Gyakran vagyunk hálásak, és különféleképpen fejezzük ezt ki. Legtöbbször szépen megköszönjük, ha valaki kedves volt hozzánk, kisebb-nagyobb szívességet tett.

Gyakran azonban ennél kézzelfoghatóbb jelét is adjuk hálánknak: borítékot csúsztatunk az orvosnak, mert kivette a vakbelünket, és a műtét után az őrzőbe, nem a proszektúrára kerültünk, borravalót adunk a pincérnek, mert gyorsan és jól elkészítve hozta ki a megrendelt ételt, a fodrásznak, mert szépen megcsinálta az elvárt frizurát, a benzinkutasnak, mert engedte feltankolni az autót. Mindez szép, jó, törvényes, és még adózni sem nagyon kell utána. De: miért nem adok hálapénzt a buszsofőrnek, aki baleset nélkül elvitt az úti célomhoz,miért nem adok hálapénzt a tűzoltónak, aki eloltotta az égő lakásomat, miért nem adok az országgyűlési képviselőmnek, aki hatékonyan képviseli az érdekeimet a parlamentben? Hiszen az orvos, a pincér, a fodrász, a benzinkutas, a buszsofőr, a tűzoltó, az országgyűlési képviselő egyaránt azért kapja a fizetését, hogy képességei szerint a legjobban végezze el a munkáját.

Most akkor hogyan döntsem el, kinek adjak hálapénzt?

A szerző hálás állampolgár

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.