A kormány ismét a választók maga javára torzított véleményére kíváncsi. Vagyis nem kíváncsi a választók véleményére. Csak a saját győzni akarása vezeti. Ha nem így volna, nem szorítaná ki a népszavazásról a külföldön élő és dolgozó magyarok százezreit. Mintha csak azt üzenné nekik, hogy ha volt képük elmenni, itthagyni bennünket, akkor ne tartsanak rá igényt, hogy a véleményüket számításba veszik. Ezzel szemben a környező országok magyar állampolgárai, akik nem itthagyták az országot, hanem a történelem buktatta át a fejük felett a határokat, a lehető legválasztékosabb választójogi kiszolgálásban részesülnek.

A nyugati világban dolgozóknak el kell menniük követségre, konzulátusra szavazni, ami gyakran több száz kilométerre van a lakhelyüktől, míg a határon túliaknak mindössze annyi dolguk van, hogy kitöltsenek egy blankettát és azt postára adják. A parlamenti választásokon is visszás a különbségtétel, hiszen az szavazhat könnyen, aki nem vagy alig viseli/élvezi döntésének következményeit, és az nehezen, aki azért van messze a családjától, mert ott számára nehezen kezelhető feltételekkel kell számolnia. Demokráciát – vagyis az embereket különbségtétel nélkül – tisztelő ember ilyen rendszert nem vezet be. A hatalmával a hatalmát szolgáló rá is erősít.

A politikai rosszindulat jele ugyanis a kvótanépszavazásra is fenntartani a külföldön élők és a határon túliak közötti mesterséges különbségtételt. A messze kint élők, maguk is valamiféle gazdasági menekültek, ugyan már hogy szavaznának a kormány idegenellenes kérése mellett. A határon túliak, akiknek politikai idetartozása döntően nemzeti alapú, semmi más, hogyan szavaznának ellene. Ezért hát a kormány érdekében áll kedvezményezni őket, és kiszorítani a Nyugaton élőket. Ezt is teszi. A politikai tisztesség rovására, egy csonka népszavazás javára.