Hitték volna? Csurka nem antiszemita
A rendszerváltás óta Csurka István és a zsidóellenesség elválaszthatatlan társak, politikai sziámi ikrek. Csurka már a fontosabb antiszemita írásokból szemléző 1992-es gyűjteményben, a Kirekesztőkben is szerepelt, pedig oda nem kerülhetett be akárki. Az ezredforduló után - a példa kedvéért említjük - külön tanulmányok szóltak róla az Antiszemita közbeszéd Magyarországon címmel kiadott könyvekben.
Bár Csurka az utóbbi években megszűnt tényező lenni, és ezért keveset forgott a neve, sistergős zsidózása cseppet sem lanyhult. 2009-ben különös nagy formát futott. Nemzetmentő hevületében Vona Gáborról, a Jobbik elnökéről kiderítette (igaz, hamisított papírok alapján), hogy "szefárd zsidó", a Jobbik pedig nem más, mint "egy új SZDSZ, zsidó párt".
Most, hogy Tarlós István főpolgármester jóvoltából - Dörner György hátországaként - az Új Színház egyik prominense lett, Csurka egyetlen mozdulattal visszapenderült a közélet porondjára. De ez még mind semmi. Világossá vált az is, hogy eddig végzetesen félreértettük. A Heti Válasznak adott interjújában kijelentette: "Nem bántok én senkit. Nem vagyok antiszemita."
Ismételjük: Csurka István nem antiszemita.
Ennek alátámasztására elég elővenni azt a közelmúltban közzétett dolgozatát, amelyben Kertész Ákost "túlértékelt talmudistának" és "zsidó létére túlértékelt magyar írónak" minősíti. (Ítélete tiszta alapokon nyugszik. Kertész Ákos alighanem legismertebb könyvéről, a Makráról megállapítja: "Vigyázat! Nem olvastam a regényt, mert kurzusregényekre sohasem volt időm.")
Csurka nem vitatja, hogy akadnak becsületes (a magyarságba beilleszkedett) zsidók is, de Kertész soha nem tartozott közéjük. És sokan vannak olyanok, mint ő: "A talmudzsidó ahol tud, ront, rombol, akadályoz". Ugyanebben a cikkben a "zsidó hódítási törekvések számára oly kedves" Magyarországról ír, jelezve, hogy a "Kádár-Aczél-rendszerben és rendszerváltás utáni folytatásaiban számos talmudzsidó puszta létezésével vívta ki magának az eltartottságot". Egyébként is: "A Kádár-Aczél-rendszer a zsidó hegemóniát hagyta ránk".
A szerző rájött arra is, miben reménykednek a talmudzsidók (mármint a "keresztény elveken nyugvó" kormány megdöntése, a "főhatalom" visszaszerzése érdekében). Abban, hogy "kirobbantható egy széles körű zsidóellenesség a megsértettség talaján. Ezt külföldre aztán pogromként lehet eladni".
Talán ezzel a néhány idézettel is sikerült érzékeltetnünk, hogy Csurkától tényleg fényévnyi távolságra van a zsidóellenességnek még csak a morzsája is. Akinek kevés, olvasgasson tovább: szinte bármelyik cikkét veszi elő, roskadozik a hasonlóan nem antiszemita gondolatoktól. Gazdag a választék. Saját közlése szerint Csurka - amióta a MIÉP elnöke - "ötezer oldalnyi cikket, tanulmányt" írt.
Előfordulhat, persze, hogy valakit a perdöntő bizonyítékok sem győznek meg.
Elvi lehetőségként tegyük fel, hogy Csurka valójában mégis egy velejéig megrögzött, gyógyíthatatlan antiszemita. De legalább szégyelli!
