A törvény elfogadásához a jelenlévő képviselők négyötödének az igen szavazatára lesz szükség, ami a mai politikai közéletünk állapotát figyelembe véve rendkívüli eseménynek számít. Budapest 1955 óta nem jutott ilyen messzire a nyári olimpiai és paralimpiai játékok megpályázása terén, mint most, amennyiben a törvény átmegy a Parlamenten.

De mi is ez az Olimpia Törvény? Egyáltalán miért is kell harcba szállnunk az olimpiáért és miért pont most? Tudunk-e nyerni? És ha igen, meg tudnánk-e rendezni az olimpiát?

MINEK IS KELL NEKÜNK AZ OLIMPIA?

A rendszerváltás óta eltelt időszak gazdaságpolitikája gyakorlatilag nem szól másról, mint a választásoktól választásokig való túlélésről, a húzd meg-ereszd meg fiskális politika fogságában, mindenféle jövőkép nélkül. A mostani nemzetközi gazdasági válsággal kiegészülve az államháztartás hiányának lefaragása, majd a fenntartható 4 százalék feletti növekedési pálya eléréséhez szükséges reformok beindítása ma megint mindennél fontosabb. Véleményem szerint Magyarország csak úgy tud kitörni ebből az ördögi körből, ha az uniós tagság elérése után is talál magának egy újabb, a többség által támogatott, kormányzati ciklusokon átívelő fejlesztési programot, amely fix dátumhoz kötött, mert sajnos mi mindig csak külső kényszerítő erők hatására tudunk jól teljesíteni. De mivel a magyar lakosság többsége csak holnapig, politikai elitünk pedig csak a következő választásokig tud ellátni a horizonton, ezért sajnos jelen pillanatban nem léteznek Magyarországgal kapcsolatos hosszú távú elképzelések. Jobb esetben is csak és kizárólag a rövid távú problémáink tűzoltása folyik, ami egyik fő oka a gyenge növekedési eredményünknek. Ebből következően folyamatosan defenzívában vagyunk, és csak futunk az események után. Márpedig fordítanunk kell, a kesergés helyett ki kell törnünk ebből a helyzetből. Ehhez viszont szükség van egy mindenkit lelkesítő vízióra, a nagy dobásra. Ez lehetne a 2020-as olimpia megpályázása és az arra való szisztematikus felkészülés. Majd a győzelem esetén a játékok megrendezése, ami nem más, mint egy több parlamenti cikluson átívelő, ország- fejlesztő és gazdaságélénkítő program, ami költségvetési fegyelemre, politikai összefogásra és tervezésre kényszerítene minket, visszahelyezve Magyarországot a világ térképére. Az olimpia egy olyan ügy, amivel az egészségesebb nemzet koncepciójától a turizmuson és a tömegközlekedés fejlesztésen át a nyelvtanulásig millió módon meg lehet mozgatni az embereket, valamint a gazdaság minden kis molekuláját. Erre 2011-ben kell beadni a jelentkezésünket. Addig viszont folytatni kell intézményesített keretek között a BOM nevű civil szervezet által több mint négy évvel ezelőtt megkezdett munkát, ami természetesen nem azt jelenti, hogy holnap már stadionok építésébe kéne fognunk. A költségvetés helyzetétől függetlenül meg lehet kezdeni a nemzetközi sportdiplomáciai kapcsolatok és lobbi csatornák kiépítését, a magántőke bevonásáról a tárgyalásokat, a finanszírozási tervek előkészítést, a helyszínek kiválasztásának lezárását, miközben be lehet indítani egy célirányos versenyzői utánpótlás nevelést, az olimpia koncepcióját pedig be lehet illeszteni az Új Magyarország Fejlesztési Terv operatív programjaiba, az NFT III. stratégiai tervezésébe, valamint Budapest arculatának, és közlekedésének fejlesztési terveibe.

MIÉRT PONT BUDAPEST?

