Kár, hogy újságírói kérdésre (Bolgár György: Megbeszéljük) az egyik ilyen „illetékes” egyszerűen képtelen volt számokat mondani. Szerencse, hogy az újságíró számolt. Ezek a középiskolák naponta mintegy nyolcvanezer köbméter gázt fogyasztanak. E napokban ez alig több, mint az országos felhasználás egy ezreléke!

Ez tehát a három napos szünet alatt elvben megspórolhatná az ország ötpercnyi ellátását! Megspórolhatná, ha az intézmények temperáló fűtésétől műszakilag el lehetne tekinteni. De, tudjuk, hogy nem lehet. Megspórolhatná, ha az iskola nem volna köteles ilyenkor is a diákok felügyeletét biztosítani, mégpedig fűtött helyiségekben. De, az iskola köteles. Megspórolhatná, ha az otthon maradó diákok családjai napközben épp úgy spórolnának otthon a fűtéssel, mint ha üresen állna a lakás. De, melyikünk hagyná a gyermekét egy hideg lakásban?

Összességében azt gondolom, ez az intézkedés még gázfelhasználásban is pazarlást eredményez, nem pedig megtakarítást.
Más kérdés persze, hogy a jelenlegi jogszabályok alapján ez az intézkedés jogszerűtlen. S lám, kis magyar groteszk: szankcionálhatatlan. A jobboldal tucatjával deríti fel a szankcionálhatatlan jogsértések lehetőségét. Megteszik, oszt jó napot.
De miért is?

Néhány hónapja, a magyar miniszterelnök a végromlásba rántotta előbb az USA, majd a világ számos nagy pénzintézetét csupán azért, hogy nemzetsors rontó mániáját kiélhesse! Az ellenzék mondta, onnan tudom.
De félre a tréfát! A mi hiteltelen kormányunk napokon belül megkapta a Világbank és Európa segítségét. Nos, jobboldali szemmel bosszantóan jól jöttünk ki a válság első időszakából. Az angol Font értéke mintegy harminc (!) százalékot zuhant, nálunk viszont kényelmetlenül jól alakultak a makrogazdasági mutatók. Meg is tudtuk, milyen hazafiatlan az államadósságot tizenkettő-tizennégy százalékos kamatozású állampapírok helyett négy százalékos kamatozású forrásokba átforgatni. (Copyright by: O.V.)

Most pedig kiderült, hogy az elmúlt évek kormányzati intézkedései nyomán olyan fejlesztések történtek, amelyek az amúgy sem csekély tartalékolási lehetőségeinket olyan szintre emelték, amely példa nélküli Európában. Van gázunk, és ez a gáz, mert így a baj nem eléggé húsbavágó!

S itt értünk vissza a kiindulási helyzethez. A koncepció az, hogy a kormány minden eszközzel árt a népnek, a nemzetnek. Az oroszokat és az ukránokat is a magyar kormány bírta rá, hogy elzárják a csapokat. De ezt a lakosság, sajnos a PR-kormányzás miatt nem érti. Mert, puszta PR az, hogy van gáz. Szóval, gáz van! Na, de sebaj, tizennyolc megyében gáz van azokban a családokban is, akiknek a gyermekei megyei fenntartású középiskolába járnak. Hadd érezzék, úgymond, milyen is a kormány.

Igazán „gáz” persze, hogy miközben a kormányon kívül minden lehetséges hatalmi pozíciót a jobboldalhoz hű személyek töltenek be, ez a nagyszerű nemzeti oldal csak ennyit tud tenni az országért és a nemzetért. Mindössze a bajt tudják növelni. Nem más ez, mint PR-ellenzékiség. Duma, amit folyton lenyomnak a torkunkon. Hazugságok éjjel és nappal. A kommunikációt, a PR-t professzionálisan művelik. Kinek tűnik fel, hogy mindig mást mondanak, ellentmondva önmaguknak is? Remélem, egyre többünknek.

Nem hiszem én, hogy a jelenlegi kormány a lehető legjobb. De abban biztos vagyok, hogy a PR-ellenzék által kínált alternatíva nagy „gáz” lenne mindannyiunknak. Itt az ideje, hogy jobboldalról és baloldalról, liberális és konzervatív alapállásból tudassuk végre ezzel a jobboldallal, hogy már nem vagyunk gyermekek. Nekünk valódi jobboldal kell a politikai palettára, nem PR-bagázs!

Nem gondolom, hogy a kormánynak mindenben feltétel nélkül hihetünk. Nem gondolom, hogy bárkinek is feltétel nélkül hihetnénk. A kételkedés a gondolkodó emberek állandó kötelessége. De abban, hogy a jobboldal e potentátjai nem akarják, hogy gondolkodjunk, nem kételkedem.

Jó magyar szokás, hogy nem valami mellett, hanem valami ellen szavazunk. Most valakik gondoskodtak arról, hogy legyen gáz, valakik pedig azt akarták, hogy gáz legyen. Azt akarták, hogy a kettő-nullt null-kettőnek lássuk. Fejezzük ki, ha legközelebb szavazunk, hogy nem abban bízunk, aki azt akarja, hogy gáz legyen, hanem aki gondoskodik arról, hogy legyen gáz.