Fától az erdőt - a 'műdugó' védelmében
Érdekes képet ad az ország állapotáról az a tény, hogy az elmúlt héten - az európai parlamenti választás kampányának kellős közepén - egy megkérdőjelezhetetlenül jó szándékú környezetvédelmi kezdeményezés kavart heves, bár jobbára indokolatlan és színvonaltalan vitát Budapesten.
A sajtóban tévesen műdugóként elhíresült forgalomkorlátozási terv felesleges indulatokat váltott ki néhány kerületi vezetőből és egyes fővárosi politikusokból - pártállástól függetlenül. Ők a tervet rögtön annak nyilvánosságra kerülése után elutasították, miközben a munkaanyag még bőven egyeztetés alatt állt, részleteit, céljait és előnyeit a „csípőből tüzelők" jórészt nem is ismerték.
Miről van szó? Budapest vezetése civil szervezetek kezdeményezésére egy külföldön már bevált módszert követve úgy döntött, hogy az év legkevésbé forgalmas időszakában a város egy gyakran elviselhetetlen autóáradattal terhelt részét egy hónapra visszaadja a budapestieknek; a gyalogosoknak, a kerékpárosoknak.
A túlzsúfolt, gyalogos közlekedésre, ha nem is alkalmatlan, de semmiképpen sem vonzó Kossuth Lajos utca, Rákóczi út, Üllői út és Bajcsy-Zsilinszky út egy-egy sávjának lezárása sokféle célt szolgál az idegenforgalom fellendítésétől kezdve a könnyebb parkolásig, végtére azonban nem szól másról, mint egy tisztább, csendesebb, jobb levegőjű, élhetőbb és komfortosabb város megteremtéséről.
Arról szól, hogy nem helyénvaló, hogy egy hatsávos autópálya száguld végig Budapest belvárosán. Arról, hogy a szülőnek ne kelljen a nemegyszer messze lévő parkokba „kimenekíteni" a gyerekeket a belső városrészből. Arról, hogy az egyre népszerűbb biciklizésnek minél nagyobb teret kell engedni a fővárosban.
Arról, hogy Budapest modern, környezettudatos, európai nagyváros.
A mesterséges forgalomkorlátozás ötlete nem új, hiszen évek óta tudjuk, hogy a Budapest autós forgalma túlnőtt a főváros lehetőségein, s azt is, hogy nem ülhetünk ölbe tett kézzel, míg a városra, csaknem kétmillió ember lakó- és munkahelyére áthatolhatatlan szmogfelhő nehezedik.
Mindeközben tudjuk azt is, hogy az autósok jelentős része mindössze 3-5 kilométeres útra használja gépkocsiját - az esetek többségében egyedül -, holott ezt a távot gyakran gyorsabb és egészségesebb lenne kerékpárral vagy közösségi közlekedéssel megtenni. Nem pedig a dugókban araszolva, a kipufógógázt nyelve, dühöngve.
Budapest nem lehet az autóké. Budapest nem lehet a gyalogosok számára mindössze 6-8 másodpercre zöldre váltó közlekedési lámpák, a parkolónak használt járdák, a falhoz tapadó járókelők városa.
Felelős, Budapest jövőjét szem előtt tartó, a város fejlődéséért dolgozó politikus nem állhat szembe Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes kezdeményezésével. Aki nem rövid távú politikai népszerűségét helyezi előre, hanem - nem mellesleg képviselői esküjének megfelelően - Budapest javát szolgálja, az partnerünk lesz az átjárható, tiszta, vonzó belváros megteremtésében.
Minket, döntéshozókat gyakran támadnak azzal, hogy nem vesszük figyelembe a civilek javaslatait, ötleteit. A forgalomkorlátozás terve ezúttal a civilektől származik; a főváros vezetését gyakran kritizáló Levegő Munkacsoport üdvözölte Ikvai-Szabó Imre terveit.
Sokan azonban hallgatnak. Nem tudjuk, mit gondolnak a tervekről ellenzéki politikusok, de nem tudjuk azt sem, mit gondol a forgalomcsillapításról a környezettudatosságát lelkesen hirdető, ám a világörökség részét képező Andrássy utat matricáival teleragasztó, az Európai Parlamentbe készülő új párt.
Vannak, akik környezetvédelemről szónokolnak, látványos brosúrákat adnak ki, vagy csak egyszerűen zöldnek nevezik magukat. Valóban zöldnek lenni azonban nem csak drága, hanem kockázatos is. Jól látszott ez az elmúlt hét reakcióiból is. Most a tervezet valódi viták nélkül, azonnali elutasítás mellett elhalt. Én bízom abban, hogy mindezek ellenére újra meg újra merünk valóban zöldek lenni.
A szerző az SZDSZ fővárosi politikusa
