Képzeljük el, hogy Magyarországon egy óriási árvíz miatt egyik napról a másikra tízezrek veszítik el az otthonukat. Mi történne? Működésbe lépne az országos katasztrófavédelmi hálózat, és szorgoskodásuk eredményeképpen előbb-utóbb sikerülne mindenkit elhelyezni. Hol? Szükségtáborokban, katonai sátrakban, sportcsarnokokban, iskolai tornatermekben, üresen álló épületekben, ahol meg van oldva az élelmezés, a tisztálkodás, az orvosi ellátás (és ideális esetben még pszichológus is akad).

Ma lényegében ugyanilyen katasztrófahelyzet állt elő, csak nem a víznek, hanem „a népnek árja” öntött el bennünket. A menekülők árja, akiket a háború, sok helyen a polgárháború üldözött el otthonukból. Normális nép ilyenkor segítséget nyújt. A globális világban pedig ebbe a „népbe” mindannyian beletartozunk, országtól, nyelvtől, vallástól függetlenül, felelősséggel tartozunk minden embertársunkért.

Az illegális határátlépők valójában a biztos halál elől menekülnek. Európába igyekeznek, ahol élni lehet. (Hogy miért illegálisan? Mert a legális csatornákon nem engedik be őket.) A magyar határvédelmi szervek ideiglenes – és magyarul, de a magyarok által sem érthető bikkfanyelven megfogalmazott – határozatokat adnak nekik, azzal, hogy 48 órán belül jelentkezniük kell egy bizonyos menekülttáborban. Sokan elindulnak, de kiderül, hogy a táborok megteltek. Bicskén például a jelek szerint csak tartózkodási engedélyt kapnak, de a táboron kívül kell aludniuk, a puszta földön. Sokan visszatérnek Budapestre, és a pályaudvarokon várják a jó szerencsét.

Megindító, hogy a fiatalok közül mennyien jönnek segíteni.Ott állnak a pályaudvarok előtt, megnézik a papírokat, segítenek megtalálni a megfelelő vonatot, amellett élelmet és ásványvizet osztanak. Minden megbecsülésem ezeké az önkénteseké. És mi az állami szervek hozzáállása? Idegengyűlöletet szítanak plakáton, kérdőíven, és legújabban Németh Szilárd szabadegyetemi előadásából már azt hallottuk, hogy a segítőket csak az a kényszeres akarat hajtja, hogy magukhoz ragadják a politikai hatalmat. Mindenki embercsempésznek minősül, ha a saját autóján ingyen elviszi a menekülteket az államilag kijelölt célállomásra.

Hogyan szervezném meg én a menekültek ellátását? A határról közvetlenül honvédségi járműveken szállítanám őket a táborba. (Egyáltalán, miért nem lehet táborokat létesíteni a határállomás közvetlen közelében?) Amikor a tábor megtelt, honvédségi sátrakat állítanék fel. Például a stadionokban (ahol víz és legalább ülőhely van). Átmenetileg megnyitnám a pillanatnyilag nem használt, önkormányzati tulajdonban lévő épületeket, és tovább biztatnám az önkénteseket, hogy adakozzanak és segítsenek. És biztatnám a demokratikus pártokat is, amelyek még mindig feltűnően csendben vannak, feltehetőleg azért, mert a nincstelenek segítésétől nem várhatnak közvetlen politikai hasznot.

A menekültek nyelvtudásának hiányosságát úgy hidalnám át, hogy felvenném a kapcsolatot a Magyarországon működő diplomáciai és kereskedelmi szervezetekkel, vagy a származási országban keresnék önkénteseket, akik mobiltelefonon vagy az interneten tudnának segíteni. A pályaudvarokon nyelvek szerint asztalokat lehetne felállítani, és ott testre szabott szolgáltatásokat lehetne nyújtani a rászorulóknak. Az Európai Unió biztosan adna pénzt erre a tevékenységre, többre pedig egyelőre nincs szükség.

Aztán lassan el kellene gondolkodni azon, hogy az ideözönlő embereket hogyan lehetne felhasználni az európai (és magyar) népesedési és munkaerő-problémák megoldására.

Nos, én így kezelném a menekültválságot, ezt a humánkatasztrófát. Mint látjuk, a nemzeti együttműködés kormánya ebben is nagyon rosszul teljesít.

Mándy Gábor, nyugdíjas problémamegoldó

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.