Ráfordul az ellenzéki Összefogás a kampány finisére. A taktika módosításának lényegében ezek az utolsó lehetséges pillanatai minden mandátumért küzdő párt számára. Innentől már csak teljes erőbedobással futhatnak a célig, bízva abban, hogy amit kigondoltak és változtattak, az sikerre vezet.

Az Összefogásról nem lehet állítani, hogy elkapkodta volna ezt. Jól jelzi az elhúzódó készülődést, hogy a hajrát éppen az ernyőnevük megváltoztatásával kezdik. Ahogyan a választás előtti összefogást, azaz az eredmények ismerete nélküli előzetes koalíciókötést a Fidesz ravasz választási rendszere kényszerítette rájuk, úgy a névváltás is ennek az eredménye. A harmincegy pártos szavazólap és az azon lévő hasonló nevű pártok minimum közrejátszhattak abban, hogy az Összefogás Kormányváltásra vált.

A nyolcpontos programról már nem lehet azt állítani, hogy a kényszer szülte volna, legalábbis nem a Fidesz által rájuk erőszakolt kényszer. Inkább az a felismerés, hogy az eddigi programígéretek nem jutottak el a választókig.

Egy pártnak valójában nem akkor van programja, ha azt oldalszám olvashatja valaki a szervezet honlapján, hanem akkor, ha a választók széles tömegei számára értelmezhető üzeneteket képes megfogalmazni és eljuttatni azokhoz, akiknek a voksára számít. Ebben eddig külön-külön is gyengék voltak az Összefogás pártjai, együtt pedig semilyenek.

Túlzás lenne állítani, hogy a nyolc pont tartalma nagy meglepetést okoz. Igazi újdonsága, hogy van. Kiizzadták magukból az összefogók. Aki még nem akar eléggé kormányváltást, az ehhez kap most doppingszert. A közvélemény-kutatások adatait nézve a fordulathoz nagyon erős hatásúnak kell lennie. Az élelmiszerárcsökkentés már egészen fideszesen egyértelmű.