programozó, a NetAcademia ügyvezetője

Erős-e az az ország, amely nem képes egy harmadik (eufemisztikusan: negyedik) metrót kipréselni magából?

Erős-e a Repülj, páva hazája, ha a kulturális rendezvényeknek, a magyar hagyományoknak otthont adó kultúrházak gyakran a fűtésszámla kifizetésére sem képesek?

Erős-e az a nemzet, mely megrendülve áll az elődei által alkotott művek előtt, s csodálkozik, miként voltak képesek megvalósítani mindazt abban a primitív korban... Miközben még arra sem képes, hogy méltón megőrizze azokat.

Szóval miért nem?

A nemzetgazdasági hatékonyságot jellemző vásárlóerőparitás-árfolyamon számolt egy főre jutó GDP alapján például Ausztria kétszer hatékonyabb, mint Magyarország. Vajon miért? Ők nem seprűvel takarítják az utcát? Nem sütőben sütik a kenyeret? Nem "bugos" szoftverekkel dolgoznak az irodákban? Vagy talán négy kezük van?

Valójában az ugyanazt pontosan ugyanúgy csinálják, mint mi. A különbség abból adódik, hogy nemcsak ugyanazt csinálják, hanem még mást is.

A magyar gazdaság a XX. század közepének szintjén mozog, és ezért gyengébb, sebezhetőbb a XXI. századi államoknál. Lefelé, a XIX. század szintjén megrekedt gazdaságok tekintetében könnyű szemléletes példát találni: bármennyire hatékonyan is termelik az agrárországok a mezőgazdasági termékeket, mivel erre minden gazdaság képes, ezek az országok erőtlenek, kiszolgáltatottak, pótolhatók, egymás ellen kijátszhatók, árversenybe kergethetők. Miközben a fejlett államok élelmiszerben fuldokolnak - még a jelenlegi, erősen emelkedő élelmiszerárak mellett is!

Mára sebezhetővé váltak a XX. században megrekedt ipari országok is. S ilyenné válik valamennyi ország, ha nem képes olyan tevékenységet felmutatni, melynek jövedelemteremtő képessége nagy, eredménye jól exportálható.

Bármennyire is utálják az Egyesült Államokat az exportált kultúrmocsok és igénytelenség miatt, mindenki elismeri, hogy félelmetesen magas életszínvonalat értek el és tartanak fenn lassan egy évszázada. Ráadásul gyakorlatilag egyenletesen, mindenütt a hatalmas országban. Mert egyvalamit iszonyatosan jól csinálnak: bármit eladni bárkinek. Lehetőleg hatmilliárd embernek. Szoftverek, lopakodók, szerzői jogdíjak: ezeknek bizony hatmilliárd potenciális vásárlójuk van. Létezik egy-két jól ismert gócpont - például Seattle, a Microsoft és a Boeing repülőgyár hazája vagy a jól ismert Szilícium-völgy -, ahonnan mindezek a javak származnak, ahol összesűrűsödnek a térképen ezek a profitpumpaként üzemelő vállalkozások. A világ minden tájáról ömlik a pénz e gócpontokba. Az amerikai gazdaság aztán egyenletesen szétmasszírozza ezt a pénzt az országban. Hát innen a jólét.

De mi kell a jóléthez?

Szeretnénk négyes metrót, mely lehetőség szerint vezető nélkül suhan az alagútban. Szeretnénk klímát és tolatóradart az új kocsiba. És persze plazmatévét és Blu-rayt otthonra. Csupa high-tech cucc.

Észrevették, hogy ezek egyikét sem tudjuk előállítani mi, magyarok? Sőt néha még azt sem értjük, hogyan működnek... Amire képesek vagyunk: ezek összeszerelése és fogyasztása. Külföldről vesszük valamennyit. S mivel fizetünk értük? Paradicsompürével, éticsigakonzervvel, call centerrel, gépjármű-összeszereléssel.

Ha egy piramison szeretnénk ábrázolni a különböző munkafajtákat, alul helyezkednének el a kétkezi, kreativitást nem igénylő munkák, jelezve, hogy ezeket viszonylag széles népréteg végzi mindenütt a világon.

