Ez a szerencsétlen gázmolekula, amellyel elvben viszonylag olcsón lehetne fűteni, az érte marakodó hatalmak áldozatává vált. A léte így sajnos értelmetlen. Teljesen mindegy, ki-mi miatt bizonytalan a beszállítás - véletlenül pont a leghidegebb napokon.

Amúgy meg nyilvánvaló, mi miatt.

Tőlünk keletre még mindig a jatt, a kivételezés, a zsarolás, a fenyegetés és hasonló egyszerű elvek szabályozzák a hivatalos kapcsolatokat. Tőlünk keletre államok képesek úgy összeveszni, hogy emiatt teljesen vétlen – ilyen összefüggésben: jól behülyített – országokat ér kár. Ez egy olyan, középtávon nem változó tény, amivel az unió érthetetlen módon nem számol.

Európa úgy általában bízik az ügyek kulturált rendezésében, amikor pedig azok nem rendeződnek kulturáltan, határozottan csodálkozik. Eközben pedig rendre számot ad hatalmas gázéhségéről, méginkább magára húzva Oroszországot és az ebből a szempontból vele egyező érdekű „vitapartnereit”. Amelyek ebben a helyzetben – a rövid távú érdekeket tekintve – teljesen indokoltan viselkednek.

Oroszország önérzetében többször és folyamatosan megsértett nagyhatalomként most Európa fűtője szerepéből igyekszik a lehető legtöbbet kihozni. Ukrajna pedig a rakodómunkáséból. Nagy kockázat nincs. A nyugat folyamatosan növeli gázfüggőségét, fejleszti gázalapú berendezéseit. Az egyetlen gázcső Oroszországból jön és Ukrajnán megy át. Ukrajna érdekérvényesítése nem vált ki fizikai erőszakot – a körülöttük lévő világ már eléggé kulturált. Ezek igen jó alkupozíciók.

Ha eltekintünk attól a lehetőségtől, hogy a szíves továbbításért cserébe Ukrajna mostantól ingyen kapja a gázt, hozzá pedig kolbászból készült kerítést, akkor ez ellen egyetlen egy módon védekezhetünk: ha elfelejtjük a gázt, és lehetőség szerint saját kiskertünkből szedjük össze a fűtőanyagot. Talán kicsit macerásabb, ellenben nincs az a nagyhatalom, amely megakadályozná, hogy a brikettet behordjuk a kamrából és begyújtsuk. Ez megfelelő szabványokkal talán még nem is lenne annyira környezetszennyező. Igaz, talán kicsit nőne a melegen tartott szoba ára. (De az sem biztos.)

A legdrágább energia az, amelyik nincs. A legolcsóbb meg az, amelyik nem kell. Sem egyik, sem másik aranyszabályt nem hangsúlyozzák túl politikusaink. Ahogyan azt sem, hogy a menetrendszerűen várható téli ellátási zavarok csak embertelenül nagy beruházásokkal (tároló- vagy vezetéképítésekkel) tehetők az emberek számára észrevehetetlenné.

Egyelőre még mindig ott tartunk, hogy az energialobbi különböző csoportjainak primer érdekei szerint újabb grandiózus – és persze a mostani változat szerint a fogyasztóknak „semmibe nem kerülő” - beruházásokkal teremtjük meg egy nem létező tüzelőanyag létének látszatát. Nabucco, Északi, Déli áramlat, gigatárolók, terminálok, csőrengeteg – valakinek biztos jó hasznot hoznak majd, de az gyaníthatóan nem a fogyasztó lesz. Aki persze ugyanúgy ludas a helyzet kialakulásában, hisz olyan berendezéseket épít be a lakásába, amelyek egy Szibériában vagy Iránban kibányászott légnemű anyaggal működnek. Persze tudom: rászoktunk, mert olcsó. Viszont, mivel rászoktunk, lesz ez még drágább is.

Mint minden valamirevaló drog.