Az írás címe egy tisztségétől és munkahelyétől megvált vezetőtől származik, tükrözi a takarékszövetkezeti közösség hangulatát. Augusztus 22-i búcsúbeszédében az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) közgyűlésén ő hasonlította a szövetkezeti hitelintézetekkel való leszámolást az I. világháborút követő békediktátumhoz. Nem volt egyedül a háborús hasonlatokkal.

A közgyűlésen bejelentették, hogy az OTSZ jogalkotással okozott kár megtérítése iránti keresetet nyújtott be a magyar állam, a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Posta, az Integrációs Szervezet és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ellen. A szövetség álláspontja szerint e szervezeteknek részük volt abban, hogy a Magyar Posta névértéken, 2000 forintos áron jutott hozzá a Magyar Takarékszövetkezeti Bank részvényeihez, ami a reális piaci értéknek mindössze a 20 százaléka. A kierőszakolt és áron aluli részvényszerzéssel hozzávetőlegesen hárommilliárd forint kárt okoztak a takarékszövetkezeti üzleti körnek, amely összeg nagyságrendileg megegyezik az új tulajdonos, a Magyar Posta tavalyi mérleg szerinti veszteségével. Summázhatjuk úgy is, hogy a szövetkezeti hitelintézetekkel finanszíroztatják meg a Posta veszteségének rendezését.

Az augusztus 22-i szövetségi közgyűlés légkörét jól jellemzi, hogy a mindenre ügyelő, felkészült levezető elnök azt ajánlotta a résztvevőknek, hogy

a) hangrögzítés ne legyen,

b) a hozzászólók nevüket ne mondják be (mindenki ismer mindenkit!),

c) az elektronikus titkos szavazás eredményét papíralapú jegyzőkönyvben rögzítsék, és az elektronikus szavazás után töröljék a számítógépből a szavazás eredményét. (Ez így fölösleges óvatosságnak tűnik, de ismerve a „megszállók” harcmodorát biztosan nem az.) Egyhangúlag el is fogadták a javaslatot, hiszen mindannyian tudták/tudják: a bőrükre megy a játék!

Számolni kell vele, hogy a többségi tulajdonos a végletekig meggyengítené az Országos Takarékszövetkezeti Szövetséget. Ez lehet érdeke, hiszen ha felszámolja az OTSZ-t (erővel kilépteti a szövetkezeteket), akkor 1. az Alkotmánybírósághoz forduló szövetség indítványozó érintettségi státusza megszűnik, 2. a megszűnt szövetség elveszti tulajdonosi jogait (tulajdonrészét) a Magyar Takarékszövetkezeti Bankban. Ezért a szövetségi közgyűlés úgy döntött, hogy a jövőben nemcsak jogi személyek, hanem – korlátozott számban – természetes személyek (szövetkezeti tisztségviselők) is tagjai lehetnek az OTSZ-nek. Így a szövetség kilépési utasítással nem likvidálható.

Az OTSZ a szövetségi közgyűlésén azt javasolta tagjainak, hogy fogadják el a szövetkezeti közgyűléseken az Integrációs Szervezet által kiadott alapszabályokat, de a határozatok magyarázatában tüntessék fel, hogy a törvényi kényszer miatt kellett így eljárniuk. A szövetség azért biztatta erre tagjait, mert ha nem fogadják el az alapszabályt, kizárják magukat a rendszerből, működési engedélyük érvényét veszti. Ezt a zsarolást érezve fogadta el a szövetségi közgyűlés az ajánlást.

A szövetség 22-i közgyűlésén a résztvevők úgy döntöttek, hogy a szövetkezeti hitelintézeteknek a Takarékszövetkezeti Bank új alapszabályát el kell fogadniuk az augusztus 27-i banki közgyűlésen, ahogy a törzstőkeemelést és a részvénycserét is. Ha nem így tesznek, az módot ad a működés felfüggesztésére. Biztosra ment tehát a jogalkotó és az átalakítást vezénylő Integrációs Szervezet; nincs más választásuk a részvényeseknek, mint az „igen”. A zsarolás olyan erős volt, hogy a bank alapdokumentumának elfogadását úgy támogatták augusztus 22-én a takarékszövetkezeti részvénytulajdonosok, hogy annak tartalmát nem ismerték. (Az alapszabály tervezetét ugyanis csak 23-án kapták meg.)