Középen lennének a szellemi(bb), de még mindig nem kreatív munkát végzők, mint a könyvelő, az ügyvéd, a rendszergazda, a tanár, e felett pedig a valódi alkotómunkát végzők, például az építész, a villamosmérnök, a zeneszerző. A piramis csúcsán az újításokat, találmányokat, felfedezéseket hozó kutatómunka áll. Kézenfekvő, hogy kutatómérnökből van a legkevesebb, az viszont már kevésbé nyilvánvaló, hogy csak ők kevesen képesek profitpumpát készíteni, és az ország gazdaságát jelentősen előrelendíteni. Sőt más szerepük is van: minél többen dolgoznak a piramis magasabb rétegeiben, annál kisebb alul a munkaerőnyomás (kevesebben akarják egymás haját levágni), ami az alacsonyabb komplexitású munkafajták bérét is felfelé mozdítja el. Így az egész társadalom profitál a profitpumpából. Nekünk azonban nincs egy valamirevaló pumpánk sem.

De térjünk vissza a "goodie"-kra. A mindenki által hőn vágyott 3G-s, GPS-szel rendelkező telefonokat vajon a piramis melyik szintjén állítják elő? A felső két szinten: a csúcson feltalálják, a mérnöki szinten megtervezik - majd a kínaiak legyártják.

Itt két okos felfedezést tehetünk:

A high-tech cuccok exportálhatósága fenomenális, gyakorlatilag az egész földgolyón el lehet őket adni, potenciálisan több milliárd vevőjük van, és a profitrátájuk irgalmatlanul nagy.

Magyarországnak nincs saját high-tech cucca. És amíg nincs, nem is lesz elegendő erőforrásunk azokra a csudadolgokra, melyekre méltán vágyunk.

Az USA-nak van high-tech cucca? Megszámlálhatatlanul sok. Japánnak, Dél-Koreának? Rengeteg. Finnországnak? Nokia. Németországnak? BMW. Hollandiának? Phillips. A sort folytathatnánk, de Magyarország csak a hungarikumait tudná felmutatni, melyek - hitünkkel gyökeres ellentétben - egészen szerényen bújnak meg a többi élelmiszer között a nyugati élelmiszerláncok legalsó polcain.

S hogy nekünk miért nincs high-tech cuccunk? Mert a magyar piramisnak nincs csúcsa! Nincs magyar tulajdonú, piaci alapon működő kutatóbázis, és nincs kreatív magyar mérnöki réteg sem - tisztelet a kivételnek. Vannak (kevesen), akik kutatóként vagy mérnökként dolgoznak - mondjuk a Phillipsnél. Nincs XXI. századi dolgozói rétegünk...

Sőt... A munkakomplexitás-piramis mellé, melynek tehát hiányzik a teteje, egy sor másik piramist is rajzolhatunk, de ezek mindegyike a csúcsán áll. Itt van például az exportálhatóság. A munkakomplexitás alján (kétkezi munka) az exportálhatóság elenyésző, a csúcs közelében (high-tech cuccok) pedig elképesztő. A munkapiramis csúcsának hiánya miatt azonban az exportpiramis "talpát" nyugodtan levághatjuk: pont a legjövedelmezőbb zónában Magyarország nem ad el semmit. Rengeteg pénztől esünk el napról napra amiatt, hogy megrekedtünk a XX. században. Amit pedig a XX. századba ragadt magyar gazdaság csinál, nem exportképes, nem profitábilis, nem kreatív és nem jövőbe mutató.

Mi a megoldás?

Vizsgáljuk meg, mely iparágak állnak robbanásszerű fejlődés előtt, vagy vannak épp születőben! A szoftveripar, a zöldenergia és - talán még - a biotechnológia. Ezek azok az iparágak, ahol nulla tőkével, pusztán agyenergiával, garázsból indulva világraszólót lehet alkotni. Annál is inkább ide kellene koncentrálni az energiáinkat, mert ezek azok a területek, amelyeken egy-két magyar cégnek már sikerült nagyot alkotnia. Másoknak is menne, ha...

Ha a piramisra ismét feltesszük a csúcsot - ami persze nem könnyű, hiszen alapos lemaradással küzdünk a képzések terén is -, az egyúttal a teljes nemzet életszínvonalát is magával húzza majd. Ehhez azonban tanulni kell, s nem csupán az egyetemeken. Nyelveket, előremutató dolgokat, s oda kell figyelni a világban zajló technológiai változásokra. Így valósíthatjuk meg az erős Magyarországot. Lesz még itt kibontakozás. (?)