"Politikailag is első a felháborodás. Másrészt marad a kettősség: etikus újságírás létezhet, de semmilyen politikai irányhoz sem kötődő médiumok nincsenek sehol. Európában jó példa erre Németország és Olaszország. Előbbiben az ARD tradicionálisan a baloldalhoz, a ZDF a jobboldalhoz áll közelebb, Olaszországban ugyanez jellemző a Rai adóira. Mégsem tekinthetők pártoskodó médiumoknak. Egyébként a kötődés-nélküliség finoman fogalmazva a Danubiusra és a Slágerre sem volt jellemző." - elemzi a kialakult helyzetet Cuba Libre C.C. legújabb blogbejegyzésében.

"A szocik azért gondolták beáldozhatónak a Slágert, mert rettegnek saját médiájuk elvesztésétől: Pontosan tudják, hogy a félbalkáni közegben az állam rá tud telepedni a gazdaságra, és így - ha más révén esetleg nem is, de a hirdetési és tulajdonlási viszonyok befolyásolásával bizonyosan - nyomást tud a médiumokra gyakorolni. Amikor katsztrofálisan csökken az írott sajtó példányszáma és impact faktora - és ezen belül is a Népszabadságé, amelynek pártkötődését is egyre jobban kikezdheti a tulajdonosi kör, akkor - nem teljesen alaptalanul - úgy gondolták, hogy szükségük van egy pártközeli rádióra." - írja blogjában Hitetlentamaska, reagáőlva a tegnap történt eseményekre.

Hmmmm arról ír, hogyan jött létre a Danubius Rádió, miként kezdte meg a működését a 80-as évek közepén: "Az ötlet Ausztriában merült föl 1985-ben, mivel az akkori szabályozás szerint az osztrákok nem működtethettek kereskedelmi rádiót, így megkeresték a Magyar Rádió vezetését, indítsanak közösen egy rádióadót. A balatoni német vendégek miatt azonnal vették a lapot (tessenek figyelni, ekkor még senki nem gondolt arra, hogy négy év múlva megszűnik a Népköztársaság) és beindították a nyári szezonban. Pikantériája a történetnek, hogy rejtélyes okok miatt az osztrák fél visszalépett, emiatt a magyarok egyedül kezdték sugározni a német nyelvű adást! 1990-re már hírközponttá alakult, hírszerkesztői közvetlenül dolgozhattak külföldi híranyagokból is. A rádióadó hasznos információkat adott a kelet-német menekülteknek, a román forradalom idején is hírforrásként szerepelt."

Kökény felháborodva követeli vissza kedvenc adóját, Hallásszabadságot! címmel a következő posztot írta blogjában: "Reggel álmos szemmel, de nyitott füllel szoktam kelni. A rádió a társam az ébredésben. Hamar magamhoz térek, mert a röhögés gyorsan megemeli az ember álmos vérnyomását. Így indítani egy napot igazán kellemes. Napközben hallgatom azokat a dalokat, amik gyermek és kamaszkorom meghatározó dallamai és szövegei voltak. Vidámságot csempésztek a hétköznapjaimba és ihletet az ünnepekbe. Aztán született egy döntés. Hogy milyen motiváció van mögötte, azt csak sejtjük. Újra felosztják egymás között a pártok a médiát, hogy új politikai bástyákat építhessenek ki. Ennek jeleit pár hete már láthatjuk, és november közepétől hallhatjuk is."

Tökös már egészen máshogy látja, ráadásul ő nem is hallgatja ezeket az adókat: "Engem, mint hallgatót nem rázott meg az ügy, egyébiránt már csak a Kossuth rádiót hallgatom, a zenei csevegős műsorokat nem szeretem, főleg az idétlen műsorvezetők miatt, persze mindenki ott élvezkedik, ahol akar, a hallgatók döntenek, és mint tudjuk az ő szavuk a szent. Az egész mögött nem látok politikát, de lehet hogy ez a naivitásomnak köszönhető, úgy gondolom, hogy nem lehet mindent beadni a rádióhallgatóknak, a mai piaci versenyben nem teheti meg senki, hogy ne a nézőt rádióhallgatót szolgálja ki..."

"Egyet tudok: egyik nyertes adóját sem fogom se itthon, se az autóban hallgatni. Soha nem fogok betelefonálni, bármilyen kezdeményezésükben részt venni. Mindkét rádiót töröltem, még akkor is, ha visszacsinálódik minden. Se Lánchíd, se Rádió Café, se FM1, semmi ilyesmi." - fogadkozik Bartospeeter a Politikai korrupció című bejegyzésében.

Hitetlentamaska még egy rövid bejegyzést szentel az ügynek, keresetlen szavakkal fogalmazza meg kritikáját: "Arról már nem is beszélek, kedves lüke szocialisták, hogy Bochkor Gábor tapló, politikailag súlyosan inkorrekt, de népszerű bal-libsége is sokkal többet hoz(ott volna a) a konyhátokra, mint 10 szentéletű Bolgár Úr összes áhitata."

Van, ahol a sok zene között is a vidám hírek érvényesülnek - felhõtlen pillanat a Sláger Rádió stúdiójában