Elmarad a kijózanodás?

Sok szakértő vélte úgy, hogy a nemzetközi pénzügyi válság kijózanítólag hat majd mindenkire. Úgy látszik, tévedtek. A kormány ugyanis rendületlenül folytatja a píár célzatú látszattevékenységet.

A legújabb „terv” az, hogy esetleg kötelezővé teszik a nagyáruházaknál, hogy a polcokon az élelmiszertermékek 80 százaléka magyar eredetű legyen. Van, aki úgy véli: visszajöttek a kommunisták. Importkorlátozás, előírt áruválaszték és talán szabott árak is. Mintha be sem léptünk volna az Unióba, amelynek lényege az áruk, szolgáltatások szabad áramlása. Vagy éppen a kilépést tervezzük?

Ez azonban már több mint vicc. A rendszerváltás után tudatosan szétverték a sikeres nagygazdaságokat is és termelők százezreiben keltettek hamis illúziókat a tekintetben, hogy 20-30 hektáron, 40-50 tehénnel, néhány tucat disznóval lehet gazdaságos mezőgazdasági termelést folytatni. Még az utolsó két kormány is a társaságokat kizárta a termőföldszerzés lehetőségéből, és az erre vonatkozó EU által engedélyezett 2011-es határidő kitolásán ügyködnek, hadd folytatódjon minél tovább az életképtelen kisgazdaságok vegetálása az idők végtelenségéig.

Hogy a nem éppen alpesi adottságokkal rendelkező Hollandia 30-40 százalékkal olcsóbban állítja elő a tejet, mint a magyar gazda, az anomália, mi a magyar termelékenységhez ragaszkodunk, és a külföldi olcsóbb árut akarjuk kiszorítani inkább. Hogy a rosszabb takarmány (és munkabér) adottságokkal rendelkező Dánia 30 százalékkal olcsóbban termeli a sertést, azt tudomásul vesszük, normálisnak tekintjük. Hogy nincsenek termelői és értékesítési szövekezetek, amelyek képesek lennének egyenlő feltételekkel tárgyalni a multikkal, abba is belenyugszunk. Mi rendeletekkel akarjuk a piacot szabályozni.

Na és a minőség. A gazdák azzal érvelnek, hogy a multik rossz minőségű külföldi termékeket öntenek a magyar piacra. Erre csak azt tudom mondani, hogy én már csak szlovák, lengyel, bulgár sajtot veszek, mert azok – azonos árfekvésben – lényegesen jobb minőségűek, mint az érlelés nélkül piacra öntött semmilyen magyar termékek. A magyar sajtkultúra – amely valaha európai színvonalú volt – halott. Mikor fognak (svájci módra) a magyar tejtermelők saját sajtgyártásba kezdeni, és egyéni ízű, gondosan érlelt sajtokkal megjelenni a piacon?

Nem olyan rég olvastam, (talán a Népszabadságban), hogy egy angol családi tejgazdaság 400 tehenet lát el, egy-két besegítővel. És a tej a fejőgépből zárt, hűtött vezetéken megy az ugyancsak hűtött tartályokba. Hol vagyunk ettől?

Na, és a csomagolt aprósütemények. Azokból is csak a csehet, szlovákot lengyelt veszem, a magyaroké klasszissal elmarad ezek minőségétől. A multik ugyan beszálltak a magyar édesiparba, de ez csak az árakon látszik meg, lényegében a 20-30 év előtti termékeket gyártják.

A magyar mezőgazdaság és élelmiszerpiac csak a szabad, tiszta versenyben újulhat meg, és itt a kormány szerepe a technológiai fejlesztés és az integrált értékesítés támogatása lehet csupán, és nem valami ostoba beavatkozás a polcok világába. A megtisztulásnak persze lesznek vesztesei is (igaz azok is szavazók!), de az ország érdeke mégis a gyors modernizáció, a versenyképesség helyreállítása e hagyományosan erős ágazatunkban.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.