Felelősséggel!

Nem értek egyet az SZDSZ jelenlegi vezetőinek döntésével, elutasítom, hogy a pártot a politikai zsarolás eszközévé tegyék.

Nem erre kaptak bizalmat és felhatalmazást az SZDSZ választóitól.

Ha a párt vezetői a kormányzó baloldali kormányt megbuktatják, olyan követelésekkel állva elő, amelyeket ép ésszel semmilyen kormányzó párt, így az MSZP sem fogadhat el - kilépek a párt támogatói köréből, és erre buzdítom mindazokat, akik véleményemmel egyetértenek.

Elfogadhatatlannak tartom, ahogy az egykori baloldali liberális ellenzék hagyományaira épülő párt jelenlegi vezetői az SZDSZ hagyományait meghamísítják, és programokat, célokat szakmai érvek és kidolgozott ellenjavaslatok nélkül utasítanak el - ahogy ezt a Fidesz teszi nap mint nap.

A felelős baloldali értelmiségi magatartás jellemzője az, hogy a konfliktusok megoldásában nem narcisztikus hatalmi vágy, sértődöttség, kisstílű taktikázás, zsarolás, hanem az ország egészéért érzett felelősség dominál.

A felelős baloldali értelmiségi nem húzódik vissza a véleménynyilvánítás szabadságának leple mögé, hanem megragad minden alkalmat a nyugtalanító szélsőjobboldali radikalizmus visszaszorítására.

Meggyőződésem, hogy a szélsőséges radikalizmus eluralkodásában jelentős szerepet játszik a liberális baloldali értelmiség szótlansága, a liberális baloldali eszmék eltűnése a közbeszédből. A radikalizálódás megállítása nem csupán a bíróság és más erőszakszervezet feladata, hanem a baloldali értelmiségé is. Azé a baloldali értelmiségé, amelyből egykor az SZDSZ építkezett.

Szerintem fontosabb Magyarország jelene és jövője szempontjából a jobboldali radikalizmus elleni küzdelem és a szegénységen alapuló kirekesztettség megállítása, mint az, hogy a 2008-as költségvetés és adóprogram milyen kívánnivalókat hagy maga után. Egyébként pedig milyeneket? Az SZDSZ vezetői megfeledkeztek arról, hogy pl. az adóprogrammal szembeni kifogásaikat szakmai érvekkel és ellenjavaslatokkal alátámasztva megosszák a nyilvánossággal.

Nem tudom elképzelni, hogy a párt vezetői nem gondolták végig: milyen felhatalmazással és cselekvési szabadsággal rendelkezne az a "szakértői kormány", melyet minden politikai csoportosulás kénye-kedve szerint megzsarolhat szavazataik ellentételezése érdekében. Ha meg végiggondolták, miért etetnek minket ezzel a csalival?

Javaslom a párt vezetésének, hogy mielőtt harakirit követne el önmagán - és
a párton -, kérdezze meg tagjait és pártolóit, hogyan ítélik meg jelenlegi vezetőinek politikáját, s e vélemények alapján döntsenek felelősséggel. Ugyanis a választók mindig benyújtják a számlát, legkésőbb a választások alkalmával.

Naetar-Bakcsi Ildikó

Hegymagas

 

Szégyenletes paktum

Szégyenletes paktum köttetett almaügyben a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter - az almatermelők egy részének és a magyar feldolgozók rovására - és az Agrana multinacionális cég elnöke között. Az egyezség lényege: az Agrana Magyarországon működő almafeldolgozó üzemei 9 eurócentet fizetnek az ipari alma kilójáért akkor, amikor a világpiacon a sűrítményár 5-6 eurócentes almafelvásárlást tesz lehetővé. Nem kutatjuk, hogy az Agrana miért vállal be másfél-kétmilliárd forintnyi termelési veszteséget, de kétségünk sincs afelől, hogy egy multi nem ellenszolgáltatás nélkül tesz ilyet. Az alku - legyen bármi az ára - nem oldja meg az almaágazat válságát.

