Közel-Kelet: tartós béke háború helyett (3.)
A palesztin önrendelkezés és a menekültek problémája
Nincs a helyzetnek kézenfekvő, azonnali megoldása. A HAMASZ és a FATAH terror rezsimjeinek eltávolítását követően azonban a helyzet stabilizálódhat. Két alapvető probléma azonban így a „palesztin nép önrendelkezési joga” és a „palesztin menekültek problémája” azonban a két –állami megoldás ellehetetlenülése után is megoldatlan marad. A nemzetközi közösség (ENSZ) mindkettőre külön apparátust létesített és óriási anyagi erőt koncentrált rá évtizedeken keresztül. E problémák megoldása nem nélkülözhető.
A nehézséget az okozza, hogy a palesztinai arabok számára e két probléma nem cél, hanem eszköz. Az „önrendelkezési jog” valójában nem jog, hanem politikai alapelv, hiszen amennyiben jog, alanyi jog lenne akkor minden közösség, amely önmagát valamilyen alapelvek szerint néppé nevezi ki automatikusan jogosult lenne az önrendelkezésre. Ez teljesen felborítaná a nemzetközi világrendet, hiszen permanens háborúk lehetetlenítenék el a normális békés életmenetet. Ráadásul a „palesztin nép” politikai projektum, viszont etnikailag fikció, hiszen a valóságban nem létezik ilyen nép, amely jól láthatóan elemeiben lényegesen különbözne az arab törzsek más csoportjaitól. Egy palesztinai arab per definitionem nem különbözik egyiptomi, jordániai, szíriai testvéreitől. Külön kell választani egy „nép” politikai fogalmát, amely egyértelműen az adott „nép” saját akaratától függ és az etnikumot, amelyet nem lehet egy tollvonással megteremteni: az van vagy nincs. Márpedig palesztin etnikum nem létezik. A palesztinok nem a filiszteusok leszármazottai, sem nyelvi, sem vallási, sem semmilyen kapcsolat nincs velük. A palesztin szó egyébként a héber plistim szóból származik és hódítót, betolakodót jelent. Jellemzően milyen etnikum lehet az, amelyik még a nevét is másoktól kapja. Itt említjük meg, hogy a jordániai nép is mesterséges produktum. Az ország nevét a Jordán-folyóról kapta, amely a héber jardén szóból ered, azaz valami ami leereszkedik, lefelé folyik. Két népünk is van már a térségben az egyiket egy leereszkedő folyóról, a másikat pedig egy örökösök nélkül elhalt népről neveztek el. Nincs közöttük semmi különbség. Mindkettő az 1918-ban Hadriánus eredeti ötlete alapján Palesztinának elnevezett területen élő, nagy részük bevándorolt arab. Ezt is jelzi, hogy a judea-i és szamáriai arab lakosok között a Maszri családnév a leggyakoribb, ami egyiptomit jelent. A „palesztin identitás” nem alapul etnikai sajátosságokon, nem több egy sikeres ötletnél.
Egy lehetséges megoldás körvonalai:
I. Az eredeti két-állami megoldás
Két tényezőt kell számba vennünk: a területet és az azt benépesítő két népet. A területet a zsidók Izrael Földjének, míg az arabok, a tőlük minden szempontból idegen filiszteusokról Palesztinának nevezik. Félreértés ne essék: ez egy és ugyanazon terület, amely nemcsak a mai Izraelt, de a Gázai-övezetet, Judeát és Szamáriát, a Golán - fennsíkot valamint a mai Jordániát is magában foglalja. E területet jelenleg két nép lakja: a palesztinai arabok („jordánok” és „palesztinok”) és a palesztinai zsidók. Vagy másképpen, de mégis ugyanúgy: az izraeli zsidók és az izraeli arabok lakják.