A bank augusztus 27-i közgyűlésén minden az állam által életre hívott Integrációs Szervezet terve és diktátuma szerint történt. Elfogadták az alapszabályt, a tőkeemelést és a részvénycserét, megválasztották a többségi tulajdonosoknak megfelelő tisztségviselőket, testületi tagokat. Ismét katonai nyelvezetet használva: az új többségi tulajdonos magyar állam (a Magyar Posta és a Magyar Fejlesztési Bank képében) elégedetten nyugtázhatta, hogy időlegesen annektálta a teljes takarékszövetkezeti szektort, és már gondolkodhat, hogy kinek fogja felárral továbbpasszolni az olcsón szerzett tulajdonrészt. A jelenlegi kisajátítás erkölcstelenebb, mint az 1947-es, mivel 66 éve a magántulajdonban lévő bankokat az akkori társadalmi célok megvalósítása érdekében vonta magához a központi hatalom. A mostani erőszakos államosítás viszont hamarosan egy profitra éhes magántőkés társaság zsebét fogja megtömni az elkonfiskált takarékszövetkezeti vagyonnal, és szó nincs az ügylet társadalmi céljáról, hasznosságáról. Ez a törekvés számunkra elfogadhatatlan, ezért keresünk ügyünkhöz szövetségeseket.

Keresünk, de nem nagyon találunk. A kormánypártok kezdeményezték és fogadták el az integrációs törvényt, így részükről sok jóra nem számíthatunk. A demokratikus ellenzéki pártok egymással vannak elfoglalva. A takarékszövetkezetek ügyének igaz képviselete tehát politikai oldalról nem várható. Napjainkban – néhány közéleti személy és a média egy jól körülhatárolható részének kivételével – csak az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség, valamint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége emeli fel hangját a vállalkozások szabadságát és a magántulajdon sérthetetlenségét egyaránt veszélybe sodró törvény, illetve átalakítás ellen. A civil és szakszervezetek, a különféle társadalmi alakulatok, szakmai szövetségek nem értik a folyamat lényegét, így nem is érzékelik a művelet súlyát, veszélyét.

Korábbi írásomban (Népszabadság, 2013. július 24.) említettem, hogy minden hazai és nemzetközi jogi fórumon támadjuk, és támadni fogjuk a hatályos szabályozást, valamint a szövetkezetek ellen alkalmazott eljárást. Más törvényes eszköz (lehetőség) nincs a kezünkben, illegitim eljárások alkalmazására pedig nem is gondolunk. Arról persze nem mondunk le, hogy járva az országot minden nyilvános gazdasági és társadalmi fórumon elmondjuk: 2013-ban a magyar állam erőszakosan és jogellenesen kisajátította 120 ezer szövetkezeti tag, illetve 125 szövetkezeti hitelintézet vagyonát.

A Magyarországon benyújtott indítványok és keresetek az alapvető jogok biztosa, az Alkotmánybíróság és a megfelelő polgári bíróságok asztalain vannak. Fontos lenne viszonylag gyors döntés, mivel a folyamatok gyorsan visszafordíthatatlanná válhatnak, illetve csak nagy áldozatok árán fordíthatók meg. Gondoljunk arra, hogy az állami tulajdonrész továbbértékesítése után milyen nehézségekbe ütközhet az eredeti állapot helyreállítása. De bonyolult munkajogi kérdések is felmerülhetnek: a banknak nem tetsző, és kezdeményezésére eltávolított szövetkezeti vezetők, valamint az újonnan kiválasztott hitelintézeti vezetők kerülhetnek konfliktusba munkáltatójukkal, ha sokáig késlekedik az egzakt, végleges jogi álláspont. Bízunk abban, hogy a rangos bírói testületek meghallják hangunkat, megértik aggodalmunkat, és megvédik a takarékszövetkezeti rendszert a megsemmisüléstől.

Ebben a sokszor kilátástalannak tűnő helyzetben jutnak ismét eszembe Molnár Ferenc védtelen hősének, Nemecsek Ernőnek a mondatai: „Hát csak jöttek a Pásztorok, egyre közelebb jöttek, és nézték nagyon a golyókat. Mondom a Kolnaynak: Te, ezeknek tetszik a mi golyónk – és még a Weisz volt a legokosabb, mert ő mindjárt mondta: Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz.”

Weisznek igaza lett, az einstand bekövetkezett. Azt is tudjuk, hogy vezérük parancsára a Pásztor fivéreknek büntetésből meg kellett fürdeniük a Füvészkert tavának hideg vizében, és a kis Nemecsek, ha súlyos betegen is, de visszakapta becsületét és az elrabolt üveggolyókat. Tanulságos történet a Trianon előtti időkből, érdemes rajta elgondolkodni.

A szerző a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége főtitkára