Budapest közel kétmilliós lélekszámával az Európai Unió 8. legnépesebb városa. Ráadásul az agglomerációjával együtt lakossága már hárommilliósra duzzadt, ami elég méretes várossá teszi ahhoz, hogy az olimpia megrendezésén gondolkozhasson. Azonban ennél is lényegesebb, hogy milyen gazdasági erőtérben helyezkedik el. Budapest 600 kilométeres sugarú körzetében 12 főváros található a maga körülbelül összesen 180 millió lakosával, ahol az átlagos vásárlóerő tavaly éves szinten 15.860 USD volt. És ebbe nem számoltuk bele a szintén ebbe a körbe tartozó gazdag Bajorországot. Ez azt jelenti, hogy ez a közép-kelet-európai régió 2854 milliárd dolláros éves GDP-vel rendelkezik. Területre sokkal kisebb, mint Oroszország vagy Brazília, de a lakosság létszámát és vásárló erejét tekintve sokkal erősebb. Sydney hasonló erőterét vizsgálva 400 milliárd dollárról, Riónál 800 milliárd dollárról, Athén esetében 1300 milliárd dollárról, míg Pekinget nézve is nem több, mint 2600 milliárd dollárról beszélhetünk. Egy biztos, a NOB, a FIFA és az UEFA valahogy mind egyszerre kezdett el mostanában azzal kísérletezni , hogy a gazdag világtól elfordult az új piacok, a fejlődő országok irányába. Az elmúlt néhány évben a NOB a 2014-es és 2016-os olimpia rendezési jogát Salzburggal szemben Szocsinak, Chicago, Tokio és Madrid helyett pedig Riónak adta. Az elkövetkező két labdarúgó VB-t pedig Dél-Afrika és Brazília kapta, miközben a következő foci EB-nek Lengyelország és Ukrajna ad otthont. Ez pedig jelentős paradigmaváltásnak tűnik a nemzetközi szervezetek stratégiájában. A NOB nem tudja még egyszer Kínának adni az olimpiát, Kínából pedig csak egy van, így új lehetőségek után kell majd nézni. A BRIC-országoknak nevezett feltörekvő gazdasági nagyhatalmak közül Brazília, Oroszország és Kína már kipipálva, csak India maradt, ám ők a sportban a kriketten kívül nem igazán jegyzett ország. Mindezek fényében pedig bizton állítom, hogy hamarosan eljön Kelet-Közép-Európa ideje is.

Melbourne-ből 8-10 óra alatt lehet átautózni Sydneybe, pedig egy azon országról beszélünk. Bécsből Budapestre mindez két és fél óra. A munkaerő és a tőkeáramlás útjából eltűntek a nemzeti határok. Amit fontos megérteni: az olimpia gazdasági hatásai nem korlátozódnak egy 93 ezer négyzetméteres, tízmillió lakosú területre. Az olimpia megpályázására és megrendezésére pedig kelet-közép-európai projektként kell tekinteni. Éppen ezért nem az a kérdés, hogy elég nagyok vagyunk-e a rendezéshez, és nem is az, hogy vajon Kelet-Közép-Európa várományosa-e a nyári játékoknak. Arra kell keresni a választ, hogy Kelet-Közép-Európának melyik városával van a legnagyobb esélye a győzelemre. A mi dolgunk pedig az, hogy egyértelműsítsük erre a kérdésre a választ. Magyarország létszámát tekintve ennek a térségnek Lengyelország, Románia és Ukrajna után Csehországgal együtt a negyedik-ötödik legnagyobb állama. Ha pedig a gazdasági és infrastrukturális fejlettséget, valamint a turisztikai attraktivitást is figyelembe vesszük, akkor egyértelműen kijelenthetjük: Budapest a régió egyik torony magas favoritja lenne. Arról pedig már nem is beszélve, hogy, Kelet-Közép-Európa által megszerzett olimpiai aranyérmek harmadát Magyarország szállította. Többet, mint Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Szlovénia és Ausztria együttesen.

ELBÍRNÁNK GAZDASÁGILAG?

A jelentős veszteséget jelentő 1976-os montreali olimpia a megújulás pontja lett az olimpiai játékok történetében. Addig viszonylag kevés jelentkező akadt a rendezésre, de Juan Antonio Samaranch NOB elnökké megválasztását követően forradalmasította az olimpiai játékokat azzal, hogy üzleti alapra helyezte a rendszert. Egy olyan franchise-szerű lebonyolítást és átfogó szponzorációs programot dolgoztak ki, amelynek köszönhetően a Coca-Colatól, a McDonald's-on, a Samsungig, a világ legnagyobb vállalatait tudták megnyerni a játékok támogatására. Mindeközben óriási bevételi forrást teremtettek a TV közvetítési jogok eladásából is, aminek köszönhetően a NOB kereskedelmi bevétele a 2000-2004-es olimpiai ciklusban már meghaladta a 4 milliárd dollárt. Ez pedig lehetővé tette, hogy a 2012-es olimpia rendező városát, Londont már közel 1 milliárd euróval támogassa az olimpiai szervezet. Ennek köszönhetően ma már tolongás van a rendezési jogokért, mert a kérdés már nem az, hogy megéri-e rendezni, hanem, hogy mennyit tud az adott város rövid és hosszútávon profitálni az olimpiából.

Azzal, hogy Magyarország 2004-ben belépett az EU-ba és tagja lett egy nagyon erős gazdasági közösségnek, teljesen új perspektíva nyílt meg az ország előtt. Jogosult lett mintegy 8000 milliárd forintnyi fejlesztési támogatás lehívására 2013-ig a brüsszeli strukturált és kohéziós alapokból. Ez már egy olyan nagyságrendű tétel, amely megkívánja, hogy az ország nagyobb ívű léptékekben tudjon gondolkodni jövőjét illetően és rendelkezzen a nélkülözhetetlen víziókkal.