Azt kevesen ismerik, hogy e terület, amelyre a Balfour-nyilatkozat, a san remo-i konferencia és a népszövetségi mandátumszerződés kizárólag a zsidó nemzeti otthon területéül jelölt ki két, egy palesztinai arab és egy palesztinai zsidó államra történő felosztása már az 1920-as években megtörtént. A terület 79%-át Nagy-Britannia jogellenesen leválasztotta a zsidó nemzeti otthon területéről és megtiltatta a zsidó bevándorlást és a földvásárlásokat is. Nagy-Britannia az új államot Transz-Jordániai (vagyis Jordánon-túli) Emirátusnak nevezte el. Ezzel gyakorlatilag a zsidó nemzeti otthon területének 4/5 –n létrehozott egy palesztinai arab államot, ahonnan a zsidókat teljes mértékben kizárta. Bár ez ellentétes volt a népszövetségi szerződéssel a Népszövetség ezt mégis jóváhagyta és elismerte. Ezen az alapon a palesztinai arab nép már 1926-tól, ha korlátozott mértékben is, de gyakorolhatta önrendelkezési jogát. 1947-ben ez a palesztinai arab állam függetlenné vált. Az emirátus aztán brit segítséggel 1948-ban jogellenes agresszióval megszállta Judeát és Szamáriát, amelyet Cisz-Jordániának, azaz Jordánon inneni területnek nevezett el. Így jött létre a Jordániai Hasemita Királyság. Jordániát azonban túlnyomó többségben palesztinai arabok lakják. Az uralkodó család az arábiai Mohamed törzséből származik, senki nem vonhatja kétségbe uralkodói jogaikat. Ami megkérdőjelezhető, az állam megnevezése. Jordánia Palesztina része, palesztinai arab állam. Jordániát nem a jordánok lakják, mert ilyen nép nem a valóságban nem létezik, hanem palesztinai arabok. Ezzel gyakorlatilag megoldottá válik az első probléma: „a palesztin nép önrendelkezési joga.” és szükségtelenné és feleslegessé válik az újabb felosztás és felfedezhetjük, hogy a két-állami megoldást nem kell megvalósítani, hiszen az már létezik. Egyben szükségtelenné válik az ENSZ-ben az a kiterjedt, óriási költségekkel működtetett apparátus, amely ezt a már gyakorlott és létező önrendelkezési jogot a valóságba is át akarja ültetni, úgy téve mintha nem létezne az, amit most megvalósítani akar. Jordánia tehát Palesztina, ha viszont Jordánia nem Palesztina, akkor nincs Palesztina, csak Jordánia és Izrael. Természetesen az ország elnevezése nem egy elemző dolga, hanem az adott ország politikai véleményét formálóké, mégis helyesebb lenne az országot annak földrajzi nevéről Palesztinai Hashemita Királyságnak nevezni, semmint egy olyan folyóról, amely a ráadásul nem is az ország területén, hanem annak csak a határán folyik, Jordániának.
II. A menekültprobléma megoldásáról
A másik kérdés a „palesztinai arab menekültek” ügye. Anélkül, hogy e helyen behatóbban elemeznénk e problémát csak jelezzük, hogy az arab menekültek a palesztinai arabok és az Arab Liga által 1947-ben jogellenesen kirobbantott háború következtében hagyták el lakóhelyeiket. A menekültek eredeti száma megbízható források szerint 520 ( és nem 750 ) ezer volt. Az arab országokból, valamint Judeából és Szamáriából elűzött zsidók száma – erről az ENSZ és a nemzetközi közösség szeret megfeledkezni – viszont 850 ezer volt, amelyből 750 ezret a zsidó állam befogadott és letelepített, minden külső anyagi támogatás nélkül. Az arab országok (Jordánia kivételével) megtagadták az állampolgárságot a menekültektől és csak csekély mértékben járulnak hozzá a fenntartásukhoz. Az ENSZ viszont óriási szellemi és anyagi erőforrásokat koncentrált arra, hogy ezt a menekült problémát ne oldják meg, hanem éppen ellenkezőleg mesterségesen konzerválják. (A palesztinai menekülteket az EU, Amerika, Ausztrália, Kanada és az európai államok látják el.) 520 ezer arab és 850 ezer zsidó menekült el 1948-ban. Ez kényszerű lakosságcsere, amelyet egyértelműen az Arab Liga és a palesztinai arabok által jogellenesen indított háborúk és pogromok váltották ki. Az arab országokból, illetve Judeából és Szamáriából elűzött zsidók vagyona 20 milliárd dollárt tett ki, amely bőségesen elegendő lett volna, hogy a palesztinai arab menekülteket letelepítsék. Ezt a vagyont azonban az arab országok az Izrael elleni háborús állapotok fenntartására fordították. Palesztinai arabok nemcsak Jordániában, Izraelben, de a Gázai-övezetben, Judeában és Szamáriában, de Palesztinán kívül (pl. Libanon és Szíria) menekült táborokban is laknak. Helyzetüket egységesen rendezni kell és ennek keretében kell megoldani a palesztin menekültek problémáját is. A szuverenitás és az önrendelkezés jogát már megoldottuk az eredeti, már létező két-állami koncepció alapján, a lakosok személyi státuszának a kérdését is rendezni kell. Nemcsak a Hasemita királyságban lakó palesztinai arabok érdemelnek önrendelkezést, de a Judeában és Szamáriában, sőt az Izraelben élők is. Nem is lehetne a problémát féloldalasan megoldani, mert ha csak a népesség egy részének juttatunk valamit, ez ellen a másik része minden bizonnyal lázadni fog. Izraelben is probléma, hogy az arab lakosság „corpus szeparatumként” él a zsidó államban. Teljes jogokat élvez, de a hadkötelezettségből nem veszi ki a részét. Izrael függetlenségi napján gyászol és a Katasztrófát siratja. A zsidó állam által finanszírozott iskolarendszerben pedig államellenességre és zsidógyűlöletre tanít.
