„Írva van: Elveszi az Úr a nyájat azoktól, akik magukat legeltetik, s nem a nyájat” – célzott önelégülten Orbán Viktor idei évértékelő beszédében a rendszerváltás veszteseit képviselő baloldali milliárdosokra a tiszta kezű jobboldaliak gyűrűjében. Utóbbiak ugyebár a profi politikusok. Csak ebből élnek. Nekik soha nem volt vállalkozásuk, soha nem dolgoztak a magánszférában. Pénzük csak az államtól lehetett, vagyonuk csak megtakarításból. Ők most azért gazdagok, mert mindig az élére tudták rakni a pénzt.

Semmi luxus, nincs nagyzolás. Rogán eladta a Vuttyon-táskát, Lázár meg az Ódit. Persze Lázár államtitkárnak nem zsenánt gyalog járni, végül is egy biciklivel érkezett a hódmezővásárhelyi politikába. Most meg – némi családi alapozás után – van neki 40 hektár földje, 42 milliónyi részvénymegtakarítása, 12,6 millió készpénze meg egy rakat antik bútora. Szijjártó államtitkár tavaly az egész éves fizetésénél is nagyobb összeget tudott megtakarítani. Ő is jobban teljesít: képviselőségének elmúlt tíz évében mintegy 60 millió forinttal volt képes emelni nettó vagyonát. Nekik biztosan ad még az Úr egy ciklust.

De nem mindenki építhet a telke mellé stadiont. Stadler például belebukott ebbe. Van, akinek az áfacsalás sem jön össze,másokmeg kisvasutat is kapnak. Ezt az ipart nagyban kell űzni. Ha például lebukunk a lézerblokkolóval, legott kell hozni egy törvényt, hogy szabad bemérni a traffipaxokat – legalább ennyi hadd járjon.

Lassan kezdünk rájönni, mit is jelent valójában a nemzeti együttműködés rendeszere, miről szól a rendszerváltás leváltása, Orbán országa. Azt nem lehet mondani, hogy az alkotmányozó hatalom ne élt volna a lehetőséggel. Valóban óriási rendszereket alakítottak át, a tankönyvek elosztásától és – most már – kiadásától kezdve az étkezési jegyek elosztásán, a mobilfizetésen és a takarékszövetekezeteken keresztül a trafikokig. A magánpénztári vagyonok lenyúlásáról már nem is beszélünk.

Noha úgy tűnt, a cél minden esetben egy újabb olyan szervezet, vállalat, hivatal, esetleg gittegylet létrehozása, amelynek nevében ott a nemzeti, élén pedig egy fideszes tetszeleg, valójában azért ennél többről is szó volt. Pontosítsunk: szó mindenről esett, a hatékonyság növelésétől a megtakarításon át a kiskorúak védelméig, de aztán valahogy mindig kiderült, hogy ez a szép új világ valahogy nem úgy működik, mint korábban vártuk volna. Például „néhány iskolában” nincs tankönyv, sorra nyílnak a dohányboltok az iskolák mellett, és mégiscsak szereznek cigit a fiatalok, tőzsdézni meg a kormány se tud, hiszen csak elbukta a Mol-részvényen azt az összeget, amelyet az elmúlt négy évben összesen a gyesre fordított.

Valójában a helyzet az, hogy nálunk a Miniszterelnök Úr veszi el jogszabállyal azt, amiről úgy gondolja, másnál jobb helye volna. És a zsákmánnyal legelteti a saját nyáját.