Az igazgatói beszéd 35. percében kezdtek el hullani a gyerekek. Gyors egymásutánban 3 is elájult. Sajnos az egyik gyerek epilepsziás rohamot is kapott közben, az egyik tanárnő próbálta megtartani valahogy, ott küzdött, és tulajdonképpen senki nem segített neki. Ekkor hangosan beszélni kezdett, hogy segítsen már valaki, nem látják, hogy baj van? Hívjanak orvost!

Mivel magát az elájulást és az előzményeket nem láttam, én is csak a segítségkérés után vettem észre, hogy baj van. S ekkor kiderült, hogy az iskolának túl gyenge az erősítője, mert jó hangosan kiabálni kezdtem, bele az igazgatói beszéd közepébe, hogy orvost, orvost, ide és ide, azonnal, segítség, segítség!!!

Hát nem arattam osztatlan sikert ezzel, de még azt sem sikerült elérnem, hogy az igazgatónő bemondja a mikrofonba, hogy baj van, menjen egy orvos. Biztos azért nem mondta be, mert az én hangom sokkal erősebben tud szólni, erősítő nélkül is. De az is lehet, hogy nem érdekelte, mi zajlik a színfalak mögött, ő megírta a beszédet, és el is mondja, nem számít hány áldozatot követel.

Á nem, azért azt ő is látta, hogy a kiabálásomra megmozdult a tömeg.

Úgy látszik minden évben csinálok valami rendelleneset. Örülni fognak mikor Gergő végez itt."