A magyar almafeldolgozók a Gráf-Agrana-paktumot diszkriminatívnak, inkorrektnek és a versenyhivatal szabályzatával ellentétesnek tartják, mert jogtalan előnyben részesíti az Agranát, valamint az oda beszállító, 140 ezer tonna almával rendelkező termelőket. Az "öszszeesküvés" nem jöhetett volna létre a Fidesz országgyűlési képviselőinek (dr. Tilki Attila fehérgyarmati, Czomba Sándor vásárosnaményi) segítsége nélkül. Beláthatatlan következményekkel jár majd, ha a kialakult piaci helyzet miatt a magyar tulajdonú üzemek nem kezdhetik el feldolgozni azt a kb. 200-250 ezer tonna almát, amely emiatt elrohad az almásokban. Úgy tűnik, csak az a gazda a jó gazda, aki a multinacionális cégekkel szerződött, a többi pedig kivághatja a fáját. A tárgyalások során szó sem esett a magyar feldolgozók azon ajánlatáról, amely lehetővé tette volna a termelők számára a 30 forintos felvásárlási árat. Igaz, ezzel nem lehetett volna a magyar tulajdonú feldolgozókat és a termelők tömegét kivégezni. Jakab István Magosz-elnök szokásos hazugságaival ellentétben ráadásul mindegyik tárgyaló fél - lett légyen multi vagy magyar - egyszerre hagyta el a tárgyalótermet, senki nem állt fel előbb.

A Fidesznek nem lehet célja az almatermelő gazdák 50 százalékának ellehetetlenítése. A Fidesznek nem lehet célja a még magyar kézben lévő három-négy almafeldolgozó üzem tönkretétele. A Fidesz nem állhat az élére a feldolgozóüzemek és a gazdák összeugrasztásának, mert erre eddig csak a Gyurcsány-kormány vetemedett. A magyar almatermelő gazdák és feldolgozók tönkretételére még nem irányult ilyen nyílt és hazug kampány, amiben a Magosz-vezérek és a Fidesz-képviselők egyaránt részt vállaltak.

A jelentős szavazótáborral rendelkező termelők és feldolgozók, akiket most szinte a katasztrófa szélére sodortak, "meg fogják hálálni" a Fidesznek a mészáros munkát!

Balogh Gyula

Vajai Zöldség-Gyümölcs Kft.

 

 

Egy patrióta a Nap-keltében

Sekélyes történelmi ismereteinket bírálta Boross Péter, a nyolcvanadik születésnapja alkalmából széles körben magasztalt exminiszterelnök a Nap-keltében. Többek között azt nehezményezte, hogy ma már nem értékelik a (háborús bűneiért anno kivégzett) vitéz Imrédy Béla (egykor szintén miniszterelnök) hazafias tettét, hogy ti. 1944-ben lemondott a Sztójay-kormány gazdasági miniszteri posztjáról. Nem azért, mert a megszállt országban a németek parancsoltak, és nem is azért, mert a magyar zsidók százezreit a halálba hurcolták - hiszen ez már így volt akkor is, amikor a miniszterséget elvállalta. Hanem azért, mert az SS elrabolta az akkori honi ipar fejlődésében jó fél évszázada csúcsszerepet játszó Weisz Manfréd családi vagyonát ("cserébe" a család életéért). Hiszen - húzta alá Boross - e javaknak magyar tulajdonban kellett volna maradniuk. Nem a tulajdonoséban persze, mert hiszen a zsidóktól, mint tudjuk, 1944-ben mindent elvettek...

Eszembe jut Kertész Imre Sorstalanságának az a jelenete, amelyben az Auschwitzba bevagonírozottak hazaszeretetére apellálva követel a magyar csendőr a határon vödör vízért ékszert, s amikor nem kap, elátkozza a hazafiatlan zsidókat, akik inkább hagyják, hogy a németeké legyen az érték, amit úgyis elvesznek tőlük.

Köszönet a Nap-keltének és az ünnepeltnek - ki más nevelhetné hazafiságra ifjúságunkat, mint egy ilyen közmegbecsülésnek örvendő férfiú.

Fekete György

Budapest

 

Balekok

Sajnos rossz nevelést kaptam. Szüleim arra oktattak: a törvényt tisztelni kell! E "rossz" hibám következtében elhittem, hogy vállalkozóként kutya kötelességem TEÁOR- (statisztikai kód) számom határidőre történő megváltoztatása.

