„Dajcstomi” az őt ért kritikákra most azt mondja: trágársága nem öncélú, hanem a humor Magyarországon is népszerű formája. Az utóbbi években a Showder Klub zseniális stand uposainak köszönhetően közismert már ez a beszédmód, s ilyen szövegeket tucatszámra lehet idézni Fábry Sándor showjából is.

Arra már régen nem gondolunk, hogy a magyar politikai elit regnáló emberei Arany János nyelvén beszéljenek, ez igaz. Az államfő esetében mindjárt már annyival is megelégednénk, hogy ha ő maga nem uralja is a helyesírást, hát legalább félállásban alkalmazzon egy korrektort. Az azonban kissé karcolja még az ingerküszöbünket, hogy az ország legordenárébb (mert öncélú) színpadi beszélőjétől – lásd: show-man – vegyen stílusmintát a közélet.

Deutsch azt mondja, a neten nem a Fideszt képviseli, hanem önmagát, bár ugyanakkor azt állítja magáról: „politikus volnék, vagy mi a búbánat...” S mint ilyen persze azt is nagyon jól tudja, hogy valójában ki is Thomas ­Melia, mint ahogyan azt is, hogy kicsoda Gyurcsány Ferenc, de a kérdés inkább az, ki a búbánat ő, hogy figyelni kellene egyáltalán rá. „Dajcstomi” twitterei amúgy csak négy-hat-nyolcszemközt kerülnek szóba a Fidesz vezetői között, és akkor kacagnak rajtuk. Kacagnak az országon, a világon, és e kacagásban benne van az az egész infantilis, erőszakos elit, amelyre amúgy most ennek az országnak az irányítása bízatott. Benne a fensőbbségtudat, amellyel le lehet nézni mindent és mindenkit, tenni lehet magasról az országra, világra, azt mondunk és csinálunk, amit akarunk, hiszen a lábujjunk hegyéig ér a kétharmad takarója.

Lassan azonban eljön az ideje, és a sok lenézett, semmibe vett azt fogja kérdezni: ki a radai rosseb levedző fekélye az a dajcstomi?, kik vagytok ti, hogy bárkivel szemben ilyen hangot megengedhettek magatoknak? Ezek lesznek a valódi kérdések. És akkor már nem lehet magyarázkodni.