Mint írják a lap december 2-i számában (Elfogadták az adótörvényeket), adóköteles lesz a képviselők költségtérítése. Jól el lehet magyarázni, hogy lám, a képviselők a nagy bajban a saját jövedelmükhöz is hozzányúlnak, nem csak a nyugdíjasokat és a közszolgálati dolgozókat rabolják le. 

Csak hogy a határozatnak van két picinyke szépséghibája.

Az egyik az, hogy nem tünteti el az alapvető bajt, hogy a képviselők egyenlőbbek másoknál, bemondásra vághatnak zsebre pénzt, és ennek során közülük sokan csalókká és adócsalásban bűnrészessé válnak.  Nem változtat azon, hogy közülük csak az nem mond be nem létező, vagy nem az állam zsebére tartozó költséget, aki szégyenli ezt megtenni.  Márpedig a nem létező költség bemondása, vagy a magánköltség közköltségként elszámolása büntetőjogi értelemben vett csalás akkor, ha pénz megszerzése a célja.  Nem változtat azon sem, hogy aki képviselőnek ad ki lakást, az nem kénytelen számlát adni a lakbérről, hiszen a lakója nem kéri, így az esetek jelentős részében nem adózik ez után a bevétel után, tehát adót csal.  Ebben az adócsalásban egyértelműen bűnrészes az az országgyűlési képviselő, aki tudja, hogy a szállásadója nem adózik. Nem tudom, lesz-e valaha bátorsága az APEH-nek végig ellenőrizni mindazok adóját, akik országgyűlési képviselőnek adnak bérbe lakást.   (Esetleg éppen állami kamattámogatással épült lakást.)

A másik baj a döntéssel, hogy valójában csak azokat a képviselőket adóztatja meg, akik elég pimaszok ahhoz, hogy már eddig is az utolsó fillérig lerabolták a költségtérítési keretüket.  A többiek majd nagyobbat ütnek a hasukra, és a 15 százalék adó fejében ezután 15 százalékkal magasabb költséget mondanak be, vagyis ezt az adót is az állam fizeti majd helyettük, egyik zsebéből a másikba.

Válas György Budapest