Ha Budapest elnyeri a rendezés jogát Magyarország Londonhoz hasonlóan közel 1 milliárd eurónyi ellentételezés nélküli támogatást kap a NOB-tól. Az előkészítés éveiben a GDP növekedése felgyorsul. Az olimpiai beruházások kedvező hatást gyakorolnak a foglalkoztatásra. Budapest megszerezheti a régió gazdasági és kulturális központjának a szerepét. Az ország ismertsége nő, amelynek pozitív kihatása lesz a turizmusra. Modern sportlétesítmények, új utak, szállodák, lakónegyedek épülnek. Az országos közút- és vasúthálózat fejlesztése révén a vidéki városok is kedvezményezettjei lesznek az ötkarikás fejlődésnek. Ugyan Budapest sikere nélkül Magyarország sikere elképzelhetetlen, de a költségek túlnyomó részét kitevő infrastruktúra fejlesztési igény következtében a főváros csakis az ország egészével közösen képes megrendezni az olimpiát. A PriceWaterhouse Coopers (PWC) által elkészített megvalósíthatósági tanulmány szerint a költségek 55 százalékát ugyanis vidéki beruházások teszik ki, melyből 40 százalék az országos gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére, míg 10 százalék az országos vasúthálózat korszerűsítésére fordítandó. De erre szükség is van, ugyanis nem is egy versenyszámnak a vidék szolgálna helyszínül. Jelesül a vitorlásversenyeknek Balatonfüred, az evezésnek Szeged, a futballmérkőzéseknek Debrecen, Győr és Székesfehérvár adna otthont.

De fontos először is ismerni az olimpiarendezés költségvetésének pontos szerkezetét. Ez két fő részből tevődik össze: a felkészülésből és a rendezésiből. Az első gazdája az állam és a főváros, a másodiké a szervező bizottság. A PWC megvalósíthatósági tanulmányának 2006-os kalkulációja szerint a felkészülés költsége, 5164 milliárd forint lenne, amiből mindösszesen 518 milliárd forint az, ami az olimpia megrendezése nélkül nem merülne fel a következő évtizedben. A főösszegből 1564 milliárd lehívható az EU alapjaiból, 729 milliárdot a magántőke finanszírozhat. Így az államnak marad egy 2871 milliárdos vállalása, amit egy 35 ezer milliárd forintnyi GDP-vel rendelkező országnak egy évtized alatt kellene szétterítenie. Márpedig Budapest éves szinten el szokott költeni 200-250 milliárd forintot csak a tömegközlekedési és infrastrukturális fejlesztésekre. Az 5164 milliárdos főösszegben ráadásul vannak olyan fejlesztési tételek is, amelyek már most is folyamatban vannak. Ilyen a 4-es metró és az M6-os autópálya befejezése, a Ferihegyi Reptér bővítése, a Margit híd rendbetétele, vagy az M0-ás körgyűrű zárása. Aztán vannak azok a tételek, amelyekre olimpia nélkül is sor fog valamikor kerülni, mert nagy szükség van rájuk. Ilyen az észak-csepeli térség infrastruktúrájának fejlesztése a Gubacsi és a Galvani hidak megépítésével, az észak-dél irányú 5-ös metró vonalának kiépítése, a Ferihegyi gyorsforgalmi út szélesítése, a fő vasút vonalaink fejlesztése és Puskás Ferenc Stadion felújítása. És végül, vannak azok a projektek, amelyek olimpia nélkül valószínűleg soha nem fognak megvalósulni. Ilyen tipikusan a 2-es metró vonalának meghosszabbítása a Ferihegyi Reptérig és gyakorlatilag az összes új sportlétesítményünk megépítése.

A szervezőbizottság felel az olimpia megrendezéséért, melynek működési költsége magába foglalja a sportlétesítmények, az olimpia falu, a média falu és a média központ működtetését, a versenyek és nyitó-záró ünnepélyek lebonyolítását, az összes biztonsági, egészségügyi, étkeztetési, adminisztratív és bérköltségeket. A PWC tanulmány erre vonatkozóan egy 460 milliárd forintos főösszeget állapít meg, aminek a fedezete a NOB-tól kapott 250 milliárd forintos támogatás, valamint szponzoroktól, a jegyeladásból és a különböző marketing termékekből és licenc jogokból befolyó másik 210 milliárd forint. Itt nincsen szükség állami szerepvállalásra.

MIÉRT LÉTFONTOSSÁGÚ A TÖRVÉNY?

