Mesteri kezdés, és a folytatás is remek: Orbán Viktor 1989-es beszédéből idéz, mely szerint a 6. koporsóban ott nyugszik a ő fiatalságuk. Ugyan miért, hiszen - ha jól emlékszünk -, a FIDESZ akkori vezérkarának egy kivételével minden tagja befejezte az egyetemet.

Kádárnak sikerült volna Észak-Koreához viszonyítva élhetőbb diktatúrát megvalósítania? Az, hogy Kelet-Közép-Európában a II. világháborút követően 40 évig milyen rendszerek alakulhattak ki és maradhattak fenn, az áldozat Lengyelországtól és a Baltikumtól kezdve a háborúban bőven kompromittálódott Magyarországig, azt nem Kádár, hanem a győztesek konszenzusán alapuló új világrend, azon belül a szovjet dominancia határozta meg. Ezt tudomásul véve kijelenthető, hogy Kádár a 60-s évek elejétől nem csupán a KNDK-hoz, hanem Csehszlovákiához és az NDK-hoz képest is torony magasan élhetőbb viszonyokat teremtett Magyarországon - Moszkva hallgatólagos tudomásulvételével, és a hazai szélsőbal bosszúságára. A 80-as években vezető nyugati szakértők is hangot adtak azon véleményüknek, mely szerint Kádár a polgári demokratikus választásokon is megkapná a többséget.

A szerző kétségbe vonja a lakásépítési eredményeket is. Lehet, hogy a házgyári lakások színvonala és esztétikai képe nem volt megfelelő, de generációk tudtak civilizált körülmények között élni, de ami ennél sokkal fontosabb: a 70-es évektől indult el a vidék önmagára találása. A sokszor elkárhoztatott szocialista agrárpolitika eredményeként az egyszerre TSZ-tag és piacra termelő parasztember fogyasztóvá vált, kalákába házat épített önmagának és gyerekeinek - úgy, hogy már beépített a fürdőszobát is, noha még nem volt biztosított a folyóvíz, vagy a gáz ellátás.

Amit pedig az SZDSZ tanácsadója az iparról pöfög: kérdezze meg a GANZ, a Gamma, a SZIM, stb. még élő szakijait, hogy milyen termékek kerültek ki a kezeik közül, és hasonlítsa össze a politológus úr a mai magyar ipar előtti kihívásokkal. Én ma az IKARUS buszok helyett Kínában összeszerelt - semmivel sem jobb - autóbuszon zötyögök az agglomerációba.

Az oktatásról sanyarúságáról is ír a szerző: furcsa de sokan úgy emlékszünk, hogy a diákolimpiákon az átkos éveiben felnevelkedett fiatalok mindig az élvonalban szerepeltek, főleg a matematika és a fizika terén. De első kézből tudom azt is, hogy 1983 óta sikeresen zajlik a magyar orvosi egyetemeken a német és amerikai orvostanhallgatók térítéses képzése, és az is közhelynek számít, hogy mind azon magyar fiatal értelmiségiek - vagy túlnyomó többségük, akik 1956-ban, vagy később Nyugatra menekültek, karriert csináltak. Talán mégsem volt olyan rossz az akkori magyar oktatásügy.

Volt szegénység, senki sem tagadja. De nem volt kilátástalan nyomorúság és elesettség, tömeges hajléktalanság és utcai kéregetés. Voltak bölcsődék és óvodák, voltak SZOT-üdülők,

Nem az elmúlt 40 évet akarnám fényezni, de a csúsztatások ilyen tömegét vissza kell utasítanom.