PhD-értekezés

1. Bevezetés

Dolgozatomban be kívánok mutatni. Satöbbi.

2. Tárgyalás

Így hat (hét?, nyolc?, néha tizenhatnak tűnik inkább, de meg is lesz annyi, nem kell izgulni) év után elég határozott kontúrokkal tudjuk körberajzolni az orbánizmus üzlet-, akarom mondani: gazdaságpolitikáját. Leegyszerűsítve az egyébként sem bonyolultat: amin sem Mészáros Lőrinc, sem Sánta János nem tud keresni, azt be kell tiltani, agyon kell adóztatni, korlátozni kell, vagy egyszerűen odaadni Andy Vajnának. Olyan részletekben most ne merüljünk el, hogy Garancsi István mennyiben Mészáros Lőrinc, Habony Árpád hány százalékban Tiborcz István, Szemerey Tamás milyen mértékben Matolcsy György, Száraz István hogyan Kuna Tibor, illetve Andy Vajna mekkora felületen fedi Habony Árpádot. Száz százalékban, és vice versa, nyilván. (Bár vice versa elmerülni elég nagy macera.)

Minden baj, megszorítás és migráns okozói, a nagyképű, arrogáns pszeudo-poszteszdéeszesek annak idején két pofára röhögték ki azt a taxist, aki a „Tiltsák be az illegális tevékenységeket!” táblával tüntetett az Uber ellen. Most pedig már tisztán látszik, hogy a nép egyszerű gyermeke a maga keresetlen stílusában szinte tökéletes jelmondatot alkotott, nemcsak a gazdaság-, de az egész politikai filozófiának.

És hol van az Uber azóta?!

Terjedelem, idő és mentális képességek híján arra nem tehetünk kísérletet, hogy a Móricz Zsigmond-i
lényeglátással és tömörséggel egyetlen mondatba gyúrt gazdasági/politikai filozó­fiai rendszert a maga heu­risztikus holisztikájában bemutassuk, de egyetlen aktuális példán keresztül (kettő lesz belőle) szemléltethető a lényeg: szélerőművek.

– Füstöl?
– Nem.
– Oroszok?
– Nem.
– Kik keresnek rajta?
– A kommunisták, ki más?!
– Püff, betiltani a francba.

Másik példa: italautomaták.

– Sánta?
– Nem.
– Mészáros?
– Nem.
– Akkor legyen a Garancsi!

Da capo, etc. és satöbbi csak így tovább.

3. Befejezés

Holtfáradtan, de boldogan, számtalan élménnyel gazdagodva tértünk nyugovóra.