Mikor először hallottam az ukázról, dühöngtem egyet - már megint az amúgy is agyonnyúzott vállalkozókról húznak le egy újabb bőrt. Tudtam, hogy ez megint egy felesleges, adminisztrációs intézkedés, ami csak arra jó, hogy helyzetbe hozzuk az ügyvédeket, mert kft.-k esetében csak ügyvédi eljárás keretében lehet a társasági szerződést módosítani, és ez a változás annak minősült. A módosítást megcsináltam a rendeletben megszabott határidő előtt néhány nappal, mert a mulasztóknak pénzbírságot helyeztek kilátásba. Ötvenezer forintomba került. Néhány nappal később hallottam, hogy a határidőt december 31-ig meghosszabbították, mert a cégeknek mindössze negyede módosította cégpapírjait. Augusztus 29-én a reggeli hírekben hallottam, hogy Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter rájött: nincs szükség a módosításra, de aki megtette, annak köszönik szépen.

Megköszönik?! Hát ez kevés! Hosszú vállalkozói múltam alatt már rengeteg értelmetlen szabályt, rendeletet, törvényt hoztak, aminek csak annyi haszna volt, hogy rombolta a közérzetemet és extra befizetésekre kényszerített. Elég volt! Elvárom, hogy büntessék meg, vonják felelősségre azt a hivatalnokot, hivatalt, aki szabadon packázhat a vállalkozókkal úgy, hogy az általam megfizetett adókból él, esetleg jobban, mint én.

Ezzel az "akcióval" elérték, hogy legközelebb bennem is fel fog merülni a kérdés: van-e értelme a rendelkezések betartásának, vagy jobban járok, ha én is kivárok, mint a magyar vállalkozók háromnegyede.

Iványi Hedvig

Budapest

 

Megálló demokrácia

Mindig nagy érdeklődéssel fogok neki a neves jogszociológus írásainak, mert bátor, okos érvelésével jól mutat rá közéleti viszonyaink vaskos fonákságaira. Mostani hosszas fejtegetése (Demokrácia: megálló, augusztus 30.) azonban mélységesen elszomorított és felháborított. Fleck Zoltán jól ledemagógozza, "elszabadult kiskirályok és félművelt technokraták szövetségének" minősíti a helyi hatalmat. Az állítólagos súlyos (?) zaj- és levegőszennyezésre való utalás mellett különösen demagóg például a biciklivel iskolába járó gyerekekre való hivatkozás, hiszen éppen arról van szó, hogy sok száz gyermek, nyugdíjas, kocsival nem rendelkező felnőtt hosszú gyaloglás és átszállások helyett gyorsan eljuthasson az iskolába, a körzeti rendelőbe, a bevásárlóközpontba.

Ha így gondolkodik egy módos, művelt, régi budafoki család tehetséges sarja, aki noch-da-zu a jog és a szociológia tudora, az rendkívül elszomorító. Igenis a buszközlekedésre rászoruló, nem gazdag többség érdekét kell elsősorban figyelembe venni.

Gyakran hallunk más tiltakozásokról, megmozdulásokról is, s ezek többsége sajnos hasonlóképpen magán- vagy helyi érdekeken alapul, és éppen a többségi érdekkel ellentétes. Természetesen egészen más helyzet az, amikor bányából jönnek megrakott teherautók kétpercenként egy addig csöndes utcába, vagy amikor ráterelik egy kis falu főutcájára a sűrű országúti forgalmat, s emiatt valóban megrepedeznek a falak. Ezekben az esetekben jogos a tiltakozás, és valamilyen más megoldást kell keresni. De egyóránként elhaladó busz miatt ilyen perpatvart okozni szégyen. Éppen az ilyen szemlélet okoz súlyos gondokat helyi vagy országos szinten. Gondoljunk csak a Komló közelében meghiúsult 12 kilométeres bicikliútra, melynek létesítéséhez 100 telektulajdonosból egy nem járult hozzá, és így elestek a 200 milliós EU-támogatástól.

Mártonffy Dániel

Budafok