A demográfiai dilemma, a Dél-Afrika komplexus feloldása
Eretz Israel / Palesztina minden arab lakójának meg kell adni a lehetőséget, hogy válasszon: a Hasemita Arab Palesztina vagy a zsidó Izrael polgára kíván-e lenni. Ez nem jelentene diszlokációt, mindenki maradhatna a lakóhelyén és szavazhatna az önkormányzati választásokon, de palesztinai arab útlevelük lenne és a Hasemita királyság parlamentjébe, ha van illetve lesz ilyen választhatna a pártokra és a képviselőkre. Nyilvánvalóan az arab lakosság több mint 90%- a vallásnemzeti identitásuk alapján a palesztinai arab állampolgárságot választaná. Akik viszont úgy gondolják, hogy Izraelhez akarnak tartozni, azoknak a gyermekei egységes iskolarendszeren belül, egységes tananyagot tanulnának, katonáskodnának és kivennék a részüket is az ország védelmében. A többiek, az arab állampolgárságot választók, amennyiben tiszteletben tartják az állam törvényeit maradhatnak eredeti lakóhelyeiken, ellenkező esetben azonban repatriálni kell őket a palesztinai arab államba.
Visszatérve a menekültek problémájára. A Hasemita királyság területe gyéren lakott, így óriási üres területek vannak, ahová a palesztinai arabok hazatérhetnek és ezzel megvalósulhatna a „visszatérési jog” is. Mindazt azt az óriási kidobott pénzmennyiséget, amelyet eddig az ENSZ ( azaz az Európai Unió, az európai országok, az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália stb.) a menekültprobléma fenntartására fordított, most végre a probléma megoldására, a menekültek letelepítésére fordíthatja. Izrael rendelkezik azzal a technológiával és know how- val, hogyan fordítsa termővé a kiszáradt területeket, az ENSZ az idáig kidobott anyagi erőforrásokkal és a palesztinai arabok pedig iskolázottságukkal és szakmai hozzáértésükkel virágzó országot teremthetnek e területen. Képzeljük csak el, hogy mindazt a romboló-pusztító energiát, amelyet a zsidógyűlöletre és Izrael elpusztítására összpontosítottak, most a teremtésbe és egy önálló haza építésére fordíthatnák. A Gázai-övezet lakóinak egy részét is ide telepíthetjük le anyagilag is ösztönözve őket. Közös projekteket indíthatnak el az Európai Unió, a Világbank stb… együttműködéssel olyat mint pl. a Békevölgyi-projekt az Aravában, amely a Negev - sivatagban virágzó öntözéses földművelést és idegenforgalmi látványosságot hoz majd létre és egy millió új munkahelyet teremt. Izrael a Földközi-tenger vízét kívánja a kiszáradásban lévő Holt-tengerbe vezetni, amely a világ legalacsonyabb pontján fekszik. A helyzeti energiával sólepárlással édesvizet állítana elő, amelyet öntözésre fordítana. Hajdan e területen virágzó földművelő közösségek éltek és a Jordán-folyó is a Vörös-tengerbe ömlött. E projektet ebben az évben hirdették meg Izrael és Jordánia, valamint a Világbank részvételével. Ez az együttműködés jó példája lehetne.
Izrael dilemmája, hogy amennyiben a két – állami megoldás, azaz a zsidó nemzeti otthon területéül kijelölt ország ismételt, másodszori felosztása meghiúsul, akkor azzal kell szembe néznie, hogy zsidó állam lesz vagy demokratikus, de arab állammá válik, ezáltal hosszabb távon feloldható. Egy újabb felosztás a zsidó államot védhetetlen határok mögé utasítaná és a megsemmisülés azonnal veszélye fenyegetné, ebbe öngyilkosság lenne belemennie. (Hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok miért szorgalmazza mégis ezt a tervet, jóllehet tisztában van annak következményeivel egy külön írás tárgya lesz. ) Ráadásul az ismételt két-állami felosztás zsidó települések újbóli felszámolásával és zsidóknak lakhelyükről való elűzésével járna. Az, hogy a Judeában és Szamáriában felújított zsidó települések sértenék a nemzetközi jogot, abszurd és ilyen kijelentést jogismerő ember vagy politikus csak rossz szándékkal tehet. A demográfiai kérdés a szuverenitás és az állampolgárság kérdésének szétválasztásával megoldódik és így a zsidó vagy demokratikus állam dilemmája fel sem merül. Ráadásul megoldódna az izraeli arabok meghasonlottsága is, hiszen ma egy olyan állam polgárai, amellyel sem etnikailag, sem vallásilag, sem történelmileg képtelenség azonosulniuk. Nem lehet kényszeríteni őket arra, kell egy olyan állam polgárának legyenek, amellyel vérségi és vallási hovatartozásuk miatt azonosulni nem tudnak és annak pusztulását kívánják..
A legnagyobb haszon mégis abban van, hogy a palesztinai arab nép romboló-pusztító energiáit e megoldás végre termővé-építővé változtathatná. Ez az eredeti felosztáson alapuló két –állami megosztás és a menekültek letelepítése végre tartós békéhez vezetne. Nem ez lenne a nemzetközi közösség célja is?
a szerző nemzetközi jogász
