához, emlékeztet Dessewffy. Ez valóban elismerésre méltó, hiszen vannak olyan dolgok, veszélyek, amelyekre nem lehet elégszer figyelmeztetni, és a történelem szemétdombjáról előguberált eszmék újbóli térhódítása is ezek közé tartozik. Az értelmiség felemeli a hangját, figyelmeztet és tiltakozik - ez így helyes. Egy kormányfőtől azonban ez talán kicsit kevés. Az ő "munkaköri leírásában" ennél egy picivel több van. Neki nem csupán tiltakoznia kell, hiszen jóval több eszköz áll a rendelkezésére ahhoz, hogy biztosítsa az állam polgárainak védelmét, s mindenki számára a jogot, hogy ha egy előre bejelentett és engedélyezett rendezvényen részt kíván venni, akkor ne megalázottan, elüldözötten kelljen bemenekülnie a legközelebbi metróaluljáróba a habzó szájú csőcselék terrorja elől.

Mikor néhány zavart pszichéjű egyén náci propagandafilmekből rendezett antiszemita klubdélutánokat az Újlipótvárosban, szabad demokrata képviselőtársaimmal a kerületi ügyészségen tettünk feljelentést közösség elleni izgatás miatt, egyúttal jeleztük, kíváncsian várjuk az illetékes kormányzati szervek reakcióját, várjuk, hogy a hasonló esetek elkerülésére megfelelő garanciát nyújtsanak a társadalom számára.

Érdemi válasz azóta sem érkezett, helyette lett egy újabb aláírásgyűjtés. Ami, lássuk be, önmagában igen szerény teljesítmény egy kormányfőtől. Ugyanakkor igen tiszteletre méltó és támogatandó értelmiségi cselekvési forma, amely sok más mellett megteremti a hazánkban manapság oly ritka értelmes és egymás érveit figyelembe vevő közéleti disputa lehetőségét.

Javaslom, térjünk vissza erre az útra, s ne öntsük ki a fürdővízzel együtt a gyereket is!