Kövér kapitány
Egyszerre jutalmaznák és fenyegetnék az országgyűlési törvény tervezete szerint a képviselőket. Az eddiginél jóval magasabb fizetést ígérnek nekik: a nem egészen 232 ezres alapdíj helyett 750 ezret kapnának havonta. Igaz, ezzel együtt ugrana a bizottsági tagságért járó 162 ezer, a 116 ezres lakhatási támogatás, meg a választókerületi pótlék, jöhet viszont a legalább havi kétezer kilométerre szóló benzinkeret. A változásokkal a többség bizonyosan jól jár.
Ugyanakkor suhog a korbács is. Ez már aligha a többségnek. A házelnök a tervezet szerint "rendészeti jogkört gyakorol" majd, ami azt jelenti, hogy maga lesz a parancsnoka a jövőre megalakítandó országgyűlési őrségnek. Az új fegyveres szervezet tagjai a tervezet szerint – ha a szükség úgy hozná – "bilincset, vegyi eszközt, elektromos sokkoló eszközt, rendőrbotot, útzárat, megállásra kényszerítést, lőfegyvert" alkalmazhatnának.
Az őrök tehát a rendőrségre vonatkozó általános szabályok szerint intézkedhetnek, és a szolgálat során ugyanazokat az eszközöket tarthatják maguknál. Kész szerencse, hogy a parlamenti ülések rendjének "fenntartásával kapcsolatos feladatok ellátása során kényszerítő eszközként kizárólag testi kényszert" vethetnek be. Az sem lesz persze felemelő, ha valamelyik képviselőt erővel vonszolják majd ki a teremből, gumibotozásra vagy kardlapozásra viszont nem kell számítania senkinek. Manapság ez sem kevés.
A tényszerűség kedvéért: a házelnök elsőként nem a testi kényszerhez folyamodik. Először csak figyelmeztet. Például azért, ha valaki a felszólalása során eltér a tárgytól, vagy illetlen kifejezést használ. S hogy mi számít illetlennek, kizárólag az ország házának finom lelkű első emberén múlik. De ha az ülés vezetését merné valaki bírálni, akkor felszólításra sincs szükség, mert azonnal megvonják a szót.
Aki ebből nem ért, pénzbírságra, mi több, kitiltásra számíthat. Ilyen szankciókat a házelnök javasolhat, de ha a Ház határozatképtelen – és többnyire az, mert a törvénytervezetekről folytatott vita idején legfeljebb a szakpolitikusok vannak jelen –, az adott ülésnapról történő kizárásról maga dönthet. És ha a képviselő magától nem hagyja el az üléstermet, jöhet a talpig felfegyverzett őrség.
Mindez történeti értelemben nem újdonság. A XX. század elején, amikor az ellenzék nemigen tudta érdemben befolyásolni a parlament működését, gyakran élt az obstrukció eszközével. A szokatlanul liberális házszabály miatt sikerrel akadályozták meg még törvények elfogadását is.
Erre válaszul a mostanihoz hasonló – szintúgy egyéni képviselői indítvány alapján, ráadásul az akkori házszabályt durván sértő szavazással elfogadott – intézkedéseket vezettek be: a képviselőket pénzbüntetéssel, kivezetéssel vagy kitiltással fenyegették meg. De a reakció sem maradt el, hiszen 1904 decemberében az összes eszközétől megfosztott ellenzék végső elkeseredésében szétverte az üléstermet.
Ma vajon a honatyák milyen következtetésre jutnak? Szétverik a parlamentet? Ez bizonyára nem használna senkinek. Elődeikhez hasonlóan távolmaradásukkal tüntetnek? Mert erre is volt példa a Horthy-rendszer idején, de az előző ciklusban is.
Ma nem ilyen időket élünk. Valószínű, hogy inkább óvakodnak az illetlen fordulatoktól, soha nem térnek el a tárgytól, nem bírálják a házelnök nyilván minden esetben pártatlan ülésvezetési gyakorlatát, szavazáskor fegyelmezetten nyomják a gombot – és rendben felveszik a havi 750 ezer fixet.
