A sok-sok „okos" már maga sem tudja, miként lehetne minél jobban megkurtítani másokat, de azzal még egyik okos tojás sem állt elő, hogy ő akár egy fityinget is hajlandó lenne megvonni magától. Vergődünk, vergődünk, de nincs jó megoldás, mert amit A javasol, azt B csípőből elveti - a szekér meg egyre jobban belesüllyed a mocsárba.

Szörnyen dühös lettem, amikor arról olvastam, hogy neves közgazdászunk elhibázott lépésnek tartja a 13. havi nyugdíj bevezetését. Magam is így gondolom. De hány ilyen rossz döntés volt már a húsz esztendő alatt?

Lehet, hogy elhibázott lépés volt a plusz egy havi nyugdíj, de nem a nyugdíjasok kérték. Nem kértük, de amikor elfogadtuk, megköszöntük, mert tudtuk, hogy becsülettel megdolgoztunk érte. Dolgoztunk, nem is keveset - romjaiból építettük újjá az országot. Persze, voltak hibák a mi ifjúságunk idején is, talán lehetett volna többet és még jobban dolgozni, de akkor csak erre tellett, és elnézést érte, hogy nem pusztultunk bele.

Nyugdíjas barátaimmal megbeszéltük, hogy felajánljuk 13. havi nyugdíjunkat. Ne építsék be sehova - így a későbbiek során nem kell többet törődni ezzel. Felajánlásunknak azonban feltételei vannak, így pl. az, hogy ajánlja fel mindenki 13. havi bérét, jutalmát, vagy bármilyen juttatását, amit kap vagy kapott. Szűnjön meg a mérhetetlenül nagy jövedelemkülönbség, hozzon döntést a parlament, hogy egy ember ebben az országban csak egy helyről húzzon jövedelmet. Miért is? Azért, mert egy seggel csak egy lovat lehet biztonságosan megülni. Az országgyűlési képviselőknek a parlament a munkahelyük. Csak az legyen hát és semmi más.

Biztos vagyok abban, ha javaslatainkat megfogadnák nem kellene azzal foglalkozni, hogy hogyan kellene a családi pótlékot megadóztatni, netán megszüntetni. A fiatalokat támogatni kell, hogy legyen miből felnevelni a gyermekeiket. Mutassuk meg ismét, hogy képesek vagyunk az áldozatvállalásra, hogy ez a nemzet ne vesszen el, hogy ifjúságunk, gyermekeink ne reményvesztettek, hanem megelégedettek legyenek.