Miközben Németország államfője egy bizonyos Gauck nevű férfi lett, aki nagyon sokat tett a Stasi-iratok nyilvánosságáért, addig Magyarországon a házelnök – titkosszolgálati tótumfaktum, aki hol illetékes miniszter, hol az aktuális titkosszolgálati főnök megfigyelőinek barátja vagy jó, engedjük meg: ismerőse –, mindent megtesz azért, hogy az ügynökakták sose kerüljenek nyilvánosságra. Kövér László szerint már nincs is olyan titok, amiről eddig ne lebbent volna föl a fátyol, és téved, aki szerint a környező országok ebben az ügyben bármit jobban csináltak volna nálunk.

Akkor Gauck délibáb, hiszen idehaza azt a néhány teljességre törekvő próbálkozást úgy fojtották el csírájában néhányan, Kövér László és haverjai például, mintha mi sem lenne természetesebb. Ha már nincs olyan titok, ami ki ne derült volna, akkor Kövér gondolatmenete szerint a jövőben már azt kéne titokban tartani, ami már amúgy is ismert, de legyen csak nagyon kevesek kiváltsága annak tudása, hogy itt már semmi nem titkos, hiszen mindenről föllebbent a fátyol. Jó eséllyel pályázik a titokminiszteri posztra, aki föllebbenti e mondat fátylát.

Fátyolozók persze bőven vannak. Speciális nagykoalíciót hoztak létre, hiszen a napokban két volt miniszterelnök is fontosnak érezte, hogy megszólaljon: Boross Péter, az Antall-kormány titkosszolgálatokat felügyelő minisztere, valamint a legautentikusabb forrásként az egykori kémelhárító, Medgyessy Péter, aki úgy véli, hogy ezzel a kérdéssel nem kell foglalkozni, különben is „egy nagyon szűk kör érdeklődését elégíti ki”. Boross Péter pedig ugrik is behatárolni e szűk kört, „sérült lelkekként” négyszögesítve őket. És mintha csak a Schiffer András fölmenőivel előhozakodó Lázár János nagypapája lenne, e nemes gondolatot megfejeli azzal, hogy „az meg ellenszenves nekem, mikor egykoron védett kádergyerekek ma ezt a dolgot különös nagy hangsúllyal akarják képviselni és nyilvánosságra hozni, mert nekik könnyű volt”. Ez meglepő kijelentés egy olyan sokat üldözött, a Kádár-érában elnyomott és megtaposott személyiség részéről, mint Boross Péter, de hát a titkosszolgálati világ már csak ilyen rejtélyes.

A Fidesz pedig Nemzeti Emlékezet Bizottságot hoz létre, hogy az nevezze meg a kommunista diktatúra vezetőit. Nem lesz nehéz dolguk: kérdezzék meg Orbán Viktor barátait, Pozsgay Imrét és Szűrös Mátyást. Utóbbi egészen különös perspektívából képes megvilágítani bizonyos történelmi eseményeket: emlékezete szerint ő még a moszkvai nagyköveti rezidencián is kiült a kertbe, hogy Istennel beszélgessen. Hűha. Igaz, ott talán nem volt poloska. Lám, nekik már megbocsátottak. Az a szűk kör is, amely Boross szerint sérült lelkekből áll, bizonyosan szeretne megbocsátani – csak azt is tudni szeretné, hogy kinek és miért kell. Kövér és haverjai szerint ehhez nekik nincs joguk. E ponton érdemes elgondolkodni azon, hogy valójában kik is az apák és kik az ő valódi örököseik.