Tisztában kell lenni azzal, hogy a hatalmas infrastruktúra projektek a demokratikus világban sehol sem mennek gyorsan és zökkenőmentesen. Bostonban például közel 10 évet csúszott a belvárosi gyorsforgalmi út föld alá süllyesztése. A helyzet az, hogy a politika önmagában általában véve alkalmatlan a választási ciklusokon átívelő nagy projektek kézben tartására, és ez sajnos hatványozottan érvényes Magyarországra. Éppen ezért van szükség az Olimpia Törvényre, mely keretet és húzóerőt tud biztosítani az olimpia megpályázásának és megrendezésének. Az ilyen nagy nemzeti vállalkozások megvalósulásáról már korábban is többször törvényben rendelkezett az Országgyűlés. Ilyen volt a Sugár út építése 1870-ben, a Millenáris építkezések 1896-ban vagy a Budapest Sportcsarnok újjáépítése 2000-ben. Mindegyik estében a létező szabályozási környezet nem lett volna képes a lebonyolításra, ezért a megvalósulás érdekében pozitív diszkriminációt kellett alkalmazni.

A BOM megbízásából elkészült Olimpia Törvény tervezetének a Parlament elé benyújtott változatát a Fővárosi Közgyűlés 2008. december 18-án fogadta el, méghozzá egyhangú támogatással, miután a BOM szakemberei és a Fővárosi Önkormányzat ügyosztályai egy éven át egyeztettek a pontos részletekről. Fontos látni, hogy a törvény országgyűlési elfogadása nem jelenti azt, hogy 2011-ben Budapest már biztosan megpályázza a 2020-as olimpiai játékokat. Tehát az akkor regnáló kormányt és fővárosi vezetést nem kényszerhelyzetbe, hanem helyzetbe hozza a végső döntést illetően. A törvény pusztán megfelelő kereteket és struktúrát biztosít az olimpiai pályázatról való döntés előkészítéséhez és meghozatalához azzal, hogy feláll egy „sui generis" részvénytársaság formájában a Budapest 2020 Pályázat Előkészítő Bizottság, melynek a tulajdonosa az állam és a főváros lesz, a testületének vezetőit pedig a parlament választja majd meg kétharmados többséggel. Ez a hivatalos szervezet fog a jövőben felelni a nemzetközi lobbytevékenységért, a pályázati anyag és a pénzügyi ütemezés kidolgozása mellett a kandidáláshoz, valamint a rendezéshez szükséges befektetői források felkutatásáért, továbbá a különböző politikai, közigazgatási és sport szakmai testületek közti koordinációs munkáért.

Az Olimpia Törvény öt párti támogatása és parlamenti elfogadása kifejezi a 2020. évi olimpiai játékok megpályázásának előkészítésére vonatkozó egységes politikai és társadalmi támogatottságot, mely alapvető feltétele annak, hogy a nemzetközi világ és a NOB komolyan vegye Magyarország szándékait.

Vajon az olimpia megpályázásának pont most van itt a megfelelő pillanata? Erre soha sincs megfelelő pillanat. A magukat örök pesszimizmusra kárhoztatott magyaroknál meg különösen. Viszont hiszem és vallom: most van itt az a történelmi momentum, amikor jelentős egyszeri uniós pénzek állnak rendelkezésre Magyarország modernizálásához. Az eddigi rendező városok sem akkor pályázták meg az olimpia megrendezését, amikor úgy érezték, hogy készen állnak, hanem akkor, amikor úgy gondolták: itt az ideje belevágni egy átfogó nagy fejlesztésbe. A kérdés az, hogy tudunk-e abban hinni, hogy 30 évvel a rendszerváltozás után Magyarország fog ott tartani, ahol Spanyolország tartott 1992-ben, amikor Barcelonában otthont adott az ötkarikás játékoknak. Tudunk-e abban hinni, hogy egy évtized múltán leszünk olyan fejlettségi szinten, hogy akár egy olimpiának is a házigazdái legyünk. Tudunk-e abban hinni, hogy képesek vagyunk tartani a lépést azzal a Csehországgal, amely már megpályázta a 2016-os olimpiát, vagy azzal a Lengyelországgal, amely otthont ad a 2012-es futball eb-nek. Már- pedig jobb, ha hiszünk benne, mert, aki elviszi az első kelet-közép-európai olimpiát az biztos, hogy elszívja 50 évre a „levegőt" a régió többi városa elől. Egy biztos, amikor egy magyar sportoló gyerekként elkezd sportolni azért, hogy egyszer sikerrel harcba szálljon az olimpiai aranyéremért, akkor nem kisebb lehetetlenre vállalkozik, mint amikor mi civilek azt mondjuk: felkészülünk az olimpia Budapestre hozatalára. Ha sportolóink már 160-szor képesek voltak a lehetetlennek tűnő végső sikerre, akkor az a minimum, hogy legalább egyszer az életben mi is összeszedjük magunkat és nekivágjunk a munkának!

A szerző a BOM elnöke